17 év és több mint 200 dal után új fejezet kezdődik a debreceni zenész életében
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2024.02.25. 16:15 | Frissítve: 2024.02.25. 16:15
Debrecen – Azért nem akárhogyan indította az évét Fonogeri: három albuma jelent meg egy napon. Interjú.
Nem akárhogy indította a februárt Fonogeri: egyetlen napon három albuma jelent meg: a Boom Bap Chill, a Mediterraneo és a Rumble Clash. A nemzetközi színtéren is elismert, egyébként debreceni és a civil életben műszaki területen dolgozó zenészt az alkotásról és a meglepő triplázásról is faggattuk.
![17 év és több mint 200 dal után új fejezet kezdődik a debreceni zenész életében](upload/images/wp_cikkek/2024/fono03.jpg)
Három lemez egyszerre? Elég szokatlannak tűnik ez elsőre.
Valóban, azonban ez egy tudatos válogatás eredménye. Elkezdtem az újonnan készülő zenéimet hangulatok, benyomások alapján szortírozni egy-egy témába, majd egyre inkább letisztult és körvonalazódott néhány nagyobb ilyen egység. De az is szerepet játszott a folyamatban, hogy voltak számok, amiket biztosan be akartam fejezni és kiadni most 2024 elején, és ezekkel szerettem volna egy szakaszt lezárni a zenei produceri pályafutásomban.
Ez 17 évnyi zenélést jelent a nyilvánosság előtt, és több mint 200 zeneszámot, bár nem a mennyiség a fontos. Ha minőségben le tudtam tenni az asztalra azt, amit belül elégnek tartok, ha jól tudtam gazdálkodni a kapott tálentummal, akkor már megérte.
Hogyan születtek ezek az albumok? Az meg sem fordult a fejedben, hogy egy hosszú albumot hozzál össze?
Mostanában nem szoktam túlságosan befelé figyelni, de azt biztosan tudom, hogy van néhány olyan kulcsmotívum vagy mozgató erő, amiket szeretek használni. A természet békéje, a város dinamikája, a világra való rácsodálkozás, a szerelem témája, ezek mind olyan erőforrások, amiket lehet egymással kombinálni és így történetek, folyamok, zenék lesznek belőlük. A zene energia és ezek az energiák valamerre húznak. Azért is nem lett egy nagyobb album, mert annyira vegyes lett volna, és valószínűleg egyben befogadni sem egyszerű egy kb. másfél órás anyagot. Ma már inkább kisebb szösszeneteket állítok össze. Még abban is gondolkodtam, hogy több 3 számos montázst csinálok majd, ezek pont emészthetők, ennyi ideje talán van egy embernek egyszerre. De ezek az albumok most jól körbe lettek határolva és most is ugyanígy csinálnám.
Te szoktad a saját zenéidet hallgatni? S lehet azt mondani, hogy ezt vagy azt jobban szereted, mint a többit?
Néha munka közben meghallgatok egy-egy számot vagy belehallgatok a korábbi albumaimba, talán mert magamnak is fontos, hogy ismét megállapítsam, hogy ez vagy az a zene megüt egy bizonyos szintet, akár zeneileg, akár a masteringben. De inkább úgy vagyok vele, hogy ezek nem populáris zenék, hanem inkább egyedi kis élménybuborékok. Előfordul, hogy ránézek a hallgatottságra, ilyenkor mindig megállapítom, hogy ez nem a multiplex mozik világa, hanem a kis art moziké. És ez jól is van így, nekem ez elég. Vannak olyan zenéim, amikre azt tudom mondani, hogy szerintem jól sikerültek, de érdekes módon a közönségnek általában mások tetszenek.
Számomra újdonság, hogy magyar nyelvű szöveget is hallhatunk az egyik új albumon. S nem is akármilyen közreműködővel. Vele hogyan találkoztatok össze?
Ez egy izgalmas történet. Bár személyesen nem találkoztunk és nem is beszéltünk, Reviczky Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészről van szó, akinek munkásságát aligha kell részletezni. A Mediterraneo albumomhoz kerestem olyan karaktert, akinek a hangja megsokszorozza azt a zenei élményt, amit én bele tudok tenni. Így született meg az a gondolat, hogy a Dél című számot – és benne a címadó Nemes Nagy Ágnes verset – profi színésszel együttműködve alkossuk meg, kicsit újragondolva. Megkerestem a MaRecord Hangstúdiót, ahol számtalan színész, szinkronszínész közül lehet választani, kivel szeretnék együtt dolgozni. Selmeczy Csenge gyártásvezető vette fel velem a kapcsolatot, és gyorsan beindultak a folyamatok.
Beszéltünk az elképzelésekről, végül úgy döntöttem, hogy Reviczky Gábor lesz az, akivel folytatnunk kell a munkát. Megküldtem a szövegeket, és néhány nap múlva csörgött a telefon, hogy Gábor másnap ráér és be tudna menni a stúdióba.
Szerettem volna személyesen ott lenni a felvételen Budapesten, de végül nem tudtam úgy intézni, így nélkülem vették fel, és mondanom sem kell: profi lett a végeredmény. A Nemes Nagy Ágnes vers mellett a Mediterraneo album utolsó számában egy saját írásom hangzik el, ezeken kívül pedig még meglepetésként néhány saját szerzeményű versemet is felmondta, ezeket azonban még nem használtam fel.
Az irodalom, a vers ma divat? Helye van a zenében is?
Szerencsésnek gondolom azokat az embereket, akik a bennük zajló érzelmeket, történéseket és impulzusokat jól és nagyjából pontosan ki tudják fejezni valamilyen formában, legyen az akármilyen természetes vagy művészeti nyelv.
Hogy divat-e az irodalom és a vers? Szerintem kortalan. Nagyon jónak érzem az olyan kezdeményezéseket, amikor hazai költőknek vagy íróknak az emlékévét ünnepelve kicsit többet hallunk-olvasunk róluk.
Nagyon szeretem Nyáry Krisztián tényfeltáró írásait, ahol többet tudunk meg egy-egy író vagy költő magánéletéről, szokásairól, ezáltal közelebb hozva ezeket az embereket, akikről kiderül, hogy hasonló kihívásokkal és nehézségekkel találkoztak, mint mi, a magunk kis különlegesnek hitt életünkben. Juhász Anna (Juhász Ferenc költő lánya – a szerk.) mindennapi programszervezéseit is nagyon érdekesnek tartom és követem, pár éve voltunk Budapesten egy Pilinszky 100 esten, ahol egy live act zenei aláfestéssel tökéletesen megvalósult a művészeti élmény. Ebből is, és egyébként is úgy gondolom, hogy a költészet és a zene kéz a kézben jár. Divat vagy nem, ezt mindenki döntse el maga, de ajánlom pl. Yonderboi – Egyenes Labirintus című rádiójátékát meghallgatni, és akkor kiderül, mennyire illik össze a kettő. Vagy ajánlom a Mediterraneo új albumomat is, ahol a már említett első és utolsó szám is talán választ ad erre a kérdésre.
Mások ezek a zenéid, mint a korábbiak?
Igen, mindenképpen. Az évek alatt a rengeteg gyakorlat miatt sokat változott az, hogy mit tartok fontosnak egy zeneszámban, és hogyan lehet valamit zeneileg jól kifejezni. A mostani zenéknél kicsit elengedtem a gyeplőt egy-két helyen, úgy voltam vele például a Rumble Clash albumnál, hogy nincs kedvem finomkodni, tegyük akkor oda a breakbeatet meg azokat az alapokat, amik törnek és hömpölyögnek. Az album címe egyébként hangutánzó szavakból áll, valami ilyesmit jelent szabad fordításban, hogy “morajlás-csattanás”. A Mediterraneo album visszatérés a lounge és a chillout világába, de ezúttal sokkal érettebben, kerülve a felesleges térkitöltőket. Nem akartam üresjáratot, szerintem ez sikerült is. A Boom Bap Chill, az pedig csak a stílust kedvelőknek egy kis csemege próbált lenni. Csináltam korábban sok 95 bpm körüli zenét, de itt most tényleg igyekeztem megfogni a boom bapet, ami tulajdonképpen a ‘80-as évek végén, ‘90-es évek elején virágzott, de akkor ez zsigerből jött, most meg utánozzuk és kísérletezünk vele. Nem alapokat akartam gyártani rappeléshez, hanem a zeneiségét akartam megismerni, így ez inkább egy tanulmányalbum lett, legalábbis számomra.
Az elektronikus zene mennyiben foglal el speciális helyet a muzsika nagy óceánjában? Amikor azt mondják, hogy most az élő zenének van éppen trendje, akkor temetni kellene?
Én nagyon szeretem az élő zenét, nagy jazz rajongó vagyok és imádom a jazz koncerteket. Ott mindig van valami, ami ott és csak akkor történik, és ez nagyon fontos, hogy ne csak egy programozott zene meghallgatása legyen a folyamat, hanem egy közösségi élmény. Az elektronikus zene olyan szempontból járható út a művészeknek, hogy többféleképpen ki tudják magukat fejezni otthoni körülmények között is, kevés pénzből.
Szerintem nem kell temetni semmit, nagyon jól megfér egymás mellett és jól ki is tudja egészíteni egymást adott esetben az élő és az elektronikus zene,
számtalan példa van erre, pl. a Chicane – Offshore című száma, ami 1996-ban debütált, de az interneten van fent egy élő változat az Ulster Orchestra közreműködésével, ajánlom megnézni-meghallgatni. De ilyen lehet egy Depeche Mode vagy U2 koncert is, és még számtalan példát mondhatnék. Önmagában az elektronikus zene is teljesen jól megvan, már évtizedek óta. Tulajdonképpen az emberek többsége elektronikus zenét hallgat, még akkor is, ha nem tudja. De köszöni szépen, nagyon jól van a mindenféle techno, deep, house, tropical, minimal, drum & bass, stb. elektronikus zenék óriási rajongótábora is.
Mi az, ami téged mint alkotót hajt, inspirál? Mi tölt fel? Mikor érzed azt, hogy most le kell ülnöd és írni egy dalt?
Inspirálni tud egy film, egy művész, egy életesemény, egy tartalmas nyaralás is. Tartalom alatt azt értem, hogy valami megérint, még ha nem is feltétlenül volt mondanivalója. 2023-ban fordult elő először, hogy kétszer is voltunk a feleségemmel külföldön nyaralni mediterrán tengerparton, ahol a napfény, a táj és a körülmények teljesen feltöltöttek minket. Mondanom sem kell, hogy talán ennek eredménye a már többször említett Mediterraneo album. Néha előfordul, hogy alvás közben, egyfajta félálomban születik meg egy dallam vagy szövegrészlet. Ilyenkor még abban az állapotban a telefonomra feldúdolom vagy gyorsan beírom a szöveget, különben köddé válna. Ezeket utána általában kidolgozom. Olyan is előfordul – és inkább ez többször –, hogy elkezdek hangmintákkal kísérletezni, pakolom egymásra az összeillőket és születik belőle egy fél-egyperces loop, ami jól hangzik tetszőleges ismétlésben lejátszva. Ilyenekből van sok, ezekből kell komplett számot csinálni variációkkal, váltásokkal. Aki ilyet csinált már, az tudja, hogy nehéz kitörni ebből és tudatosan felépíteni a zeneszám struktúráját, hogy ne legyen unalmas és befogadható szerkezete legyen. Ha néhány hónapig nem zenéltem már, akkor nagyobb eséllyel születnek egyedibb, új zenék. Hagyni kell teret és időt az alkotáshoz, ez az a terület, ahol semmit sem érdemes erőltetni.
Nem rossz, hogy egyedül dolgozol? Nem érzed egy alkotótárs, vagy közösség hiányát?
A magam példáján azt tudom mondani, hogy ez egyfajta meditáció. Ha ez a művészet útja, akkor bármilyen művészeti irányban el lehet érni az önmegvalósítást, keresnünk kell az irányokat, a lehetőségeket, és magunkat ebben az egészben, magunkat a közösségben, akár több területen is.
A magánéletben és a munkában abszolút csapatjátékosként vagyok jelen, és a zenében – ha illik a képbe a közös elképzelés, akkor – miért is ne csinálnánk közösen valami jót? Játsszunk együtt!
Volt is rá példa és vannak is lehetőségek. Az egyik ilyen terv, hogy Kozák Viktor (Jazzy Hipster) barátommal egy közös formációban fellépnénk a Debreceni Bor- és Jazznapokon. A közös zenélés mindig rengeteg egyeztetéssel, az időpontokkal és az elképzelések összecsiszolásával jár. Így utóbbi inkább egy csapatjáték, az önálló zenélés pedig koncentrált alkotómunka. Mindkettő fontos az életben, de általában az időszűke az, ami miatt a közös zenélés nem tud összejönni. Mindenki sokat dolgozik és rengeteg az egyéb tennivaló is, darál minket az élet.
Ha nem zenével és nem munkával foglalkozol, akkor mi tud kikapcsolni? Mivel töltöd a szabadidődet?
Nagyon szeretek kint lenni a természetben. Egy rövid séta is jól tud esni, de ami igazán kikapcsol, az a hegyekben 20-30 km intenzív túra, akár télen is, ami a rövid nappal miatt átmehet fejlámpás esti gyaloglásba. Ha tehetem, akkor heti kétszer eljárok cross trainingre, egy kiváló közösségbe. A rendszeres edzés ad egyfajta keretet, tartást, fókuszt a mindennapokban. Ki tud kapcsolni egy jó szaunázás és termálfürdőzés is. Szeretnék többet olvasni, nagyon szeretem Hamvas Béla írásait, néhány ritka kötet kivételével az egész életműve megvan itthon, az ágy felett sorakoznak a polcon. Háy Jánost is szívesen olvasnék, meg van még jó pár ilyen bakancslistás szerző. Nem régóta van egy hétvégi kertünk, azon felújítottuk a kis házat, ott is el tudok szöszmötölni. Igazából minden ki tud kapcsolni, ami nem a megszokott mókuskerék, néha egy hétvégi egész napos filmezés a feleségem és egy üveg bor társaságában, amikor akár el is lehet aludni, az jól tud esni.
Az online térről szoktál kilépni olykor?
A korábbi EFOTT, Sziget és Campus Fesztiválos fellépések után inkább a kisebb, lokális, klubszerű előadások érdekelnek mostanában. Idén a közönség a Made in Debrecen Fesztiválon találkozhat velem, március 23-án 15.30-tól a STAY Beer Bar színpadán fogok zenélni. Ritkán megyek fellépni, de szeretem pl. kortárs alkotóművészek kiállításának megnyitóját is, ahol hangulati aláfestésként játszok zenét. Legutóbb Puskás Szabolcs zseni alkotóművész megnyitóján voltam közreműködő, nagy megtiszteltetés volt.
Egy ilyen évindítás, három lemez után milyen tervekkel nézel a 2024-es évre?
Egy rövid időre valószínűleg elbúcsúzom zeneileg, a 3 új album azt remélem, hogy betart a hallgatóknak egy jó ideig és elégedettek lesznek velük, szívesen hallgatják őket. Apuka leszek és szeretnék teljes figyelmemmel a családom felé fordulni, jelen lenni és ott segíteni, ahol tudok. Nekem ezt hozza a 2024-es év, egy kisfiút, és a család minden tervnél fontosabb.