Visszatér az ismert orgonista Debrecenbe, és minőségi időt hoz ajándékba

---

Debrecen – Rákász Gergely különleges ünnepi élményt szeretne átadni a koncertjén a hallgatóknak. Interjú.

---

Új albumával érkezik Debrecenbe az ismert koncertorgonista, Rákász Gergely. A mindig vidám és barátságos művész december 10-én a Református Kistemplomban mutatja be Christmas című lemezét, amelyben a komolyzene és a karácsonyi hangulat vegyül. Az orgonista visszatérő vendégnek számít a cívisvárosban, az orgonát pedig a jelen kor embere számára is élvezhetően szólaltatja meg. A művésszel a Médiacentrum Debrecen stúdiójában beszélgettünk.

Dehir.hu: Mit láthatunk és hallhatunk a decemberi koncertjén?

Rákász Gergely: Ez egy lemezbemutató koncert lesz. Pont itt, a Nagytemplomban vettük fel az előző karácsonyi lemezemet, amely nagy siker volt, öt kiadást élt meg. Tervben volt az, hogy újra kiadjuk, de ennyi év elteltével rá kellett jönnöm, hogy

mi, klasszikus zenészek is olyanok vagyunk, mint a jó bor, idővel egyre jobbak leszünk...

Az előző album 2005-ös megjelenése óta sok minden történt velem: fiam született, bejártam a fél világot, ez pedig nyomot hagyott bennem. Sok fiatal kér tőlem tanácsot, hogy is kell jól játszani orgonán, én azt szoktam nekik javasolni, hogy egyenek, igyanak jókat, utazzanak, olvassanak, hisz ez az élet, ezt lehet eljátszani. Az elmúlt 12 év élményeit játszom bele az új lemezbe. Évek óta törekedünk rá a csapatommal, hogy karácsony idején ne játsszunk külföldön, legyen ez inkább a közösen, a magyar hallgatókkal töltött idő. Amit én hozok ide, az az idő, az, hogy élőben együtt lehetünk.

Szeretem ezt a várost, több lemezt vettem fel itt, visszajárok évente, jó emlékek kötnek ide.

Dehir.hu: Miért pont karácsonyi lemezeket készített?

Rákász Gergely: Úgy veszem észre, hogy az emberek ilyenkor szívesen hallgatnak orgonát. Ez nem is csoda, hisz egész évben rohanunk, decemberben is. Ez az időszak az utóbbi időben arról szól, hogy ajándékokat vegyünk, hogy az teszi szebbé az ünnepeket, de én így nem látom. Húsz éve még arról szólt a karácsony, hogy csendben átsétáltunk a templomba éjféli misére, átmentünk a nagymamához, égtek a gyertyák, bejgli illata szállt. Az orgonazene karácsonykor számomra ezeket az egykori értékeket hozza vissza. Egy közeli barátom saját kezűleg készített ajándékokat szokott átadni a családjának. Nagyon jó érzés az, hogy amíg az ajándék készül, végig arra gondolunk, aki kapni fogja. Ez egy olyan energia, ami a mai korból hiányzik. Sokkal fontosabb odamenni valakihez, megfogni a kezét – akár egy koncerten is –, mint az online térben csevegni.

Dehir.hu: Ezt érthetjük úgy is, hogy igyekszik a fogyasztói társadalom nyomása nélkül élni?

Rákász Gergely: Tudatosan erre törekszem. Évekkel ezelőtt kiszerveztem minden munkát, ami nem az orgonához kapcsolódik. Körülvesz egy remek csapat, akik mindenben segítenek. Én az orgonára, a sportra, a családra összpontosíthatok így. Ebben a döntésben nagy szerepe volt Amerikának: míg ott éltem, láttam, hogy ott a zenészek így csinálják.

Dehir.hu: Amerikában élt több éven át, ott hogy telnek az ünnepek?

Rákász Gergely: Számomra nagyon magányosan. Jó dolog fiatalon kimenni, először azt hiszi az ember, hogy ott kolbászból van a kerítés, de később rájön, hogy ez nem így van. Sokat tanultam, de egy idő után hiányzott a kultúra. Itt, ha elkezded énekelni a rossz a Jézus kiscsizmája… kezdetű dalt, mások folytatni tudják, ott viszont nem. Az ottani barátaim időnként meghívtak ünnepelni, azt láttam, hogy barátságos, szeretetteljes az ünnep náluk, a szegények felé fordulnak, jókat esznek. Nincs nagy különbség az itthonihoz képest, csak nekem volt, mert én ide tartozom.

Dehir.hu: December 23-án született, mennyiben nyomja ez rá a bélyegét a karácsonyi hangulatára?

Rákász Gergely: Gyerekként rettenetes volt, mindig rámutattak egy ajándékra a fa alatt, hogy ezt kapod a szülinapodra (nevet). Alkudoztak a szülők, hogy „most nem csinálunk külön tortát, holnap úgyis nagy ebéd lesz”. Egy idő után elhagyta ezt a szokást a család, felnőttként meg már nincs jelentősége. A születésnapomon is játszani szoktam, valaki rendszerint tudni szokta a közönség soraiból, és meg is köszöntenek, volt már rá példa, hogy énekeltek is nekem. Jó ajándék együtt lenni a közönséggel ezen a napon.

Dehir.hu: Vannak olyanok, akik rendszeresen eljárnak a debreceni koncertjeire, esetleg összebarátkozott néhányukkal?

Rákász Gergely: Minden helyszínen vannak ilyen ismertségek. Létrehozták a Rákász Gergely Baráti Kört is, ők egy levelezőlista segítségével értesülnek arról, hol játszom, ez segít a kapcsolattartásban is. Megvannak az arcok, még ha a nevüket nem is tudom,

megismerem a visszatérő hallgatókat.

Volt, aki odajött hozzám egy hangverseny végén, és elmondta, hogy 2001 óta jár a koncertjeimre. Ezek a visszajelzések megerősítenek abban, hogy itthon van helyem. Szép dolog egy amerikai nagyvárosban koncertet tartani, ott viszont egy évben több száz komolyzenei koncert is lehet, egy magyarországi kisvárosban viszont lehet, hogy csak négy-öt jut arra az évre. Ez egy kétirányú utca: érzem a közönség szeretetét.

Dehir.hu: Milyen jövőbeli tervekkel vág neki a 2018-as évnek?

Rákász Gergely: Idén elindítottam egy sorozatot Lords of the Organ címmel. Ennek segítségével oda szeretném pozícionálni az orgonát, ahová Michael Flatley az ír szteppet: egy ősi, értékes dolgot szeretnénk széles közönség számára vonzóvá tenni. Az orgona sokaknak a régimódiság és az unalom szimbólumává vált, ezt a képet szeretnénk felfrissíteni. A gladiátorviadalokon is nagy szerepet játszott, showhangszerként az utcán hallgatták, a hollywoodi némafilmekben használták, az egyház pedig okkal sajátította ki évszázadokra. Ha a hangszer visszakapná régi fényét, remek lenne. Azon dolgozunk, hogy megfelelő körítéssel úgy tudjuk tálalni, hogy a 21. század embere is élvezetesnek találja. Ez egy fesztiválműsor, ami jövőre folytatódik, idén sok fesztiválon játszottunk, és már a jövő évi naptár is szépen megtelt.