A koronavírust elkerülte, kisbabája született, a munkái pedig egy debreceni kirakatban láthatók – fotókkal

---

Debrecen – Sűrű hónapokon van túl B. Nagy Gabriella. A festő-grafikus nem ijed meg az akadályoktól: lehetőségnek is tekinti őket.

---

Nemrég hírt adtunk arról, hogy három helyi művész alkotásai kerültek három debreceni kirakatba. Fazekas Lili, a Kós Károly Művészeti szakgimnázium tanulója a Barett sapka-üzlet, Lévai Nóra fotográfus a Nonna Rosa étterem, B. Nagy Gabriella festő-grafikus a Volt egyszer... kávézó kirakatában jelent meg munkáival. Alkotás, élet, munka: erről faggattuk a február 22-ig látható kiállítás apropóján az erdélyi születésű, a Medgyessy-gimnázium művésztanáraként is ismert festő-grafikust, B. Nagy Gabriellát.

Dehir.hu: Hogy telt az élete ezekben a koronavírussal terhelt elmúlt hónapokban?

B. Nagy Gabriella: Szerencsére sikerült elkerülni a betegséget, a magánéleti változások (költözés és egy pocaklakó érkezése...) azonban jó kis átalakulást hoztak. Mondhatom, hogy csodás élmények sora, ugyanakkor nehéz időszak van a hátam mögött, de beszélhetek többes számban is, mert a teljes családi életünk nagy változásokon van túl.

A nyári időszak a várakozással telt, a szó szoros és szakrális értelmében is, és ez az az időszak, ami az alkotási energiákat felpezsdítette bennem. Sokat tudtam foglalkozni a már elkezdett sorozattal, és ez újabb lehetőségeket hozott számomra.

Dehir.hu: Az otthonlét inkább segítette vagy hátráltatta az alkotási folyamatokat?

B. Nagy Gabriella: Mint a művészeknek általában, a pandémia, az otthon-lét nem hozott akkora változást, maximum a folyamat jobban testet tudott ölteni. Azért így fogalmazok, mert az alkotás mint tevékenység sok részből tevődik össze, vannak időszakok, amikor gondolatban, lélekben alkotunk, vívódások, tervezések zajlanak, és van időszak, amikor maradandó születik, külső szem is láthat valamit abból, ami belül zajlik. Önarckép, belső folyamatok, grafikai megoldások vannak elsősorban most terítéken számomra, nagyon fontos ezek végig gondolása, s megfelelő módon interpretálása.

Dehir.hu: Változott-e a művészi hitvallása, indult-e új technikák, témák és kihívások felé?

B. Nagy Gabriella: A terület, amin művészként járok, látszólag változatos: grafikával, festészettel foglalkozom leginkább, néha installációk, land-art, performance bővítik a kört. De egy dolog folyamatában érdekes számomra, mégpedig az egyéni út, vagy inkább a változás önmagában való lehetőségei által. Az, ahogyan a különféle akadályokról vélekedek, legyen az gondolati vagy technikai, esetleg az életben elém gördülő, az egyben lehetősége is számomra. Küzdök, igyekszem megoldani, és energiát nyerni belőlük. Számtalan megközelítés lehetséges, és ami nekem érdekesnek tűnik, azzal foglalkozom.

A kísérletezés kérdése, a folyamat megélése… és a jelenlét. Mindez kulcsfontosságú. Sok energiát vesz el, de többet ad. Erről szólnak a munkáim – legalábbis szeretném, ha ezekről szólnának.

Dehir.hu: A helyzet nem kedvezett a kiállításoknak, most mégis a közönség elé léphetett.

B. Nagy Gabriella: Régi ismerős a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete (GADE) közösségéből, Pellei Kati kért fel, és az újonnan alakult DEMKI magyar kultúra napi programja részeként szerveztük meg a kiállítást. Gyorsan jött lehetőségként gyorsan kellett reagálni, tehát spontaneitásra volt szükség. Örültem neki, és a hely, ahol teret kaptam, nagyon jó, fiatalos és modern tér. Tetszik, ahogyan a munkáim kint is, bent is vannak egyszerre, félig szinte műtermi hangulata lett a kirakatnak a festőállványok által. Amikor elszaladtam és telefonnal fotóztam párat, azt tapasztaltam, az érdeklődők – ahogy láttam, részben külföldiek is! – tetszéssel fogadták.

Szerintem ez a kezdeményezés folytatódhatna a vírushelyzet elhárulása után is, akár az üresen maradt bolthelyiségek időszakos galériává, műteremmé alakításával.

Dehir.hu: Aki arra jár, s megnézi a képeit, annak mit tanácsol, hogyan álljon ezekhez a munkákhoz?

B. Nagy Gabriella: A kiállított grafikáim mindegyike önarckép, olyan gondolatok megfogalmazásaival, amelyek az én mint művész, a lényem mint anya, nő, kortárs alkotó, a saját magamhoz való és a világhoz való viszonyom kérdésköre. Technikai érdekesség a hagyományos nyomdai betűk felhasználása, egyébként a portrék linómetszetek, így a magasnyomás, mint grafikai eljárás dominál a sorozatban.

Dehir.hu: Tervez-e önálló tárlatot, lesz-e ilyen, ha ismét megnyílik a világ?

B. Nagy Gabriella: Kiállításra mindig készen állok. A kiállítások tervezése nagyon fontos, akkor kap visszajelzést a képzőművész is, hasonlóképpen mint a színész, vagy más előadó. Nem egyszerű az önálló tárlatok szervezése, kevés a helyben adódó lehetőség, de nyitott vagyok, és szívesen megmutatkozom, ha adódik rá alkalom. Online szívesen posztolom az éppen készülő munkáimat, az Instagram és a Facebook is jó felület erre, de persze nem ugyanaz, mint egy valódi nagyszabású, önálló kiállítás. Csoportos tárlatokon gyakrabban veszek részt. 2020-ban a GADE jubileumi tárlatán és a katalógus bemutató kiállításán voltam jelen, ezeknek a Modem és a Kölcsey Központ volt a helyszíne, s abban az évben a szokásos MAOE-tárlatokon kívül a TEST-KÉP-LÉT országos program sorozatban voltam jelen egy festményemmel Veszprémben. Idén pedig a Hadron Egyesülettel következik több tematikus tárlat – külföldi kiállítóhelyeken.