A debreceni gimnáziumban forgatta első filmjét a rendező, aki a 2019-es Terminátorban és a Witcher-sorozatban is dolgozott
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2023.03.04. 09:00 | Frissítve: 2023.03.04. 12:22
Debrecen – Hosszú lista mutatja az IMDB felületén, mennyi mindent elért az egykori adys diák, Karácsony Péter, aki a Lesen című rövidfilmjével a Malter közönségét is elvarázsolta. Interjú.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Karácsony Péter filmes pályája Debrecenből indult. Ám ide is hosszú út vezetett, s innen is odáig, hogy azt lássuk: komoly lista mutatja az IMDB felületén, mennyi mindent elért már ez a fiatal alkotó, aki még csak az idén tölti be a 33. évét. (Az IMDB-n csak rendezőként van 15 kreditje!)
Dehir: Nem tipikus, hogy valaki már az óvodában kitalálja, rendező szeretne lenni…
Karácsony Péter: Gyerekkoromban egy több száz kazettából álló gyűjteményre szabadulhattam szinte minden nap Nyírábrányban. Volt egy dajkám, akinek a fia videókazettákat gyűjtött, és rendszeresen sikerült kibuliznom, hogy óvoda vagy később iskola helyett a szüleim odavigyenek. Úgyhogy
gyorsan a gyerekszobám részévé vált Bruce Willis, Jean Claude Van Damme és Dolph Lundgren.
Túlnyomórészt a nyolcvanas évektől készült akciófilmekkel ismerkedtem egészen korán. Öt-hat évesen sokszor volt rémálmom vagy egyszerűen csak féltem ezektől a brutális dolgoktól, de Nagytesó – így hívtam a dajkám fiát – elmagyarázta, hogy nem kell félnem. „Az nem igazi levágott fej!”, vagy „nem is gázolt át igazából az autó a szereplő nyakán”... Ekkor ezektől elindult bennem valami. Rájöttem, hogy a film a legjobb dolog a világon. Bár nem voltak még szakszavaim rá, de felfedeztem, hogy a mozgókép egy varázslat, és arra való, hogy szórakozzunk, tanuljunk és inspirálódjunk. Egészen hamar jött a vágy, hogy én ezt akarom csinálni. Aztán pedig szép lassan kialakult, hogy mindig valami filmötleten töröm a fejem. Általános iskolás koromban először édesapám kamerájával, később már a saját handycamemmel forgattam kisfilmeket az unokatestvéremmel és az utcabeli játszópajtásokkal.
Dehir: Nem is volt kérdés, hogy a debreceni Ady-gimnáziumban tanul tovább?
Karácsony Péter: Nem nagyon. Általános iskolában színjátszó szakkörös voltam, ahol tudomást szereztem a szakkört vezető tanáromtól az Ady-gimnázium drámatagozatáról.
Az a négy év, amit ott töltöttem életem legmeghatározóbb négy éve volt.
Nagyon büszke vagyok az osztálytársaimra, akik azóta színészi pályán vannak és akikkel a filmjeimben is együtt dolgozunk. Például Fehér László, Pallag Márton, Nagy Norbert, Horkay Barnabás, Janka Barnabás és Szabó Dániel, aki az utóbbi négy filmemben is szerepelt. Olyan fantasztikus tanáraim voltak, mint az osztályfőnököm, Subiczné Palotai Erzsébet, Géczy Anikó vagy Rózsavölgyi Gábor, aki sokszor a Roxforthoz hasonlította a gimnáziumot. Mondhatni, az ott szerzett tudásból élek szinte a mai napig. Persze azért dolgoztunk is rendesen. Estig tartó drámás foglalkozások, próbák, ének- és beszédtechnika, amit Csikos Sándor színművész tartott, a nulladik órákban pedig tánc volt, Poroszlay Éva tanárnővel.
Dehir: Itt forgatta az első igazi filmjét. Mai szemmel milyennek látja?
Karácsony Péter: Korai zsengének. Még 2009-ben, tizennyolc évesen forgattuk az Ady alagsorában. Egy hétig csak a miénk volt a gimnázium, egy meditatív kísérletezéshez tudnám hasonlítani a forgatás hangulatát. Érdekes, hogy azóta se forgattam ennyire szertelenül – és ez az egyik legszebb forgatási élményem visszatekintve. A végeredmény a Hullamosó szerelme címet kapta, s persze, én is elkövettem ugyanazokat a hibákat, mint a kezdő filmesek: egy 15-20 perces kisfilm történetét nyújtottam el 80 percre.
Dehir: Feltűnt a neve a 2019-es Terminátor: Sötét végzet stáblistáján is. Hogyan lehet eljutni egy ilyen produkcióig?
Karácsony Péter: Amikor asszisztensként a Terminátorban dolgoztam, már negyedik éve voltam a pályán, mint rendezőasszisztens a Magyarországon zajló külföldi és magyar produkciókban. Izgalmas és tanulságos volt részt venni ezekben, mert összehasonlíthatatlan az a tudás, amit munka közben sajátít el az ember ahhoz képest, amit egy iskolapadban tanul.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemre egyébként a Terminátor forgatása után jutottam be, Gothár Péter vett fel az osztályába, ahol később még három osztályfőnököm volt. Hajdu Szabolcs, Pálfi György és Gigor Attila. Korábban az egri Eszterházy Károly Főiskolára jártam, ahol szűkös anyagi keretekből kellett kihoznunk a legjobbat, ezért megtanultunk kreatívan hozzáállni a filmkészítéshez. Válaszolva a kérdésre, a kulcsszavak szerintem: alázat, akarat, kitartás és rugalmasság. A film egy drága és soktényezős, nehéz műfaj, ami alapos felkészülést igényel rendezőként. Stabilan kell tudni, mit szeretnél, hiszen a forgatáson váratlan helyzetek adódnak. Folyamatosan újabb és újabb dolgokról kell dönteni, amit akkor lehet a legjobban, ha teljes mértékben ismered a filmet, amit készítesz. Szerintem ettől alakul ki a rendező és a stábtagok közötti kölcsönös bizalom is.
Dehir: Milyen volt olyan olyan sztárok társaságában forgolódni, mint Arnold Schwarenegger és Linda Hamilton, vagy Tim Miller rendező?
Karácsony Péter: Szerencsére sosem volt bennem ilyen, hogy bárhogy is éreznem kéne magam, ha híres emberek vannak körülöttem. Ugyanolyan volt, mint a többi film forgatása azt hiszem. Asszisztensként azzal voltam elfoglalva, hogy ellássam a feladataimat.
Dehir: Rajtuk kívül hol és kiktől leshette el a fogásokat?
Karácsony Péter: A legmeghatározóbb élményem a 2016-ban forgatott Viszkis volt. Antal Nimród a mai napig nagy példaképem, ha csak a szakértelmére gondolok, vagy arra, hogyan beszél a munkatársakkal, hogyan rendez és milyen energiákat közvetít a stáb felé. De nagyon jó volt forgatni a Kincsemet és a Valami Amerika 3-at is, továbbá a Witcher-sorozatot is.
Dehir: Hogy látja: min múlik a siker? Mi kell hozzá? Tehetség, szerencse, jó helyen lenni jó időben?
Karácsony Péter: Szerintem azon múlik, hogy minél aktuálisabb témához merjen nyúlni az alkotó és legyen gondolat a történetben, valamint érthető legyen és a nézőknek készüljön. A filmrendezés nem könnyű hivatás, kitartás és bátorság kell hozzá, és szerintem az is, hogy merjen rosszat is csinálni az alkotó, azaz nem lehet akadálya a film elkészültének a kudarctól való félelem. Mivel én folyamatosan filmeket készítek, ezért szinte lehetetlen, hogy valamelyik ne sikerülne rosszabbul, mint az előző. De ez benne van a pakliban. Vásárra visszük a bőrünket. Viszont fontos, ha rosszat csinálunk, azt ne vegyük a lelkünkre, hanem értékes tapasztalattá formáljuk. Ha pedig visszautasítás éri az alkotót, az ne vegye kedvét, mert ilyen vélemények akkor is jönnek, ha valami nagyobb sikert ért el a film és a kritika is jót ír róla. És azt sem szabad elfelejteni, hogy nem létezik olyan film, ami mindenkinek tetszik.
Nagyon fontos a filmek utóéletének a gondozása is. Mivel szinte semmilyen médium nem sugározza a kisfilmeket, bebizonyosodott, hogy fesztiváloztatni kell az alkotásokat, hogy nézőkre találjanak.
Dehir: A tavalyi rövidfilmjéről azt írta a Dehir kritikusa, hogy a 16 perces alkotás első felében több minden történik, mint más, egész estés krimi egész játékideje alatt.
Karácsony Péter: Azt, hogy egy vadászlesről, vadászpuskák távcsövén keresztül mutatunk meg egy történetet, egy már megírt forgatókönyvem egyik jelenete volt. Amikor viszont kiderült, mennyi pénz van rá, már tudtam, hogy lehetetlen lenne az eredeti ötletemet elkészíteni, mivel a forgatási napok száma sem lehetett több háromnál. Ezért fogtam ezt a jelenetet és újra gondoltam – így született meg a Lesen.
Egyébként nagyon boldog vagyok , hogy ilyen jó szereplőgárdát sikerült összehozni. Krisztik Csaba, aki az Adyban még tanárom volt, már játszott főszerepet korábbi filmemben is. Keszég Lászlóra pedig Olasz Renátó osztálytársam hívta fel a figyelmemet – aztán kiderült, hogy Keszég László pedig a Krisztik Csaba tanára volt az egyetemen. Gazsó Györggyel pedig régi álmom volt a közös munka. Andrássy Mátéval és Szabó Danival már dolgoztam korábban is, Bíró Panna Dominikával pedig remélem, még dolgozunk együtt a jövőben.
Dehir: Milyen fesztiválokon szerepelt, illetve szerepel mostanában a Lesen?
Karácsony Péter: Többek között a New York Indie Shorts, Cannes Indie Shorts és a németországi Cottbus filmfesztiválokon, de itthon is szépen szerepelt. A 66. Országos Független Film Fesztiválon a ’Legjobb Forgatókönyv’, a X. Friss Húson a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének Díját kapta a ’Kiemelkedő rendezői teljesítményért’, a debreceni Malter Fesztiválon második helyezést ért el és az Alföld Televízió különdíját’ kapta,. A veszprémi Pannonfíling Fesztiválról a harmadik helyezést, a balatonszemesi XIII. Bujtor István Filmfesztiválról a ’Legjobb Dramaturgia’ különdíját hoztuk el. Idén a drezdai filmfesztiválra is meghívást kapott.
Dehir: Mondhatjuk, hogy sikeres éve volt a 2022-es? És mit tervez az idei esztendőre?
Karácsony Péter: Abszolút sikeresnek élem meg. Szinte az összes vetítés légkörében tapasztalható volt, hogy a közönség szerette a filmet, ami nagyon sok erőt adott. Idén két kisjátékfilmem kezdi a fesztivál szerepléseit. Az egyik a Vasárnapi emberrablás, ami még tavaly elhozta a 67. Független Filmfesztiválról a ’Legjobb Rendező’-nek járó díjat és a ’Közönségdíjat’ is, valamint a veszprémi Pannonfílingről ismét harmadik helyezést ért el a ’Közönségdíj’ mellett, melyen Füzes Dániel Hogy ne győzzünk című filmjével osztoztunk.
A Kis hatalmasok című filmem utómunkái még zajlanak, de azt elárulhatom, hogy Gazsó György visszatér benne Béla szerepében, valamint nagy örömömre Keresztes Tamás is elvállalta az egyik szerepet.
A jövőben szeretnék majd egy vetítést tartani Debrecenben, ahol mind a három filmemet meg lehet majd nézni, melyek egy közös univerzumban játszódó trilógiát képeznek együtt. Jelenleg több nagyjátékfilm- és sorozattervet is fejlesztek, és alig várom, hogy a következő filmemet forgassam.
A Dehir olvasóit egy ajándék mozizás lehetőségével is meglepi Karácsony Péter: cikkünk megjelenésétől néhány napra elérhetővé teszi Lesen filmjét. Ha nem látták még, vagy látták, de újra megnéznék,itt találják.