A debreceni Esti Kornél a hétköznapokban 250 gyerekkel foglalkozik
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.05. 09:29 | Frissítve: 2016.11.06. 10:47
Debrecen – Kalapban szerelemről, csókokról sztorizik. Negyven múlt, most arra készül, hogy egy varázsló bőrébe bújjon. Interjú.
Telt ház van a Páholy Lakásszínházban. Még ketten jönnek, néz a listájára a háziasszonyi és produceri feladatokat egyaránt ellátó Végh Veronika. Láthatóan izgul, ez az alkalom kicsit más, mint a többi. Egyrészt, mert hazai ősbemutatóra ültünk be, másrészt mert az este hőse ma Esti Kornél, aki egyébként a férje, és igazából Csáki Szabolcsnak hívják. Közben a hiányzók ebben a pillanatban meg is érkeznek, feléjük fordul, és gyorsan elhelyezi őket.
Csend lesz, a várakozás szinte tapintható. Zavartan lép be az oldalsó ajtón egy szemtelenül fiatalnak látszó férfi, és Esti Kornélról meg az előadásról kérdezi a közönséget. Mond néhány keresetlen szót, aztán távozik. Majd nem sokkal később visszatér, de már akkor a színpadra lép be. Ugyanaz, mint aki az előbb járt itt. Vagy mégsem? Másfél órán át az ujjai közé csavarja a nézőket. Meséli a történeteit, néha énekel (olyan dalokat, amiket mindenki ismer, például azt, hogy fizetek, főúr, volt egy feketém). Megidéz egy kort, ami már nincs, és felvillantja, hogy ennek ellenére mennyire hasonló az a világ is, amiben mi élünk. Szerelemről, csókokról, hazugságokról, életről, halálról, barátságról, utazásokról sztorizik.
Esti Kornél, azaz Csáki Szabolcs, akit először egy zenés darabban láttam. Még húsz sem volt talán, és egy zenés előadásban lépett színre, Müller Károly darabjában, az Arcok a tükörben című produkcióban. Onnantól idáig hosszú út vezetett.
Dehir.hu: Hogy indult ez a közös történet Esti Kornéllal?
Csáki Szabolcs: Tulajdonképpen véletlen volt, hogy megtalált ez a szerep. Egy kávézó teraszán üldögéltünk a barátainkkal, amikor Némethy Norbert, a Borostyán Produkció menedzsere felvetette, mi lenne, ha beszállnék ebbe az egyszemélyes darabba.
Dehir.hu: Sokat kellett dolgozni rajta?
Csáki Szabolcs: Hogyne, mivel nagyon gazdag a Kosztolányi-anyag, és folyamatosan változott a szöveg, ahogy válogattuk, mi kerüljön bele, mit vegyünk ki belőle, mi maradjon benne. Szóval ez nem olyan volt, hogy kézbe vettem a kész anyagot és leültem megtanulni. Így napi 9-12 órákat dolgoztam vele másfél hónapon keresztül, és kicsit úgy éreztem közben magam, mint kamaszként, a pálya legelején... Még most is van olyan gondolatom különben néha, hogy mondjuk ezt a mondatot ki kellene hagyni és egy másikra cserélni.
Dehir.hu: Könnyű volt azonosulni Esti Kornéllal, illetve Kosztolányi Dezsővel?
Csáki Szabolcs: Nagyon sok olyan filozófia van ebben a darabban, amit érdemes megszívlelni. Teljesen emberi az egész, mivel ez az Esti Kornél egyszerre lázadó és egyszerre végtelenül humánus. Nem azért kedves, vagy tapintatos az emberekkel, mert egyébként megbüntetné a rendőr vagy lecsuknák, hanem mert érzi, hogy a többiek is ugyanabban a cipőben járnak, mint ő, ugyanolyan esendőek. Most én is egyre inkább azt érzem, hogy így, negyven körül az ember próbálja átértékelni a dolgokat. Én is mindenkit meg tudok érteni a saját hülyeségeivel együtt, csak már tudom a határokat, mit fogadok el, mit nem. Ahogy Kosztolányi is írta: „Nekem sosem volt kenyerem dacolni az emberek titáni butaságával. Alázatosan meghajoltam előtte, mint egy hatalmas természeti jelenség előtt...” Ez ugyanolyan, mint amikor elkezd esni az eső: nem fogok haragudni, mert esik, hanem egyszerűen kinyitok egy esernyőt és úgy megyek tovább.
Dehir.hu: Mennyire aktuális ez a darab?
Csáki Szabolcs: Szerintem nagyon. Még vigyáznom is kellett, amikor a becsületes városról szóló részhez értünk, mert az akkori idők politikusából simán csinálhattam volna egy tipikusan mai figurát...
Dehir.hu: Meglepő volt, hogy a dalok is milyen jól átjöttek?
Csáki Szabolcs: Egészen elvarázsolt engem is, amikor találkoztam Seres Rezső dalaival. Valami hihetetlen figura lehetett ez a Seres, egyszerű zseni, aki konkrétan még zongorázni sem tudott, egy ujjal pötyögte le a dalait, amikből aztán elképesztő slágerek lettek, olyanok, mint a Szomorú vasárnap is.
Dehir.hu: Hosszú út vezetett idáig.Honnan is indult ez az egész?
Csáki Szabolcs: Tizenkilenc éves voltam, akkor ismerkedtem meg Veronikával, aki tudta, milyen álmokat dédelgetek, és biztatott, menjek el meghallgatásra. Így kerültem a Vasutas Musical Stúdióba, aztán onnan a Csokonai Színházba, ahova Nagy György vitt be, a koreográfus, akinek az élete később tragikus fordulatot vett. Szerettem a színházat, és szerencsésnek tartom magam, mert mindig nagyszerű emberektől tanultam. A Vasutasban Jantyik Csabától, később Bertók Lajostól, Pinczés Istvántól, Szikora Jánostól. Játszhattam Az ember tragédiájában például, vagy a Lila ákácban. De az egyetemi színpadon is kipróbálhattam magam sokféle szerepben, 2002-ben az egyetemi színházi fesztiválon még a legjobb férfialakítás díját is elnyertük Köles Ferivel, aki azóta ismert színész lett, szép pályát futott be.
Dehir.hu: S hogy került a képbe az István, a király?
Csáki Szabolcs: Jó volt a Vasutas stúdióba járni, de eljött az idő, amikor úgy éreztük, tovább kellene menni, akkor hoztuk össze a Zenetheátrumot és színpadra vittük 2000-ben ezt a rockoperát Koroknai Árpival, Sári Évivel. Nagy fába vágtuk a fejszénket, és közben folyamatosan tanultunk. Sokat jelentett az is, hogy Veronika beszállt a menedzseri és produceri munkákba, mert hiába volt jó a darab, meg az előadás, ha mondjuk előfordult, hogy 90 néző előtt játszottunk. Az egy külön szakma, hogyan lehet megtölteni a nézőteret, Veronika ebben nagyon jó volt már akkor is. Nem véletlen, hogy a profi színházaknál is komoly szervezőirodák dolgoznak, hogy telt ház legyen.
Dehir.hu: Hogy telik egy napotok?
Csáki Szabolcs: Délelőtt ügyintézés, rohangálás, délutánonként pedig a drámapedagógiai foglalkozások következnek a Páholyban, ahol 250 gyerekünk van.
Dehir.hu: Nálatok minden a színház körül forog? A saját gyerekeitek is oda vannak érte?
Csáki Szabolcs: Szeretik, még be is szállnak a játékba, ha kell. A múltkor, mikor az egyik kolléganő megbetegedett, hárman mentünk egy kis faluba fellépni... Benedek amúgy a Kodályba jár énekszakra, Bódi Mariann tanítja, most elsős. Illangó meg Dorothy szerepére készül.
Dehir.hu: Mikor lesz a bemutató?
Csáki Szabolcs: December 5-én! Szerintem nagyon jó, látványos zenés darab ez, ami valójában a gyerekek vizsgaelőadása. A felnőtt szerepekre pedig olyan színészeket hívunk meg, mint Jámbor József, Szántó Vali, vagy Bánhidy Krisztián, aki Nyíregyházán játszik. Én leszek benne Óz, a nagy varázsló, aki a háttérből irányít.
Dehir.hu: S mi lesz a folytatás? Mi következik még Esti Kornél után?
Csáki Szabolcs: Elég sok leckét kaptam az Esti Kornéltól, és még mindig dolgozom azon, hogy lehetne jobb, még jobb, még összeszedettebb. S közben elkezdtem nézegetni, mit is kellene a színre vinni, mert megéreztem annak a varázsát, milyen az, amikor egyedül vagy a színpadon...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)