Az utóbbi évek legerősebb magyar drámája a karácsonyi időszakban érkezett a mozikba
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2021.12.25. 16:30 | Frissítve: 2021.12.25. 16:57
Debrecen - Csontig hatolóan kíméletlen, elgondolkodtató, és sok szemet (végre) felnyitó alkotás lett a Legjobb tudomásom szerint, ami egy nemi erőszak utóéletét mutatja be főként egy férj szemszögéből. Kritika.
Az utóbbi évek egyik legnagyobb port kavaró ügye a #metoo mozgalomhoz kötődő botrányrengeteg volt, amikor is sok addig feddhetetlennek tűnő férfiról hullt le (akár több évtized után) a lepel, s derült ki, hogy könyörtelenül visszaéltek hatalmukkal, erejükkel nőkkel szemben. Erőszakot tettek az áldozataikon többféle formában, és ezért sosem kellett bűnhődniük, vígan élték tovább a világukat: nimbuszuk sértetlen maradt, akárcsak családi életük, lelki egyensúlyuk.
Legjobb tudomásom szerint
S mi történt azokkal a nőkkel, akit így kisemmiztek? Nekik maradt a szégyen, a megbélyegzés, a(z ön)vádaskodás.
Korántsem csak a hollywoodi mogulok és a politikusok életének része ez: az utcák, a munkahelyek, bárok mind veszélyes terepet jelenthetnek kéretlen érintések szempontjából.
A forgatókönyvet is jegyző Lőrincz Nándor és Nagy Bálint első egész estés rendezése egy átlagos budapesti házaspár reménytelennek tűnő kálváriáját dolgozza fel megtörtént események alapján. Nóra (Hámori Gabriella) és Dénes (Bodolai Balázs) egy átmulatott este után összevesznek a buszon, a nő ezért leszáll a járműről, férje pedig nem követi. Otthon találkoznak újra, órákkal később, a nő addigra már sír. Amikor több nap után is csak aludni akar, férjének gyanússá válik viselkedése, és a rendőrséghez fordulnak, ám ott nem sok megértésre számíthat az együttérzést nem tanúsító férfiaktól a meggyalázott nő. Végül merész húzásként az interneten teszi közzé, mi történt vele, a lavina pedig elindul...
Hámori Gabriella elképesztően mély és erős játéka a lélek minden rezdülését megmutatja: megtörése, összeomlása, életkedvének minden elvesztése precízen megmutatja azt, milyen sanyargató stádiumokon mehet végig egy nő, akinek hasonló szenvedésben van része.
A dráma olykor szinte thrillerbe hajlik át, ami különösen jól áll neki: a fojtogató események és bicskanyitogató megnyilvánulások egy idő után szinte elviselhetetlenül nyomasztóvá válnak. Átérezzük a tehetetlenséget, a feltörni akaró dühöt, a meg nem értettség fájdalmát, ehhez pedig tűpontos zenei aláfestés társul. Nem épp ilyen filmre vágynak az emberek a karácsonyi időszakban, így nem is különösebben értem a megjelenési dátumot, de egy biztos: aki a filmművészet ezen szegmensét értékeli, biztosan inkább a Legjobb tudomásom szerintre ül be, és nem az El a kezekkel a Papámtól! című musicalre.
Hatalmas pluszpont a történetvezetés is: még azokat a nézőket is megtéveszti egy rövid időre a jámbor gyanúsított (Menszátor Héresz Attila), akik egyébként végig az áldozat mellett álltak ki. Bár sajnos biztos nincs ezzel így mindenki, s erre a film rá is mutat, akárcsak arra, hogy a környezet milyen érzéketlenül, számítóan reagál egy ilyen traumatikus eseményre.
Mikor érti már meg végre mindenki azt, hogy egy nő pálinkás jókedve vagy épp rövidebb ruhája nem jogosít fel arra egy, a saját ösztönein uralkodó nem tudó egyént, hogy kiélje az áldozaton a vágyait?
Sajnos még ma is élő és létező dolog az áldozathibáztatás. Miért ment arra, miért ivott annyit, miért nem maradt a férjével, miért akart egyedül sétálni éjszaka? Miért? Mert ezt szerette volna. S ezért senkiben nem áll jogában az, hogy bántalmazza őt.
S ebben plusz szörnyűség az, hogy a bátor nő egy végtelenül tutyimutyi alakkal kötötte össze az életét, aki főként a saját nevét tisztára mosandó kezd magánnyomozásba, s felesége lelki világával mit sem törődve semmilyen formában nem mutatja ki neki azt, hogy mellette állna a nehéz időkben. A film igazából a férj szemszögét mutatja be: azét az alakét, aki egy öleléssel, egy puszival vagy egy jó, támogató szóval sem fordul felesége felé, akit meggyaláztak nőiességében és emberi mivoltában egyaránt.
Több szempontból is érdekes dolog a nézőpontválasztása a filmnek: jó döntés volt, hiszen többségében férfiak készítették a filmet, s ők jobban bele tudnak helyezkedni egy másik férfi gondolatvilágába. Másrészt ebből az aspektusból ritkán látjuk az eseményeket, pedig az áldozat házastársát, környezetét is megviselik a történtek. Viszont amellett nehéz elmenni, hogy Bodolai Balázs nem állja meg a helyét főszereplőként: játéka sokszor hiteltelen, mondatai szinte leesnek a vászonról, reakciói nem mutatnak olyan elmélyülést, kiégettséget, mint Hámori Gabriella esetében.
A Legjobb tudomásom szerint című film ismét megmutatta azt, hogy a magyar film tud igenis nagyon jó lenni, s fel tudja venni a lépést hollywoodi társaival.
Merész, explicit, beleáll a rendőrségbe, a rokonokba, az egész magyar társadalomba. Mély árba veti bele a nézőjét, de aki nem fullad bele, gazdagabb emberként jön ki a vetítőből.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1050 Ft, 2D gyermek/diák – 950 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1280 Ft, 3D gyermek/diák – 1180 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Az eddigi egyik legjobb Diana-filmet láthatjuk Kristen Stewarttal | 2021.11.20 |
A szemünk előtt nő fel Pókember a Nincs hazaútban | 2021.12.18 |
Dobó Kata új rendezése olyan, mint egy ízléstelen Disney-film | 2021.12.11 |