Nem egy nagy kaland

---

Egy kompakt színműből terjengős és indokolatlanul lassú mozifilm készült Sipos József filmrendező szándékai szerint, aki a 2008-as siker, az Eszter hagyatéka után Márai Sándor háromszázötvenegy előadást megélt, Kaland (1940) című színdarabját vitte filmre. Kritika.

---

A darab ősbemutatóját a Nemzeti Kamaraszínházban tartották – óriási sikerrel, ami nem csak a pályája csúcsára érkezett Márai érdeme volt, hanem a rendező Németh Antalé, illetve a színészeké, többek közt Tőkés Annáé és Jávor Pálé. A polgári világ értékeit védelmező író jól ismert terepen kalandozik, amint gyávát, nagyravágyót, hűtlent és szolgalelkűt tesz mérlegre: azt fürkészi, a gerinctelenség vagy a közömbösség miként kezdheti ki kapcsolatainkat, s hogy vajon megmenthetünk-e bárkit is önmagától. Sipos József azért választotta a Kalandot, mert úgy véli, annak története jól adaptálható a mai korra is. A mindössze húsz forgatási nap alatt készült filmet augusztusban a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon láthatták először az érdeklődők; itthon az ’56-os forradalom évfordulóján mutatták be országszerte.

Idilli, szinte érintetlen az a világ, ami a filmben a szemünk elé tárul: Kádár orvosprofesszor (Gerd Böckmann) fiatal felesége, Anna (Marozsán Erika) egy pazar fürdőszobában emelkedik ki a habokból; a szeme saját tükörképén mereng. Az impozáns bútorokkal berendezett lakásban csak néha reccsen meg a padló, egy idősebb nő, Nono (Törőcsik Mari) óvó tekintete figyel a rendre. Az ötvenes férj még nem érkezett haza, de nagyon várják, hisz új megbízatását – egy klinika vezetését – ünnepélyes körülmények közt kívánja rábízni a miniszter. Közben Kádár pártfogoltja, Zoltán doktor (Csányi Sándor) beismeri, visszaélt a professzor bizalmával, nem vállalja el a neki szánt feladatot, s egy nő miatt rövidesen elhagyja az országot. Néhány óra leforgása alatt mindhármuk élete gyökeresen megváltozik.

A néző egyik szeme sír, a másik nevet. Mert öröm látni, hogy a Márai-életmű filmes feldolgozása nagy lendületet vett az új évezredben az író életútjáról készült Az emigráns - Minden másképp van (2006), illetve A gyertyák csonkig égnek (2005) és az Eszter hagyatéka (2008) című játékfilmekkel. Az viszont szomorú, hogy a Kaland filmváltozata nem üti meg a felsorolt munkák színvonalát. Pedig Sipos József most is felsorakoztatott mindent, amit a korhű megjelenítés érdekében felsorakoztathatott: merített papírt, tintát, suhogó selymeket és ropogós kórházi lepedőt. A nem kellő körültekintéssel használt kellékek azonban nem mentik meg a filmet.

Márai Sándor első színdarabja egyetlen helyszínen, egy budai villában berendezett orvosi rendelőben játszódik, míg Sipos filmjének szereplői – Budapest utcáit is beleértve – összesen négy helyszínen fordulnak meg. A filmváltozat társ-forgatókönyvírójaként Sipos több ponton változtatott a történeten is, valószínűleg mozgalmasabbá akarta tenni a mű egészét. Kár, hogy ezzel megnőtt a filmidő is, amit igazából nem tudott érdemleges dolgokkal kitölteni. A színmű párbeszédeit szétszabdalta és lerövidítette, amivel meggyengítette drámai erejüket.

A néző a méltóságos asszony jellemrajzával kapcsolatban is zavarban van. Látja, de nem érti a filmbéli Annát, aki – akárcsak a színműben – azzal vádolja a férjét, hogy egy rögeszmének él. Közvetlen élményei a beteg emberekről, melyek keserűségét és felindultságát indokolják, azonban csak a színdarab Annájának vannak, akinek hiába adott fényt a férje, „ez a fény tele van árnyakkal”. Bár titkos viszonyát helytelenítjük, mégsem tudjuk teljes mértékben elítélni. A filmbéli Anna ezzel szemben csak egy unatkozó dáma, aki már régen nem talál örömet a feleség szerepben.