„Amikor Debrecen világvárosi arcot vág” – videóval
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2023.06.19. 08:15 | Frissítve: 2023.06.19. 12:30
Debrecen, Kuala Lumpur – Különös hangulatú kisfilmet készített Térey János hangjára és Sajó István debreceni épületeire fókuszálva az Ázsiában élő Nicky Almasy.
Közel áll az építészet világa a ma Kuala Lumpurban élő Nicky Almasy szívéhez. Éveken át fotózta Sanghaj épületeit – köztük a világ második legnagyobb felhőkarcolóját, és a magyar származású Hudec László art-deco jegyében született alkotásait. Nicky Almasy mellettük szülővárosának építészeti kincseiben is elmerülhetett, miután lehetőséget és felkérést kapott a Sajó-életmű megörökítésére. A fotózás mellett pedig nemrég egy rövid videóban is emléket állított az art deco mágusának is nevezett debreceni építésznek.
Dehir: Mi vonzotta fotósként a feladatban, Sajó István debreceni épületeinek megörökítésében?
Nicky Almasy: Az albumhoz valójában 2018-ban fotóztam be az épületeket Szoboszlai Lilla segítségével, miután vele és Puskás Istvánnal már nagyon régóta terveztük ezt a kötetet. Ez épp egy évvel a Hudec-könyvünk megjelenése után történt és rendkívül vonzó volt számomra, hogy egy hasonló életművet a saját szülővárosomban, Debrecenben dokumentálhatok. S volt meg egy lényeges aspesktus is. Akkor még része volt a projektnek Térey János is, akit mérhetetlenül tisztelek. Emlékszem, azzal kommentálta a képeimet:
„Amikor Debrecen világvárosi arcot vág. Sajó István!” Pár hónappal a halála előtt írta ezt a bejegyzésemhez.
Ezért is volt akkora öröm számomra most összerakni a könyvhöz egy kisfilmet, amihez az épületek drónfilmezésére Juhász Dávidot kértük fel, aki gyönyörű munkát végzett. Térey János gondolatai és hangja pedig szinte hátborzongatóan összehúzza az egészet. Végtelenül inspiráló volt felépíteni ezt az anyagot.
Dehir: Régen, amikor kamaszként járta a debreceni utcákat, mennyire vette észre Sajó különleges épületeit?
Nicky Almasy: Ismertem őket, hozzátartoztak a korai fiatalkorom környezetéhez és sokat jártam Sajó épületeiben, de személy szerint nekem óriási kört kellett megtenni ahhoz, hogy igazán úgy tudjam értékelni őket, ahogy ma teszem. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkoriban még nem volt meg az az eszköztáram, hogy csodálni tudjam őket. A legtöbb fiatalnak nincs meg ez a szükséges perspektíva, hogy egy ekkora építész munkásságát behatóan felfogja. Később, amikor fontos lett számomra az építészet dokumentálása Kínában és Délkelet-Ázsiában, az épületek mögött rejtőző emberi sorsokkal, akkor vált igazán lényegessé számomra Sajó életműve is.
Dehir: Korábban Hudec László életművét mutatta be egy látványos albumban. A magyar építész több mint 100 épületet tervezett Sanghajban 1918 és 1947 között. Sajóval – aki Németországban és Amerikában tervezett – kortársak voltak. Milyennek látja ezt a két életművet?
Nicky Almasy: Épp most készülök egy Hudec-előadásra, szóval újraélem a jelentőségét és az izgalmát nemcsak Hudec-nek, hanem annak is, ahogy fotóztam az épületeit annak idején. S közben látom ezzel egy időben azt is hogy a Sajó könyvet milyen izgalommal, érdeklődéssel fogadják most a megjelenése alkalmából. A párhuzam, hogy részt vehettem két ilyen nagyszerű életmű megörökítésében, megtisztelő.
Dehir: Mint fotóst, mi inspirálja igazán?
Nicky Almasy: Két téma: az emberek és az épületek. Számomra az a katarzis amikor a kettő ötvözetét találom meg, s ilyenkor képes vagyok éveket áldozni a munkára. A Shanghai Tower mögött a főépítésze, Marshall Strabala bonyolult történetét, a Hudec életmű mögött Hudec Laszló hihetetlenül kalandos életét látom, Gonda Károlynál a ködbevesző rejtélyességet, a Sajó épületek mögött pedig Sajó István útját. Ezek számomra azért is teljes értékű projektek, mert többrétegűek. Most is ilyen dolgokkal foglalkozom itt Malajziában, ahol Chris Ong ex-bankár munkáját dokumentálom, aki a vagyonát arra áldozta, hogy a Peranakan kultúra épületeit újra felvirágoztassa. Most az ő életével és munkásságával foglalkozom már 2021 óta.
Dehir: Pár éve Debrecenben régi kapukat fotózott. Azokban mi fogta meg?
Nicky Almasy: A változatosságuk és az, hogy akkoriban senki nem látta meg őket így. Vicces, hogy épp pár hónapja egy spanyol fotós barátomat inspirálta a debreceni kapukról készített sorozatom: végigszaladt Madridon, hogy ugyanezt ott is elkészítse. Aztán a képeket elküldte a National Geographic-nak, ők pedig publikálták. Kár, hogy ez nekem akkor nem jutott eszembe...
Dehir: Milyennek látja Debrecent, amikor néha hazatér? Mit szeret benne?
Nicky Almasy: Fiatalkoromban elvágyódtam Debrecenből, mindent megtettem, hogy magam mögött hagyjam, ám mikor az ember idősebb lesz, más perspektívából szemléli a dolgokat. Mindig óriási élmény hazaérkezni és egy kicsit lenyugodni, visszatérni a gyökereinkhez. Mivel a trópusokon élek, sajnos végleg fel kellett adnom az őszi és téli, vagyis a hideg idő élvezetét, amit mindig nagyon szerettem, szóval amikor tehetem, úgy időzítem a hazautazást, hogy télen menjek. Ez pedig tökéletes alkalom az emlékezésre és összegzésre.
Nicky Almasy sajnálja, de személyesen nem tud eljönni a Sajó kötet bemutatójára, ám mint ígéri, lélekben ott lesz a Méliusz Bem téri könyvtárában, ahol június 23-án, pénteken 17 órakor Puskás István kulturális ügyekért felelős alpolgármester, Jenei Zoltán, Szoboszlai Lilla, és moderátorként e sorok szerzője beszélget majd az albumról.