Az informatika és az irodalom egyaránt vonzza a fiatal debreceni alkotót
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2023.10.14. 12:00 | Frissítve: 2023.10.14. 12:06
Debrecen – „A költészetben az vonz, hogy szabad lehetek benne” – így látja Papp Gréta. A tanárságot hivatásának tartja, a kreativitás és az alkotás pedig szerves része az életének. Interjú.
Főfoglalkozásban magyart és informatikát tanít, szereti a táblázatokat és különösen érdekli, hogyan lehet a szövegértést fejleszteni és nyelvtant tanítani informatikaórán. A kreativitás, az alkotás szerves része az életének: horgolni a nagymamájától tanult, nemrég pedig megjelent első, Lepecsételt szobák című verseskötete.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/greti_35_r_ff.jpg)
Dehir: Ha azt kérdezik, mi a foglalkozása, mit mond? Tanár vagy? Költő? Esetleg irodalomtörténész?
Papp Gréta: A tanárság nekem hivatás. A tanítás régóta része az életemnek, még akkor is, ha csak néhány hónapja kaptam meg a tanári diplomát. Minden nehézség ellenére azt hiszem, ebben tudok a legjobban kiteljesedni. Tehát elsősorban tanár vagyok, aki verseket ír, és még sok mást csinál. A versírás számomra hobbi, és szeretném, ha az is maradna. Hiszek abban, hogy ihletből születik a hiteles vers. Ennek pedig meg kell adni az időt, ha egy hét, egy hét, ha egy év, akkor egy év. Főleg akkor, ha ez egy önismereti kérdés is, hiszen
ahhoz, hogy egy érzést, élményt papírra tudjak vetni, először magamban kell életre hívni, kiforgatni, darabjaira szedni, hogy a költészet eszközeivel tudjam újra felépíteni, mint egy házat, és hagyni, hogy valaki majd beleköltözzön, és otthonra lelhessen egy időre.
Bár több szállal kötődöm az irodalomhoz, nem vagyok irodalomtörténész. Tervben van ugyan a doktori képzés, de nem irodalomból, hanem informatikából, azon belül is a didaktika felé szeretnék elindulni.
Dehir: Sajátos párosítás a magyar és az informatika. Hogy kötött ki ennél a két, egymástól látszólag távoli területnél?
Papp Gréta: A magyar mindig is egyértelmű volt, az informatikát viszonylag későn, a végzős gimis év elején találtam ki. Ha nem beszélnek le a matek szakról, akkor most valószínűleg magyar- és matektanár lennék. Az informatikáról már senkinek nem volt ideje lebeszélni szerencsére. Akkor ösztönösen mentem az informatika után, utólag azonban már látom, hogy tulajdonképpen minden ebbe az irányba mutatott. 11. osztályban előrehozott érettségit tettem, nagyon élveztem a felkészülési folyamatot. Szerettem szöveget szerkeszteni, prezentációt készíteni. A gimnazista éveim alatt jártam kreatív írás szakkörre, ahol minden év végén született egy kötetet, amit néhány példányban ki is nyomtattak. Végzősként lehetőséget kaptam arra, hogy megszerkesszem az év végi antológiát, ekkor ráláttam egy kicsit arra, hogy hogyan kell „kötetben” gondolkodni, és milyen előkészületek vannak. Persze amatőr módon, de izgalmas kihívásnak találtam, sokat tanultam. Ezek a tapasztalatok vezettek az informatikához. Az említett antológiában például szépen megmutatkozott az informatika és a magyar kapcsolata.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/gretaall.jpg)
Dehir: Mondhatni, egyszerre otthon van a számítógépek és mobiltelefonok, meg a könyvek, a versek, novellák, műelemzések világában is?
Papp Gréta: Mondjuk inkább úgy, hogy próbálok kapcsolódásokat keresni. Az érdekel, hogyan tudja segíteni egymást ez a két irány. Ahogy telnek az évek, egyre több kapcsolódást fedezek fel. Például dolgoztam informatikai tananyagon szakmai lektorként, majd később akadálymentes leírások nyelvi lektorálását is végeztem. Most azt kezdtem el vizsgálni, hogyan lehet a szövegértést fejleszteni és nyelvtant tanítani informatikaórán. A nyelvtan ott van az informatikában és a magyar nyelvben is. Három évig voltam a KULTer.hu szerkesztője és programszervezője, itt is hasznosnak bizonyult az informatikai tudás a weblap szerkesztésénél vagy akár a költségvetés elkészítésénél. A szövegszerkesztés mellett egyébként nagyon szeretem a táblázatokat, amikor csak tehetem, táblázatokban gondolkodok.
Dehir: S hogy került az életébe a líra? Mi vonzza a költészetben?
Papp Gréta: Az első versemet még általános iskolában írtam, aztán gimnáziumban a magyartanárom indított egy kreatív írás nevű szakkört, ahol verseket, novellákat írtunk, különböző technikákat, formákat, műfajokat próbálhattunk ki. Négy évig jártam ide, innen jöttek a táborok és a versműhelyek már az egyetem alatt. A költészetben az vonz, hogy szabad lehetek benne. Egy nagyon különleges csatorna számomra, amelyen keresztül magamra találhatok. Keretet, formát ad a gondolataimnak úgy, hogy szabadon játszhatok a szavakkal, formákkal. A költészet egyfajta bújócska. A versek által sokszor a szerző életét szeretnék feltárni, megtudni valamit róla, miközben észre sem veszi az olvasó, hogy egy kicsit a saját életében is keresi az élményt. Nemcsak a szerző bújt el a versek mögött, hanem az olvasó is.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/gretaolvas_1.jpg)
Dehir: Mennyire trendi ma verseket olvasni, írni?
Papp Gréta: Rengetegen írnak verset, szerintem többen, mint gondolnánk. Csak más a cél. Nem mindenkinek fontos a publikálás vagy az, hogy mások előtt felolvassa, másoknak megmutassa alkotásait. Aki viszont szeretné megmutatni másoknak, akár egy műhelyen, annak egész jó lehetőségei vannak mert több városban vannak versműhelyek, közösségek. Jó látni, hogy már nagyon fiatalon elkezdhetünk műhelyekre járni, fejlődni, van tér a tanulásra, és nyitott mentorok a tanításra.
Nekem is vannak kedvenc verseim, de talán több a kedvenc verssor, egy kifejezés, egy kép, egy hangulat, amik megragadnak egy-egy műben. Ezeket mindig megjelölöm a könyvben, hogy visszatérhessek hozzájuk. Van, amikor szinte magukhoz szólítanak, ösztönösen veszem le a polcról azt a könyvet, amire épp szükségem van. Ha egyetlen könyvet kellene mondanom, amit a napokban gyakran emeltem le a polcról, akkor az Sztercey Szabolcs Plüssbolygó című könyve. De nagyon szeretem az antológiákat is.
Dehir: Hogyan születik meg a döntés, hogy a versekből kötet legyen? Milyen út vezet az egyes daraboktól a kész könyvig?
Papp Gréta: Két út van, vagy eleve ezzel a céllal kezdünk írni, vagy az írás során körvonalazódik egy koncepció. Nálam az utóbbi volt jellemző. Magolcsay Nagy Gábor mentoráltja voltam egy mentorprogram keretein belül, ahol kipróbáltunk többféle műfajt, formát és témát is. Gábor észrevette, hogy egy téma rendre visszatér nálam, és látott lehetőséget abban, hogy ha továbbra is ezen az úton haladok, akkor akár egy kötet is lehet belőle. Az évek teltek és körülbelül 50 versnél jártam, amikor felmerült a kötetkiadás lehetősége. Ekkor már voltak nagyobb tematikus csomópontok, például a születés, a halállal való szembenézés, a vallási kérdések gyermeki perspektívából és a nagymama alakjához kapcsolódó versek. Amikor a Cser Kiadó elfogadta a kéziratot, Juhász Tiborral, a kötet szerkesztőjével rendeztük ciklusokba a verseket. Volt lehetőségünk válogatni, és így tényleg csak azok kerültek a kötetbe, amik szerintünk nem lógnak ki, hanem bele tudnak simulni a koncepcióba. Hálás vagyok a kiadónak, mert tényleg olyan kiadvány született, amilyet szerettem volna. A könyv karcsúsága és finomsága szerintem szépen igazodik a versek által megteremtett világhoz. A borító Szabó Imola Julianna munkája, nagy öröm számomra, hogy vele dolgozhattam.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/greta2_3.jpg)
Dehir: Ha nem tanít, nem olvas, nem ír, mi az, ami kikapcsolja, feltölti?
Papp Gréta: Kisgyerekként megtanultam a nagymamámtól horgolni, ami életem egyik legnagyobb ajándéka volt tőle. Ez a tevékenység az, ami teljesen ki tud kapcsolni. Az egyetemen vált szokásommá, hogy a stresszes vizsgaidőszak alatt készült horgolt figurákat a félév végén elvittem a koraszülött osztályra vagy a gyermekhematológiára-onkológiára. Sokat tanultam már a horgolási technikákról, szeretek kísérletezni, majd tökéletesíteni az eddig tanultakat. Az tetszik ebben, hogy egyedi darabokat tudok tervezni és megvalósítani. Ritkán dolgozok mintából, inkább a különlegességre törekszem. Ahogyan a tanításban vagy az írásban, itt is a kreativitás és az alkotás a fontos számomra.