A debreceni fiatalokat szeretnék megcélozni, de sok az idősebb érdeklődő is
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.03.30. 11:00 | Frissítve: 2019.03.30. 11:02
Debrecen – Láthatóvá teszik a debreceni művészetet is a b24 Galériában, melynek munkáját már két éve irányítja Szoboszlai Lilla. Interjú.
Itt, a Battyhány utcán, ugyanezen a helyen korábban is létezett kiállítóhely. Milyen tárlatok láthatók itt, kiket szeretnének megszólítani, milyen a debreceni művészet ma? Erről beszélgettünk az intézmény vezetőjével.
Dehir.hu: Miben más ez a mostani galéria, mint az elődje?
Szoboszlai Lilla: Az egykori Műterem Galéria minden időben a kvalitást vette figyelembe, de nem fókuszált ennyire a fiatal, pályakezdő helyi művészekre. Az a munka, amit két éve kezdtem el, nem csak kiállítások szervezését és rendezését jelenti, hanem a galériának a város kulturális életébe történő beintegrálódási törekvését is. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy olyan projekteket szervezek, melyeknek többnyire köze van a lokális léthez. Első pillanattól kezdve arra törekedtem, hogy a fiatal és a középgenerációs művészek mellett az egyetemen belül zajló munkákat is láthatóvá tegyem. Közös kutatásaink vannak, amikben nem passzív befogadóként van jelen a galéria, hanem ötletekkel és koncepcióval is arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet egy-egy tudományos kutatást a kívülállók számára is közérthetővé tenni.
Dehir.hu: A b24 összehozhatja a művészeket és a műveket a közönséggel. A művészek részéről van igény arra, hogy bemutatkozzanak, megjelenjenek – de kíváncsiak-e rájuk a debreceniek? Be lehet-e vonzani őket egy-egy eseményre?
Szoboszlai Lilla: Hiszek abban, hogy a közönség és a művész megtalálja egymást. Sajnos a b24 Galériának kis költségvetésből kell gazdálkodnia, ezért a kiállítások mellett viszonylag kevés társ-rendezvényt tudunk szervezni. De egy-egy kiállításhoz mindig tartozik legalább egy tárlatvezetés, múzeumpedagógiai foglalkozás, vannak filmnapok, és júniusban szoktuk megrendezni a PAD Utcafesztivált. Ahhoz képest pedig, hogy elsősorban a debreceni fiatalokat szeretnénk megcélozni, meglepően sok az idősebb érdeklődő, akik a megnyitókon kívül is vissza-visszatérnek.
A művészeknek két csoportját ismerem: az egyik napi szinten dolgozik, a másik akkor alkot, ha kiállításokra készül. Az utóbbi számára a konkrét esemény, a kiállítás lehetősége a múzsa, az idő szűkössége inspirálja.
Általában ez a „típus” az, aki friss, új, nem ritkán helyspecifikus műveket készít. Bevallom, én is ezeket a kiállításokat szeretem jobban, bár a Kulter folyóirat tavalyi 10 legjobb kiállításának listájába éppen egy nem ilyen típusú b24-es tárlat került be.
Arra törekszünk, hogy b24 Galéria olyan integratív, ifjúsági-közösségi színtérré váljon, ahol a művészetek egymással párbeszédben, egymást megerősítve lehetnek jelen, és ahol a helyi művészeti és művészetpártoló közösségek egymásra találhatnak.
Dehir.hu: A modern művészet nem mindig könnyen befogadható: legyen szó irodalomról, kortárs zenéről, vagy festészetről, ezek a befogadót „megdolgoztatják”. Hogyan kerülhetnénk közelebb ehhez a világhoz, hogyan „beszélhetnénk” könnyebben ezt a nyelvet?
Szoboszlai Lilla: Nem lehet elég korán elkezdeni a „beavatást. Már óvodás korban el kellene kezdeni, és ehhez elsősorban nyitott és befogadó óvónőkre, pedagógusokra volna szükség, akik bevállalják azt, hogy kortárs kiállításokra viszik a gyerekeket, ahol értő múzeumpedagógusok játékos formában szerettetik meg a kicsikkel a művészetet. Minél később kezdődik a szoktatás, annál nehezebb a befogadás. A b24-ben a Modem múzeumpedagógusa tart óvodásoknak és kisiskolásoknak foglalkozásokat, és azt tapasztaltam, hogy
a szemük sem rebben a szokatlan látványra, otthonosan mozognak a térben.
És ennek nem csak az az oka, hogy intenzív képkultúrában élünk amibe beleszocializálódnak, hanem az is, hogy számukra mindennapi, hogy ilyen helyen mozognak.
Dehir.hu: Hogy alakult a b24 elmúlt két évének története?
Szoboszlai Lilla: Amikor Koroknai Edit, a Modem ügyvezetője felajánlotta, hogy vezessem a b24-et, nagyon határozott elképzeléseim voltak arról, milyen feladata lehetne a Galériának, ami betölthet egy űrt a város kulturális életében. Ez pedig a tehetséggondozás és a fiatal debreceni alkotók, valamint a várost elhagyó művészek láthatóvá tételét jelenti. Az előbbibe beletartoznak a pályakezdő művészek, a művészeti egyetemeken tanuló debreceniek, és a Debreceni Egyetem hallgatói is a helyi vonatkozású kutatásaikkal. Az utóbbi kategóriába elsősorban a középgeneráció alkotói tartoznak, valamint azok a művészek, akik az egyetemi képzést követően nem térnek vissza a városba, esetleg hazájuktól távol élnek. Ezeknek a művészeknek a felkutatása és a szülővárosukhoz való újrakötődése komoly feladatot jelent.
Dehir.hu: Kulcsszónak tűnik a „debreceni”. Létezik sajátos debreceni képzőművészet?
Szoboszlai Lilla: Nagyon sokféle debreceni művészet van. A hagyományos, figurális festészeti, grafikai médiumoknál még képileg érvényesültek azok a hívószók, melyek jellegzetesen debreceniek voltak. Mostanában pedig a fiatalabb generációk keresik a debreceniséget például a street fotográfiában, videómunkákban vagy más médiumokban.
A művészet fogalma eléggé kitágult napjainkban. A legegyszerűbb tárgybemutatás hátterében is vannak bonyolultabb összefüggések, és ezek a jelentéseket nem önmagukban, hanem egy összefüggésrendszerben világítják meg.
A b24 Galériában tavaly a debreceni Szociológia és Szociálpolitika Tanszékkel dolgoztuk fel, és tettük vizuálisan befogadhatóvá három, debreceni vonatkozású kutatásukat. Ebből ugyan nem egy hagyományos művészeti kiállítás született, kognitív jellegével, bemutatott forrásanyagával mégis helye volt a galériában, mert a társadalomtudomány által feldolgozott témák mindnyájunkról szóltak, akik itt élünk. Hasonló debreceni vonatkozású kutatás készül Debrecen építészettörténetéről, amit jövőre láthatnak az érdeklődők.
Dehir.hu: A debreceni festők, grafikusok, szobrászok lehetnek próféták a saját hazájukban?
Szoboszlai Lilla: Ez egy kétoldalú dolog. Egyrészt szükség van egy olyan várospolitikára és polgárságra, akik nem csak nézői, passzív befogadói, hanem gyűjtői is a kortárs, helyi képzőművészetnek. Ha ez megvalósul, akkor a művészek sem vándorolnak olyan helyekre, ahol jobban érvényesülhetnek. Másrészt a művészeknek szükségük van a folyamatos jelenlétre, de nem csak debreceni kiállítóhelyeken, hanem Budapesten vagy még távolabb, ami megerősítheti őket művészetükben.
Dehir.hu: Kell, hogy egy galéria a művészeten túl közösségi tér is legyen?
Szoboszlai Lilla: Mindenképpen ez a cél. A közösségi tér fogalma egyrészt maga a fizikai tér, másrészt olyan kérdések és problémák megfogalmazásainak szimbolikus terepe, ami mindnyájunkat közvetlenül is megszólít. Olyan témák kibontása, melyek a helyi közönséget érdekelhetik. A cívis lét, a helyi identitás fogalma, a különböző szubkultúrák létezésének társadalmi okai, mint a gördeszkások vagy a graffitisek, és más, a modern nagyvárosi szuburbán kultúrák bemutatása. Fél éve a b24 Galéria alatt működik a DESzínház, az egyetem színjátszó csapata, akiknek az előadásai jelen vannak a PAD fesztiválokon. Az idei PAD-on egy pop up kiállítással a történetüket is bemutatjuk. Ez a konkrét felkérés számukra is elengedhetetlenné tette, hogy saját identitásukkal foglalkozzanak, összegyűjtsenek minden anyagot, ami a színház történetével kapcsolatos.
A közösségi tér bár szimbolikusan, de már alakulóban van, az udvar fizikai adottságainak kihasználhatósága azonban még várat magára,
A közösségi tér fizikai kialakításának elképzeléseit két éve egy, a hazai művészeti egyetemek számára kiírt pályázatban fogalmaztuk meg az akkori főépítésszel és az Építészmérnök Tanszékkel közösen, és designerek, építészek, tájépítészek utcabútor terveit vártuk helyspecifikusan a galéria udvarára. A beérkezett több mint húsz pályaműből, ha egyszer lesz rá pénz, szeretnénk a legjobbakat az udvarban megvalósítani. De előbb egy alapos tereprendezésre volna szükség…
Dehir.hu: Miket láthatunk az elkövetkező hónapokban a b24-ben? S ha jön a jó idő, a nyár, terveznek-e szabadtéri programokat?
Szoboszlai Lilla: Folytatni szeretném a debreceni vonatkozású kiállítások sorozatát és ebben az évben is lesz a galéria kétévente ismétlődő tehetséggondozó programja, az Új hullám című kiállítás sorozat. Ez az esemény a különböző művészeti egyetemeken tanuló debrecenieket gyűjti egybe, és mutatja be egy csoportos kiállításon és egy kis dokumentációs katalógusban. Az idei PAD Utcafesztivál június 19. és 21. között lesz, az összművészeti fesztivál közreműködőinek átlagéletkora a 30-at sem éri el.
Remélem, az idő kegyes lesz hozzánk és maradhatunk a szabadban!
A fesztivál programjáról itt olvashatnak bővebben.
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
Gémesi Gábor
Nagyon jó és kreatív izgalmas programokkal teli galléria. Ajánlom! Érdemes betérni.