Aranykoszorús kádármester munkáiban gyönyörködhetnek a józsaiak
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.09.15. 08:44 | Frissítve: 2015.09.15. 08:44
Debrecen – Nagyon szereti a fát a népi iparművész, aki olyan termékeket igyekszik készíteni, amelyeket más szakmabeli nem. Tárlata keddtől látható.
Szívügyének tekinti kádármesterséget, annak a továbbéltetését és az ifjú szakemberek képzését Buglyó Péter. Az Aranykoszorús kádármester, népi iparművész mindent megtesz ezért, amit lehet: kezdeményezésére 1990-től beindult Debrecenben a kádár szakképzés, aminek nem csak a gyakorlati részét, de az elméleti oldalát is oktatja.
S hogy ő maga milyen munkákat ad ki a kezéből, arról a józsaiak is meggyőződhetnek.
Buglyó Péter Aranykoszorús kádármester, népi iparművész 50 éves jubileumi kiállítása szeptember 15-én, kedden, 17 órakor nyílik a DMK Józsai Közösségi Házában (Debrecen-Józsa, Szentgyörgyfalvi u. 9.), és egészen október 31-ig megtekinthető a DMK Józsai Közösségi Házában hétköznapokon 10-19 óráig. Köszöntőt mond: Balázs Ákos önkormányzati képviselő. A kiállítást megnyitja: Vajda Mária PhD néprajzkutató, a Déri Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa. Közreműködnek: Dánielfy Zsolt, a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház színművésze; Bodai Boglárka népi ének előadó; Puskás László és tanítványai (Debreceni Népi Együttes).
Buglyó Péter így vall munkásságáról: „Szakmai tanulmányaimat 1961-ben kezdtem meg a debreceni 109-es szakmunkásképzőben. Nagyon szerettem a fával dolgozni, vonzott a tölgy illata, megmunkálhatósága, formálhatósága, felhasználhatósága. Szakmai gyakorlatot egy jó hírű kisipari műhelyben szereztem, Heredovszky József kádermestertől. 1964-ben szakmunkásvizsgát tettem. Ezt követően engedélyt kértem a kádár szakma kisipari gyakorlására, melyet 1965. január 18-án meg is kaptam. Ettől az időtől általános kádáripari termékeket készítettem.
Többre vágytam, egyre inkább kutatni kezdtem a feledésbe merült régen használt mívesen megmunkált díszes tárgyakat. Elhatároztam, hogy olyan termékeket fogok készíteni, amelyeket más szakmabeli nem készít. Munkáimat kézi faragással díszítem a megrendelő igénye szerint. Előszeretettel készítek egyedi darabokat, melyek igazán próbára teszik az ember fantáziáját, szaktudását.
Ebben a szakmában különösen fontos a jó minőségű fa használata, főként akác, tölgy és eperfa. Készítek hagyományos tárgyakat, csobolyókat, hordókat, sózó dézsákat, virágdézsákat, gulyadézsákat, vízkupákat, rajnai kannákat, káposztáskádakat, vajköpülőket, merítőket, de ovális, valamint sarokfürdőkádakat és a francia hagyományt követő darabokat is.
Termékeim nagy sikert arattak és aratnak ma is. Megyei és országos kiállításokon rendszeresen részt veszek. 1996-ban a Mesterségek Ünnepén az „Év Mestere” címben és Amstel-díj-ban részesültem. Ugyanebben az évben Törökszentmiklóson a „Mesterségünk Cégére-címere” országos pályázaton Nívó-díjat kaptam. 1997-ben népi iparművész lettem. 2000-ben Kézműves Remek díjat kaptam. A 2004. évi Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pályázatán elnyertem a „Magyar Kézműves Remek” címet. 2005-ben a VIII. Bihar-Bihor Expo-n Minisztériumi díjban (GMK) részesültem. 2005-ben megkaptam az IPOSZ Aranykoszorús Mester címet, oklevelet és plakettet.
Tagja vagyok a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesületnek, az IPOSZ-nak, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának, a Kézműves Alapítványnak és a Magyarországi Kádár Egyesületnek.”
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)