Az egyetemen tanít, a Nagytemplomban orgonál a debreceni gitárművész

---

Debrecen – Saját szórakoztatására zongorázni is szokott Csorba Gergő, illetve a zenélés mellett még némettanári diplomája is van, biztos, ami biztos.

---

Csorba Gergő nem elégedett meg egyetlen hivatással: több hangszeren is játszik, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán gitártanár, de a Nagytemplom orgonáján is hallhattuk már játszani. Emellett Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola oktatója, nem mellesleg pedig némettanár is.

Dehir.hu: Az emberek általában egy karriert választanak, az ön esetében hogyan alakult, hogy ennyi mindennel foglalkozik?

Csorba Gergő: A Debreceni Egyetemen végeztem, az akkori gitártanári szakon, valamint ezzel párhuzamosan az egyházzene szakon is. Ezután Bécsben végeztem el a mesterképzést, mert akkoriban itt még nem volt rá lehetőség. A kettő között, bizonyos átfedésekkel jártam még az egyetemen némettanári képzésre. Ez az utóbbi igazából hobbi volt, de így, ha szükséges, akkor lehetőségem van nyelvtanárként is elhelyezkedni.

Dehir.hu: A gitár és az orgona nem mindennapi párosítás, hogyan döntött e két hangszer mellett?

Csorba Gergő: Valójában prózai okok miatt lettem gitáros és orgonista. Általános iskolás koromban zongorával kezdtem a zenélést, ez volt az első hangszerem. Egy kicsi faluban, Tiszakanyáron laktunk, így

mikor bekerültem Debrecenbe középiskolába, nem tudtam magammal hozni a zongorát, a városban pedig sehol sem tudtam gyakorolni.

Ezért kerestem egy olyan hangszert, amelyet tudok magammal hurcolni, mert kisebb és könnyebb, ekkor találtam rá a gitárra. Mire befejeztem a gimnáziumot, már tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Ezután kerültem be a szakközépiskolába, ahol a szakmai tagozatra jártam, így csak a zenével tudtam foglalkozni, majd miután itt végeztem, felvételiztem a Zeneművészeti Karra.

Dehir.hu: Mikor jött a képbe az orgona és az egyházzene?

Csorba Gergő: A szakiskolában kezdtem el az orgonálást, de ezzel a hangszerrel való kapcsolatom már korábban kezdődött. Édesapám református lelkipásztor volt Tiszakanyáron, s nem volt kántor a templomban, ahol szolgált, így neki kellett felváltva az orgonánál ülni és a szószékhez állni. Egyszer rávett, hogy gyakoroljak egy kicsit a hangszeren, s ekkor elkezdtem megtanulni a korálokat, amik protestáns egyházi népénekek négyszólamú feldolgozásai. Szakiskolás koromban beiratkoztam a zeneiskolába, mert akkoriban még csak ott volt orgonaoktatás, illetve elvégeztem a nyári kántorképző tanfolyamot, amelyet a református egyház szervez. Végül pedig egyetemi berkekben is tanultam ezt a hivatást.

Dehir.hu: A gitár és az orgona két ellentétes karakterű hangszer, s ott van még a zongora is. Van közöttük kedvenc, vagy mindegyik egyenértékű?

Csorba Gergő: Ez időszaktól függ, mindig azt szeretem legjobban, amelyiken éppen gyakorlok, mert mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége. A zongora talán az, amiben a legjobban el tudok merülni, hiszen ez volt az első hangszerem. Sokszor csak úgy leülök és magamnak játszok anélkül, hogy megtanulnék egy darabot. Amikor zongorán gyakorlok, akkor jön leginkább a lelkemből a zene. A másik kettő valóban ellentétes karakterű,

a klasszikus gitárral inkább bensőséges kapcsolatot ápol az ember. Ölbe vesszük, általában kicsi teremben játszunk vele, kevés embernek, s nagyon szívhez szóló hangja van.

Az orgona mellé oda kell ülni, a hangszer ott tornyosul mellettem, s egy hatalmas térben hallhatja sok ember, emiatt monumentális a hangzása is. Az ellentétes karakterek miatt tetszik nagyon ez a párosítás. Így megérezhetem az orgona nagyságát, valamint az a csendességet, finom hangzást, amelyet egy gitár tud adni.

Dehir.hu: Hogy került közeli kapcsolatba a német nyelvvel?

Csorba Gergő: Hetedikes koromban törölték el a kötelező orosz nyelvet, de hiába nem kellett már tanulni, nem igazán volt más nyelvtanár, csak orosz. A szüleimnek lehetek hálás azért, hogy elvittek három faluval odébb egy katolikus paphoz, aki németül tanított. Nála két évig, a gimnáziumban pedig emelt óraszámban tanultam a nyelvet. Amikor felvételiztem a Zeneművészeti Karra, akkoriban hoztak egy olyan módosítást, hogy aki rendelkezik felsőfokú nyelvvizsgával, nem kell írásbeli felvételit írnia, csak szóban kellett vizsgázni. Nekem ekkor már megvolt a nyelvvizsgám, így egyenes út vezetett a némettanári szakra. Maximalista vagyok, ennek minden előnyével és hátrányával, de bele kellett törődnöm, hogy nem lehet minden egyszerre, így ezt a szakot néha háttérbe kellett szorítanom. Ettől függetlenül négyes átlaggal sikerült elvégeznem. Azért is tartottam lényegesnek, hogy legyen egy ilyen végzettségem is, mert a nyelvtanítás mindig egy biztos pont lehet az életben, míg a zenélés néha, például a vírus időszakában is, képlékeny.

Dehir.hu: Hogyan tudja ezeket az elfoglaltságokat összeegyeztetni a hétköznapokban?

Csorba Gergő: A tanulmányaim során akadtak olyan napok, mikor reggel nyolctól kettőig az egyetemen, majd este hatig a Zeneművészeti Karon voltam, s ebben még nem volt benne a napi 5-6 óra gyakorlás, ami a zenész hallgatóknál elvárás. Ilyenkor vittem magammal a hangszert, s az órák közötti szünetekben, leültem valamelyik sarokba a folyosón és gyakoroltam. Így mire este hazaértem, volt már néhány óra gyakorlás a hátam mögött.

Kreativitást igényelt ez az életmód, de ha az ember valamit szeretne elérni, akkor meg tudja oldani.

A kántori munka azért fér meg az egyetemi munkával, mert a templomban leginkább szombaton és vasárnap van szükség kántorra. Szombaton esküvőket tartanak, azokon is orgonálok, vasárnap pedig három istentiszteleten veszek részt. Ritkán fordult eddig elő, hogy az egyik elfoglaltság hátrányt szenvedett volna a másik miatt.

Dehir.hu: Gitár- és orgonakoncerteket is szokott adni: vannak tervei a vészhelyzet utáni időszakra?

Csorba Gergő: A nagytemplomi Zenés áhítat sorozatot biztosan megtartjuk idén júniustól, minden hónap első vasárnapján, ha nincs lehetőség élőben, akkor online térbe visszük át ezt a programot. Ebben én is részt veszek majd. Télen terveztem egy olyan koncertet, amelyen filmzenéket játszottam volna orgonán, ezeket a dallamokat már ki is válogattam, csak az időpontot nem sikerült kitűzni, illetve a vírus is közbeszólt. Nem tudom még pontosan, hogy nyáron kerül-e rá sor, vagy ősszel, de mindenképpen különleges lesz, hiszen az orgonának megvan a szimfonikus zenekari hatása, nagyon sokféle hangszínt tud megszólaltatni, egészen halkan és nagyon erőteljesen is lehet rajta játszani.