Az ügynökkérdés a debreceni nézőket is izgalomba hozta
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.03.31. 15:45 | Frissítve: 2014.04.01. 16:16
Debrecen – Csinálták a fesztivált: itt vannak a Deszka számai. Kilenc napig tartott és óriási siker volt. Dúskáltunk az ősbemutatókban.
A magyar drámák nagy sikerrel futottak idén is Debrecenben. Ahogy azt megszokhatta a közönség, idén tavasszal is megrendezték a Deszka Fesztivált. Március 21-e és 30-a kilenc napon át zajlott a seregszemle, melyre a debreceni Csokonai Színház Művészeti Műhelye 29 előadást hívott meg. Ezek 75 százaléka ősbemutató volt.
S hogy mennyire hozta ez lázba a nézőket? Kifejezetten, hiszen a jegyek gyorsan fogytak, illetve nem egy produkció esetében pillanatok alatt el is fogytak.
Csaknem ötezer néző fordult meg a kilenc nap alatt a színházban és a többi helyszínen, azaz a Modem, a Déri Múzeum és a Vojtina Bábszínház játékterein – tájékoztatta a Dehirt a Csokonai Színház. Az előadások nézettsége meghaladta a nyolcvan százalékot. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó darabok a következők voltak: Wilhelm dalok (Nagy József Jel Színháza, 97 százalék), Titkaink (Pintér Béla és Társulata, 99 százalék), Quimby Teátrum (90 százalék), Háy János: Original lager (Pécsi Müszi Diákszínjátszó Csoport, 99 százalék).
Kaptunk néhány érdekességről is hírt: leghamarabb a Quimby Teátrumra keltek el a jegyek, azt követte a Titkaink, majd a Hajdu Szabolcs rendezte Békeidő szerepelt a harmadik helyen.
Az előző években a Deszka nem volt ilyen hosszú, akkor a fesztivál 4-5 napos volt. Ehhez mérten 2013-ban 9 előadás volt 81 százalékos nézettséggel, s akkor 1600 néző látta a darabokat. 2012-ben pedig 16 előadást hoztak Debrecenbe, s ezeket 83 százalékos nézettség mellett 3200-an tekinthették meg.
Ahogy a korábbi években, úgy ebben az esztendőben is igyekezett a Dehir.hu szerzője minél több előadást megnézni. A sorból négyet emelünk ki ennek megfelelően. A Pesti Magyar Színház Forgách András drámájával érkezett. A Holdvilág és utasa Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye alapján készült. Az előadás érdekes volt, de annak, aki nem ismerte az eredeti művet, az elején talán viszonylag kevés támpontot nyújtott. Míg a Szerb Antal-művek rajongói élvezettel figyelhették, ahogy ez a korábban már-már kultikusnak tűnő mű megelevenedik a színpadon – nem kis részben köszönhetően a színészeknek, akik közül elsősorban a Mihály zaklatott figuráját élétre keltő Takács Géza, a nőket játszó (Auksz Éva – Erzsi, Balsai Móni – Éva) alakítását emeljük ki, illetve a Szepetneki szerepében brillírozó Pavletits Béla játékát.
Különös, mondhatni összművészeti produkció volt a Lit és Mix könyve. A Nyári mozi Színházi Közösség előadása Szabadkáról érkezett. Akár a zene – Lajkó Félix (aki ezúttal citerát pengetett) –, akár a tánc – Döbrei Dénes – felől közelítjük, formabontó és izgalmas volt az este, amit fel lehetett fogni akár egy élő videóklipnek is, de akár egy világklasszis zenével illusztrált mozgásszínházi produkciónak is, ahol a zene, a tánc, a képek együttesen varázsolták el a színházba járni este 10-kor sem rest nézőket.
A Szegedi Nemzeti Színház Pozsgai Zsolt darabjával érkezett. A Pipás Pista nagy siker volt, bár minden poénja, drámai eleme kiszámíthatónak tűnt, a közönség imádta. Ami miatt azonban valóban emlékezetes, az a főszerepet játszó Szabó Gabi alakítása volt, aki félelmetes erővel keltette életre a feleségverő férfiak gyilkosát – aki nő létére férfinak adta ki magát, míg utolérte a végzet.
S ha szavazni kellene, mi volt a legerősebb produkció e kilenc nap alatt, akkor ugyan megemlíthetjük a Béres Márta One-Girl Show-t, a Quimby-estet is akár, de elsősorban mégis a Pintér Béla Társulat előadását kell élre tolnunk. Nagyon kemény, nagyon hiteles, a részleteiben, a zenében, a mozgásban, a díszletekben és a színészi játékban is kiforrott, felkavaró darabot és előadást láthattunk a politika és a kisemberek viszonyáról, a hétköznapokban élő és továbbélő borzalomról, a besúgókról és a besúgottakról, a pártállami gesztusokról, valamint arról, mi az, ami elpusztíthatatlanul körülveszi a ma emberét is. Jó színészek, jó játék – mondhatjuk. S mindebben az a félelmetes, hogy a darab és az előadás az ügynök-világról valójában nem erőlködve, vagy odamondogatósan politizált. Csak tükröt tartott.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)