A Maroon 5 énekese megcsalta Keira Knightley-t, de a hangját imádja

---

A zene helye, nélkülözhetetlen mivolta és embert formáló hatása izgatta a Szerelemre hangszerelve című új bemutatós zenés vígjáték készítőit, különösen az ír filmrendezőt, John Carney-t.

---

Egy aprócska East Village-i színpadon indul a történet egy fiatal zenésszel, aki egy barátját kéri arra, hogy fedje fel inkognitóját, lépjen színpadra és játssza el új dalát. Az egy szál gitáros dal azoknak szól, akik már érezték magukat egyedül New Yorkban – halljuk az dalszerző-énekes lányt, amint nem túl nagy lelkesedéssel felkonferálja magát. A szedett-vedett közönség legjobban leharcolt arca, a csalódott zenei producer, Dan (Mark Ruffalo) üdvözült mosollyal tapsolja meg a produkciót egy zűrös nap végén, amit a kedvünkért minden részletében szépen felgombolyít a rendező. Mikor azután visszaérünk a kiindulóponthoz, a New York-i színpadhoz, a fellépő Gretta (Keira Knightley) frusztráltságára keressük meg a választ, akit nemrég csalt meg popsztár barátja, Dave (Adam Levine). Dan páratlan tehetséget szimatol Gretta előadását hallva, s azonnal szerződtetné is a lányt, ám befolyását épp aznap vesztette el ex-cégénél. Gretta először hízelgőnek találja az érdeklődést, majd visszautasítja az ajánlkozó zenemogult, aki később rájön, ezt a lányt nem lehet nagyképű dumával lenyűgözni, csak őszinte szavakkal. Ahogy egyre többet tudnak meg egymásról, ígéretes együttműködéssé érik döcögősen indult kapcsolatuk: kiderül, hogy kölcsönösen a legjobbat képesek kihozni egymásból.

Dan álma egy közös demó, amelynek dalait ő maga hangszerelné, a felvételek pedig az utcán, különféle zajkulisszák előtt készülnének. Mikor kész a terv, már csak egy kérdés marad: Ki finanszírozza majd a felvételeket? Pontosabban ki ad némi gázsit annak a néhány, lelkes, de szakadt zenésznek, aki vállalja a törődést és hajlandó szaladni az illegális utcai hangoskodás miatt kivonuló rendőrök elől? Dan hamar megadja a választ, amint egy palota felé veszi Grettával az irányt, amelynek impozáns kapuját fehér kesztyűs komornyik nyitja ki, széles lépcsőjén pedig az ünnepelt zeneszerző-énekes CeeLo Green „gördül” alá. A neo soulban nyomuló Gnarls Barkley egyik fele Trouble Gum szerepében joviális gesztusokkal öleli meg a vendégeket, köztük korábbi producerét, majd elnyom egy sziporkát, amit az őt kísérő – szinte láthatatlan − technikusok már rögzítenek is. A slepp a kinti úszómedencénél sem hagyja magára az amerikai soul csillagot, ahol a bevállalós Gretta rövid úton kiböki látogatásuk célját, majd örömmel nyugtázza, hogy a sztár azonnal a produkció mögé áll. CeeLo Greennek jól áll a szerep, mondatai, mozdulatai természetesnek hatnak, ellentétben a dumagép Mos Deffel, aki Sault játssza, Dan üzlettársát és barátját. Pedig, utóbbi − aki egyébként elképesztően fest öltönyben és nyakkendőben −, kétségbevonhatatlanul nagyobb gyakorlattal bír a filmes világban. Mos Defnél többet mutat a Maroon 5 énekes-gitárosa, Adam Levine, ám valójában egyáltalán nem mozog otthonosan a hirtelen sztárrá lett Dave szerepében. Igazi közege a filmben ugyanaz, mint az életben: a színpad és a zene.

Sok a szív és a kellem ebben a történetben, pontosabban e kettő adja a lényegét. Igazi nyáresti kikapcsolódás, mely sem az agytekervényeket, sem a könnyzacskókat nem teszi próbára, és − sajnos − a rekeszizmokat sem. Ezt akár számon is kérhetnénk a készítőkön, akik vígjátékként „árulják” a produkciót − legalábbis Magyarországon. Gretta egykori iskolatársát, Steve-et (James Corden) leszámítva nincs „szelep” a történetben, egy másik vagy egy harmadik figura, akiknek segítségével a főszereplők és a nézők is kiereszthetnék a felgyülemlett a gőzt. Akik idézőjelbe tehetnék a vérkomoly mondatokat, más megvilágításba helyezhetnék a személyes drámákat, vagy egyszerűen csak poénnal oldhatnák a feszültséget.

Ami viszont javára válik a filmnek, az a zenéhez, pontosabban a jó zenéhez való viszonya. A rendező John Carney és zenei producerei Dan karakterén keresztül szinte észrevétlenül formálják a néző-hallgató ízlését, aki vagy így vagy úgy, de megbirkózik Adam Levine bántóan magas hangfekvésű, illetve Keira Knightley csiszolatlan, ám mégis távlatokat rejtő énekével, CeeLo Green rögtönzött soraival és névtelen önjelöltek demóinak hangfoszlányaival. Az összhatással mégis elégedett, akárcsak Levine Knightley-val. A friss hírek szerint Levine lemezszerződést ajánlott a 29 éves színésznőnek nemrégiben alapított saját cégénél, a 222 Records-nál, miután a forgatás idején először hallotta énekelni. Levine új kiadója első szupersztárját látja a színésznőben, s ki tudja, a potenciál talán tényleg meg is van benne, Knightley azonban egyelőre nemet mondott, mondván, hogy semmit sem tud a zenéről.