Az új debreceni képregény hőse a Rákosi-korszakban menti meg a világot
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.10.21. 16:35 | Frissítve: 2022.10.21. 16:41
Debrecen – Sci-fi, horror és bosszúdráma: kilenc éven át dolgozott Tréfamesterek című munkáján az író és a grafikus.
Videót forgatott a Tankcsapdának, debreceni helyszíneken játszódó mozifilmje nagy közönségsiker volt, és sokan várják a Balcsillagot, ami a világjárvány alatt készült. Ám most egészen mással jelentkezett Pólik József rendező. A napokban jelent meg a Tréfamesterek, ami egy színes, 236 oldalas képregény.
Dehir: Ilyen közel van a mozihoz a képregények világa?
Pólik József: Azt szokták mondani, hogy a képregény „papírmozi”. Egyrészt snittekből – panelekből – épül fel, tehát van montázsszerkezete, másrészt – a szövegbuborékok révén – beszél is. A paneleken belüli beállítások is hasonlítanak a filmre. A grafikus használhat totált, amerikai vagy premier plánt, ugyanúgy gondolkodhat, mint egy operatőr. A képregény, bár nem mozog, nagyon dinamikus műfaj, kényszerűen fragmentált jellegénél fogva intenzíven megmozgatja az olvasó fantáziáját, értelmező képességét. Egy képregény esetében nemcsak egy-egy panelt kell gondosan megalkotni, hanem azok egymáshoz való viszonyát is, a grafikus tehát mindig oldalakat, sőt oldalpárokat tervez.
Dehir: Nem egyedül dolgozott a Tréfamestereken: Zách Attila hogy került a képbe? Kitalált meg kit? Az író a grafikust, vagy fordítva?
Pólik József: Kamaszkori elképzelésemet váltottam valóra, amikor 2013-ban megírtam a Tréfamesterek „forgatókönyvét”. Akkor még nem tudtam, hogy kivel kellene együttműködni, találok-e egyáltalán olyan grafikust, aki hajlandó egy regény hosszúságú – évekig tartó – munkába belevágni. Hirdetést adtam fel, amelyre legalább százan jelentkeztek. A kiválasztás folyamata olyan volt, mint egy casting. Kiszűrtem az amatőröket, illetve azokat, akiknek nem tetszett a stílusa, portfóliója. A végén már csak néhányan maradtak. Őket megkértem, hogy készítsenek el egy mintaoldalt a képregényből. Így választottam ki végül Attilát. Találkoztunk, beszélgettünk, majd szerződést kötöttünk egymással. Megbíztam Attilát, hogy készítse el a grafikai anyagot.
Dehir: A képregény kilenc éven át készült. Ez meglehetősen hosszú idő. Hogy képzeljük az alkotási folyamatot?
Pólik József: Attila Budapesten él, én Debrecenben. Néhányszor személyesen is találkoztunk, de többnyire az interneten tartottuk egymással a kapcsolatot. A munka úgy zajlott, hogy Attila elkészítette az egész könyv vázlatos panelszerkezetét, majd miután ezt megbeszéltük, munkához látott. Oldalról oldalra haladt, éveken keresztül. A munka nehézségét az adta, hogy részben történelmi hűségre kellett törekedni, tehát úgy kellett ábrázolni bizonyos személyeket és tárgyakat, illetve helyszíneket, hogy azok felismerhetők legyenek, illetve kapcsolódjanak a korszakhoz. Úgy dolgoztunk, hogy mielőtt egy új szereplő színre lépett a történetben, Attila karakterrajzokat készített, amelyeket megbeszéltünk, ha kellett pontosítottunk. Attila a történelmi hűség érdekében, ha szükséges volt, kutatásokat folytatott, én is ezt tettem. Főleg a hidegháború magyar és amerikai filmművészetével kapcsolatban.
Dehir: Nem érezte azt időnként, hogy ha eddig nincs kész, hagynia kellene?
Pólik József: Nem. Soha. Biztos voltam benne, hogy elkészül. Volt holtpont, de azon sikerült túljutni. A gond az volt, hogy Attila egyedül dolgozott. Igaz, hogy a munkájáért pénzt kapott, de azt nem mondanám, hogy úgy volt megfizetve, mint egy nyugat-európai vagy amerikai képregényrajzoló. Magyarországon, aki képregényt készít, saját erőből vagy közösségi finanszírozásból teszi. Nincsenek olyan kiadók, akik egy ilyen munkát finanszíroznának. Ennek az a következménye, hogy általában rövid munkák születnek. A rendszerváltás előtt nem volt szerzői képregény, csak adaptáció. Azóta bármi lehetne, de graphic novel, tehát olyan képregény, amely regény hosszúságú, ritkán születik. Ez kicsit olyan, mintha Magyarországon a legtöbb filmrendező csak rövidfilmet forgatna, és csak elvétve készülne egy-egy nagyjátékfilm. A Tréfamesterek „nagyjátékfilm”.
Dehir: A képregényhez a nemrégiben lezajlott Malter fesztivál ötletgazdája, Hutanu Emil készített egy látványos trailert. Ez alapján nagyon izgalmas sztorit kap az olvasó.
Pólik József: Egy fordulatos, izgalmas történetet akartam írni, olyan sztorit, amelyet én magam is szívesen elolvastam volna kamaszkoromban. Ha független filmet készít az ember, korlátoznia kell magát, hiszen a kifejezési lehetőségek többnyire behatároltak. A Tréfamesterek írása közben szabadon szárnyalhatott a képzeletem, nem kellett arra gondolnom, hogy ez vagy az megvalósítható-e. A történet 12 fejezetből áll, Rákosi Mátyástól kezdve Kádár Jánoson át Sztálinig és Trumanig igen sok történelmi, és legalább annyi fiktív szereplője van. Ez a történet műfaji szempontból olyan, mint egy erős koktél: sci-fi, horror, bosszú- és melodráma, szuperhős narratíva – van benne minden, amit szeretek. Aki kíváncsi arra, hogy mégis miről szól ez az egész, nézze meg a trailert, vagy még jobb, ha megvásárolja és elolvassa a könyvet.
Dehir: Íróként mi vonzotta ehhez a korhoz?
Pólik József: Egyetemi oktatóként hosszú évek óta foglalkozom a Rákosi-korszak szocreál filmművészetével, és a korszak amerikai filmművészetét is elég jól ismerem. Megfigyeltem például, hogy Rákosi Mátyás soha nem jelenik meg a korszak magyar filmjeiben, pedig mindenütt látjuk az őt ábrázoló festményeket és fotókat, a nevét pedig lelkesen tapsoló munkások skandálják. Arra gondoltam, hogy írok egy olyan történetet, amelynek Rákosi Mátyás lesz a „gonosz mesehőse”. Másrészt az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha a történet valamiképpen kapcsolódna Don Siegel A testrablók támadása című 1956-ban bemutatott inváziós sci-fijéhez.
Dehir: Ki a célközönség? Kinek szánják a Tréfamestereket?
Pólik József: Az eddigi tapasztalatok alapján fiatalok, főleg fiúk vásárolják a könyvet. Én minden vásárlónak örülök, minden visszajelzés fontos számomra. Mivel egy olyan korszakba visz el a könyv, amelyről a mai fiatalok keveset tudnak, arra gondoltam, hogy a könyv végén legyenek jegyzetek, amelyek háttérinformációval látják el az olvasót bizonyos személyekkel, tárgyakkal, történelmi eseményekkel kapcsolatban. Az volt a célom, hogy komplex élményt nyújtson a könyv. Egyszerre szórakoztasson, és tanítson.
Dehir: Megszoktuk, hogy a szuperhősös filmek többségének érkezik a folytatása. Mi a helyzet a Tréfamesterekkel? Lesz folytatása a képregénynek?
Pólik József: Lehetne folytatni a történet, mivel éppen az 1956-os forradalom kitörésekor ér véget. Én azonban egyelőre egy másik projekten dolgozom. Erről csak annyit szeretnék elárulni, hogy Krasznahorkai László Az utolsó hajó című novellája inspirálta, és a visszatért Petőfi Sándor is feltűnik benne.
Aki szeretne hozzájutni a képregényhez, az itt rendelheti meg.