A debreceni trubadúr bárhol elvarázsolta volna a közönséget
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.02.27. 11:10 | Frissítve: 2022.02.27. 11:10
Debrecen – S ezt tette a Kölcsey színpadán is. Hatásos, amikor ötvenen állnak egymás mellett, és közben zúg a taps. Kritika.
Eljátszhatunk a gondolattal, mivel foglalkozna Giuseppe Verdi, ha ma élne. Milyen zenét írna, milyen közönségnek. Milyen műfajban lenne sztár, és hány százmilliós nézettségeket hoznának a videói. Hogy a zene világában tevékenykedne, az pont úgy nem lenne kérdés, mint az sem, hogy a tömegek imádnák.
Fotók: Máthé András/Csokonai Színház
Persze, tudjuk, az ilyesmi játékoknak túl sok értelme nincs, mert Verdi nem kortársunk. Ez a nagyszerű zeneszerző 1813-ban született és 1901-ben, 87 éves korában hunyt el. Közel harminc operát írt, s bár vérbeli muzsikus volt, nagy hangsúly fektetett zenedrámái szövegére, történetére is – viszont, hogy a képet árnyaljuk, feljegyezték róla, hogy meglehetősen nyers, durva modorú ember volt.
A trubadúrt érett férfiként írta, a premiert 1853 januárjában tartották, és hatalmas sikert hozott. Ünnepelt opera máig is – habár nem tartozik a könnyű darabok közé. Története meglehetősen sötét, tele gyűlölettel, haraggal és bosszúval.
Verdi operája Gemza Péter rendezésében klasszikus módon jelenik meg a debreceni színpadon. Nincs semmi erőltetett próbálkozás, hogyan lehetne modernizálni, maibbá tenni ezt az operát. Jó döntés, hogy nem kísérleteztek semmi ilyesmivel, mivel a klasszikus operák történetei egy-egy adott kor nyelvén szólalnak meg, és abból a közegből kiragadva könnyen értelmetlenné válnának. Attól, hogy farmerben vagy suhogós melegítőben, oldalukon gépfegyverrel (és/vagy elektromos gitárral) szaladgálnának a szereplők, nem lennének közelebb hozzánk. Ahogy Tolkien vagy Karl May történeteit sem kell filterezni és 21. századi mázzal leönteni, úgy Verdi operája is akkor működik, akkor értelmezhető és akkor hat, ha ott hagyjuk, ahonnan indult.
Ez egy színes, kosztümös zenedráma. Kard csörög benne és páncél, katonák vonulnak és cigányok mulatnak, szerelem és árulás fűszerezi az eseményeket. A dráma, az alapkonfliktus két olvasatban is megjelenik. Valami megátalkodott, gonosz cigány asszony beosont és megátkozott egy kisgyermeket – így emlegetik a nemes urak. A másik verzió szerint a buta, babonás arisztokraták azt hitték, hogy átkot mondott a gyermekre egy cigány asszony, ezért máglyára vetették. (Képzeljék csak el egy modernebb felfogásban hogy nézne ez ki, hogyan lehetne akár minimálisan is értelmessé tenni…)
A trubadúr debreceni előadása egyszerre koncentrál a zenére és a látványra, az érzelmek és a muzsika elsöprő erejére. Matyi Ágota nagy, tömbszerű díszletei egyszerűek és hatásosak, jelmezei pedig stílusosak – ám nem minden esetben elég karakteresek: nem feltétlenül segítenek a nézőnek, hogy átlássa, mikor melyik csapat emberei vonulnak, kik az ostromlók és kik az ostromlottak.
Ezen persze túl lehet lendülni, amikor olyan énekesek lépnek színpadra, mint Gál Erika, Kálmándy Mihály, Ádám Zsuzsanna, a címszerepben pedig az a Riccardo Massi, aki 2020-ban a New York-i Metropolitan Operában, majd a Bajor Állami Operaházban alakította A trubadúr Manricóját. S ha már világszínvonalról beszélünk, hajtsunk fejet Ács János teljesítménye előtt, aki rocksztárokat idéző energiákkal vezényeli a zenekart, és hagyja, hogy az érzelmek magukkal sodorják a nézőket.
Ács János, ez az Olaszországban élő muzsikus bejárta a világot. Dolgozott a milánói Scalában, a velencei Teatro La Fenicében és a firenzei Teatro Comunaléban, együtt turnézott Luciano Pavarottival és a három tenorral, előadói karrierje mellett pedig olaszopera-mesterkurzusokat is tart, például Mirella Frenivel, Marton Évával, Gianni Raimondival. Ajándék Debrecennek, hogy itt láthatjuk. Ahogy ajándék maga ez az előadás is. Tudjuk, az opera olyan műfaj, ami egyszer talán végleg el fog tűnni a világból – de amíg létezik, amíg itt van velünk, legyen olyan, mint A trubadúr a Kölcseyben. Nagyszabású, hangos és érzelmekkel teli. Olyan, ami a világ bármelyik pontján elvarázsolná a közönséget.
Teljes szereposztást, fotókat az előadásról a Csokonai Színház honlapján, itt találnak.