Aladdin azt kívánná az életben, hogy minden kívánsága teljesüljön
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.02.19. 13:53 | Frissítve: 2012.02.20. 08:02
Debrecen – Ha előadás van, máshogy kapcsol az agy – mondja az Aladdint játszó Rácz József. A fiatal színész szereti, ha hozzátehet a szerephez. Interjú.
Beregszászról indult Rácz József pályája. A debreceni nézők sokféle szerepben láthatták már: bohó hősszerelmest játszott a Liliomfiban, nemrég a Scapinban komédiázott, de említhetjük az Ahogy tetszik című Shakespeare-darabot is, melyért Őze Lajos-díjat kapott. Ezúttal Aladdinként bűvöli a csodalámpát.
Dehir.hu: Feltűnt, mennyire érzi a zenét: a Vadászatban például rocksztárként énekelt, a Máriában pedig az angyal szerepében. Honnan ez a vonzalom?
Rácz József: Valamikor jártam zeneiskolába, hegedülni tanultam, de aztán elmentem a főiskolára, és több mint tíz évig nem vettem hangszert a kezembe. Szeretnék megtanulni gitározni, de mindig elmegy az idő valami másra. Nem is tudom, miért van az, hogy nem azzal foglalkozunk, amivel kellene... Érdekes, hogy az Aladdin pont olyan előadás, amiben nem énekelek – bár eredetileg úgy volt, hogy benne lesz a Walt Disney rajzfilmből az Aladdin-dal, végül elhagytuk.
Dehir.hu: Ha már a rajzfilmet említi, sok mai gyerek biztos, hogy Aladdin történetét innen ismeri. Lehet ezzel a változattal versenyezni?
Rácz József: Szerintem nem lehet, de nem is kell. Egyébként nem ez az egyetlen feldolgozás: 1982-ben a japánok csináltak egy animét az Aladdinból, de készült belőle egy 1966-os orosz film is, és Obrazcov, aki a szovjet éra egyik nagy bábművésze volt, szintén feldolgozta a történetet. Érdekes volt megnézni, mások hogyan képzelik el, mit tesznek hozzá, vagy mit vesznek el belőle, mert valamilyen szinten mindenki hozzányúl. Van például, ahol csak hármat lehet kívánni, holott az Ezeregyéjszaka eredeti meséjében azt kívánsz, amit akarsz, amíg a lámpa nálad van.
Dehir.hu: Rácz József mit kívánna?
Rácz József: Erre azt tudom mondani, ami a mesében is elhangzik, hogy annyi mindenről álmodoztam, és most semmi nem jut az eszembe... Szerintem az ember nincs felkészülve arra, mi lenne, ha hozzájutna egy ilyen csodalámpához. Ha lehetne, akkor különben valami olyasmit kívánnék, hogy minden kívánságom teljesüljön... Amikor hozzákezdtünk, én egy kicsit más Aladdinnak láttam magam, mint amilyen most vagyok. Ez talán azért van, mert még az elején tartunk a folyamatnak, alig néhány előadáson vagyunk túl.
Dehir.hu: És ha szerepet kérhetne a lámpától?
Rácz József: Valami másféle szerepet kérnék, valami olyan színt, amilyet eddig még nem játszhattam... Igazából különben az a fontos, hogy ünnep legyen az előadás. Ahogy benne van a Liliomfiban is: ha játszottam, akkor boldog vagyok. Mert ha teherként éljük meg, ha nem örülünk annak, hogy együtt vagyunk és játszhatunk, ott valami hibázik. Az, hogy most túl vagyunk egy előadáson és kipipáljuk, az nem jó. Nem biztos, hogy mindig minden előadás sikerül, de azért arra törekszünk, hogy jó legyen. Az emberek vigyenek haza valamit a színházból.
Dehir.hu: Milyenek az Aladdin nézői?
Rácz József: Minden gyerekközönség más, de úgy érzem, nagyon hálásak alapvetően, leköti őket a mese, ez a nagyjából nyolcvan perces játék.
Dehir.hu: Lépjünk ki egy kicsit a színházból: hogy érzi magát Debrecenben?
Rácz József: Amikor először jártam Debrecenben, nagyon nagy városnak tűnt, mára azonban megszoktam – már amennyit én a városból látok itt a színház, meg a főtér környékén... 2006 óta játszom viszonylag rendszeresen a Csokonai Színházban, de korábban is megfordultam már itt a beregszászi társulattal, amikor például a Dekameron történetei alapján született Sólyompecsenyét adtuk elő.
Dehir.hu: Nehéz volt beilleszkedni az itteni közösségbe?
Rácz József: Furcsa ez, mert amikor Kijevben jártunk főiskolára, ott mi voltunk a „magyarok”. Aztán amikor meg átjöttünk a határon, mi lettünk az „ukránok”. Ez mindig megvan. Most itt vagyunk, és úgy érzem, ez kivételes évad számomra, mert augusztus közepén forgattuk A szarvassá változott fiút, aztán jött a Scapin, majd a Mária, most meg az Aladdin, tehát majdnem zsinórban itt élek, itt dolgozom.
Dehir.hu: Hova megy haza, amikor éppen szünet van?
Rácz József: Debrecenben a színészházban lakom, egyébként édesanyámhoz, aki Beregszásztól 10-12 kilométerre él egy kis faluban, Benében. Ott térerő is alig van, szinte rá kell tapadni a telefonnal az ablakra, ha hívnak... Ha pedig a beregszászi Illyés Gyula színházban játszom, akkor meg ott lakom a színházban, ahol 11 éve van egy kis szobám.
Dehir.hu: Délelőtt a Tragédiát próbálta, délután casting volt, este jelmezes Aladdin-próbára készül. Nem gond egyik szerepből átlépni a másikba?
Rácz József: Igazából fel vagyok rá készülve, ott van a szerep a tarsolyban... Néha kopnak persze a végszavak, de akkor elő kell venni a szöveget. Itt van például a Tragédiát: nyáron volt belőle előadás, azóta nem foglalkoztunk vele. Amikor most elővettük újra, és kezdtük a próbákat, rögtön előjött a szöveg... Beregszászon mi a 12-13 éves előadást sem vesszük le a repertoárból, ha azt mondjuk, este Boccaccio lesz, hiába nem játszottuk egy éve, próbálunk előtte és este már megy. Lehet, hogy próbán nehezebben hangolódunk rá, de ha előadás van, akkor máshogy kapcsol az agy...
Dehir.hu: Nem unalmas ugyanazt újra és újra eljátszani?
Rácz József: Számomra nem. A Liliomfit legalább 130-szor játszottuk, de kicsit mindig más: talán azért is, mert ahogy telnek az évek, mindazt, ami történt velem, próbálom belecsempészni. Az, hogy van egy szerep és egy szöveg, amit el kell mondani, egyébként semmi közöm hozzá, az nem elég: azt kell, hogy érezzem, én is teszek hozzá magamból. Az Aladdinból is lesz még majd jónéhány előadás, sokat fog még érni, csiszolódni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)