A harc angyalának hatalmas szemeihez könnyen hozzá lehet szokni

---

Debrecen – A szuperhősökkel telített piacon nagyon kellemes végre egy olyan blockbustert látni, amely tisztában van a saját célközönségével. Kérdés, tudjuk-e majd élvezni. Kritika.

---

James Cameron évtizedek óta dédelgetett projektjét, az Alitát rajongók ezrei várták. A képregényes alapanyag megjelenésekor óriási sikert aratott, és manapság is nagy és hűséges rajongótábort tudhat magáénak. A legendás direktor azonban mindig el volt foglalva valamivel: hiába tervezgette több ezer oldal jegyzetfüzeten keresztül a nagyszabású, ambiciózus filmadaptációt, valami mindig közbejött. A kilencvenes évek nagy részét búvárkodással és a Titanic újraélesztésével töltötte, majd jött 12 évnyi Avatar, a napokban pedig éppen az űrbéli kékségek négyrészes folytatásán dolgozik. Alitára, úgy tűnt, soha nincs elég idő. Éppen ezért döntött úgy, hogy átadja szívéhez oly közel álló projektjét egy, a manga iránt hasonlóan érdeklődő rendezőnek, Robert Rodrigueznek.

A biztos kezű mexikói megfogadta, hogy igyekszik egy vérbeli James Cameron-filmet szállítani, amiből manapság oly kevés készül. Az eredmény többé-kevésbé sikeres lett: az Alita ugyanis egy felemás mű, melynek egyes részeit lehet szeretni, a többi előtt viszont értetlenül állunk.

A jövőben játszódó történetben megismerjük Idót, a kedves cyberdoktort, aki egy lányrobot maradványait találja meg Iron City szemétdombján. Ido helyrehozza Alitát a maga kis robotklinikáján, és sajátjaként nevelgeti, miközben igyekszik a múltját eltitkolni előle. Alita azonban hamar megismerkedik egy fiatal, naiv sráccal, Hugóval, aki érdeklődni kezd iránta, és együtt elkezdik feltérképezni a robotlány titkait. Ez azonban egy rakás sötét alakot is a párosra irányít. Alitának fel kell fedeznie saját képességeit és erősségeit, hogy megvédhesse újonnan szerzett szeretteit, és egyúttal megismerje saját magát is.

Már az elején le kell szögezni, hogy

az Alita korántsem egy rossz film, vagy Cameron első mellélövése, mint ahogyan azt sokan várták és hangoztatják.

A Rodriguez által rendezett film működőképes, izgalmas, szórakoztató és élvezetes. A látvány – legfőképpen a 3D vetítéseken – valóban lélegzetelállító, és egy olyasfajta frissességet kínál, ami manapság nagyon hiányzik a blockbusterekből. Üdítő azt is látni, hogy az egyre jobban elsüllyedő 3D-t még manapság is élteti egy-két filmkészítő: a formátumban rengeteg lehetőség rejlik, ha van, aki ki tudja használni, és a Cameron-Rodriguez párosnál keresve sem találhatnánk jobb jelölteket.

Első pillantásra egyfajta újdonság járja át az egész filmet. A szuperhősökkel telített piacon nagyon kellemes végre egy olyan blockbustert látni, amely egyedülálló, ambiciózus, és tisztában van a saját célközönségével, mindazonáltal magabiztos, és a látványban is képes odatenni magát. Az egész filmen érződik a szeretet, valamint a gondoskodás, melyet Cameron az elmúlt évtizedekben öntött a projektbe. A főszereplő Alita, egy végtelenségig kedvelhető karakter, aki összetett, mégsem húzza le a film könnyedségét. Még az elsőre furcsa, nagyított manga-szemekhez is hamar hozzászokik az ember, és ez is hozzátesz később valamit a filmélményhez.

A problémák akkor kerülnek felszínre, ha elkezdjük mélyebbről megvizsgálni a filmet. Az újdonság érzése ugyanis nagyon hamar elhalványodik a boncolgatás során. Az Alita bár eredetinek számít a mai piacon, önmagában sajnos nem tud eléggé friss lenni, és nagyon hamar előtör az átlagosság érzése. Ez persze nem jelent semmi rosszat, csak érdemes tudni, mire fizetünk be. Az üdítő érzés így is megmarad, de a lehetőség valami igazán különleges készítésére sajnos el lett szalasztva. A problémát az is mélyíti, hogy a film vége szinte pofátlanul belesüllyed az átlagos popcorn-mozi szabványokba. Itt is belengetik a folytatás lehetőségét, valamint nem ismerhetjük meg a teljes világot és a teljes történetet. A végére egy melegszívű, ám sablonos, hétköznapi akciómozit kapunk, melyet erősen támogat a látvány és a szerethetőség.

A valódi eredetiség hiánya mellett a történet sokszor nem tudja elhatározni, hogy mi is szeretne lenni. Érződik a mozin a rengeteg hatás és kikacsintás, amely esetenként a képregényes alapanyagból, vagy más, hasonló művekből érkezett, de Rodriguez nem képes megállapodni egy egységes vízión, filmje túlságosan széthúz. Érződik rajta a vágyakozás, hogy elvonatkoztasson saját impulzusaitól, és ne olyan filmet készítsen, melyen láthatóak a kézjegyei. Egyedülálló filmet azonban nagyon nehéz készíteni, úgy meg még inkább, ha azon igyekszünk, hogy saját, markáns stílusunkat elnyomja egy másik, szintén markáns rendező kézjegye. Talán kicsit átgondolatlan és furcsa döntés volt ez így, még ha a szituáció meg is kívánta.

Mindezek mellett mégis egy olyan világról van szó, amiből szeretnénk többet látni, és a filmvégi folytatás ígérete is izgalommal tölt el bennünket. Rodriguez többé-kevésbé sikeres volt abban a vállalkozásában, hogy egy James Cameron-filmet készítsen, talán túlságosan is. A mozi ugyanis egy varázslatos világot tár elénk, benépesítve izgalmas, szerethető karakterekkel, és egy szívhez szóló történettel. Azonban talán annak jobban örültünk volna, ha ehelyett igyekezett volna valami eredetibbel, valami egységesebbel – valami olyasmivel, amit igazán magának mondhat. Így egy kicsit széthúzó, kicsit átlagos film lett az Alita, amit mégis tudunk élvezni.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Ha igazán szeretné megérteni a narkósok indítékait, ne ezt a filmet válassza!	2019.02.09
Vihar előtt kérjük becsatolni az öveket!	2019.02.02
Látott már igazán őszinte és vicces filmet az örökbefogadásról?	2019.01.26