Visszaállították az Országzászlót Derecskén
Szerző: Nyírő Gizella | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.06.04. 20:39 | Frissítve: 2011.11.04. 14:58
Emlékező istentiszteletet tartottak, Országzászlót állítottak vissza és ünnepélyes állampolgársági esküt tettek a nemzeti összetartozás napján a bihari városban.
A polgármesteri hivatal házasságkötő termében Bakó István polgármester, Rácz Anikó és Jantyik Zsolt alpolgármesterek, valamint a hozzátartozók és barátok előtt tettek esküt azok a határon túli magyarok, akik egyszerűsített állampolgárság iránti kérelmüket Derecskén adták le még január-február hónapban. Megilletődötten, suttogva érkeztek a helyszínre. – Önök is esküt tesznek? – fordultam egy láthatóan nem helybeli házaspárhoz. – Nem. Nyíregyházáról érkeztünk nagyváradi barátaink eskütételére, ugyanis mi is Nagyváradról költöztünk Nyíregyházára. A még Hegyközcsatáriból, Hegyköztóttelekről és Szilágysomlyóról érkezett 28 állampolgár előtt Bakó István elmondta: szívbemarkoló dátum a mai, ám örömteli is egyúttal, hiszen ősi jussukat kapják vissza azok, akik a történelem igazságtalan volta következtében az elszakított területek túloldalán születtek. Külön öröm, hogy Derecskén nyújtották be állampolgársági igényüket, s most esküt is tehetnek. Legyenek büszkék magyarságukra! – kívánta az új honfitársaknak. Az eskütétel és az adminisztratív teendők után emléklapot és Derecske történetét feldolgozó könyvet kaptak a régen várt nap emlékére. A pezsgős koccintást követően pedig átvonultak a helytörténeti múzeumba, ahol Nagy József igazgató kalauzolásával megtekintették a vendégek az igen gazdag gyűjteményt.
A nemzeti összetartozás napja a református templomban folytatódott Varga Zoltán lelkész szolgálatával. A lelkész elmondta. amióta ember él a földön, a legszebb időszak a hajnal. Számunkra természetes, hogy eljön a hajnal, felkel a Nap. Ám amit el sem tudunk képzelni a természetben, az megtörtént velünk: Árpád földjén, 1920. június 4-én sötétség, homály, hazugság borult erre a népre. Bitang emberek aranybetűkkel írták alá a határozatot megcsonkításunkról, hogy soha többé ne lehessen azt letörölni. Ám nagyon sokan bíztak abban, hogy lesz még magyar feltámadás. Ennek emlékére emelték 1934-ben az Országzászlót félárbocra eresztve azt, Derecskén is, majd az ötvenes években eltávolították. A most visszaállított zászló alá dolgozó, imádkozó, daloló, nevető derecskeieket kívánt a lelkész.
Az Úr asztalához lépő Bakó István egyrészt meghatódva állt a gyászos évforduló kapcsán, másrészt örömét fejezet ki amiatt, hogy országszerte több mint négyszázan, Derecskén pedig 28-an tettek magyar állampolgársági esküt. Harmadsorban pedig örömmel jelentette be, hogy az egy évvel ezelőtt eldöntött Országzászló helyreállítását sikerült közadakozásból megvalósítani. Az eredeti pontos mását, az eredeti helyén állították vissza a Templomkertben, sok helyi lakos anyagi hozzájárulásával és önzetlen munkájával. – Büszkék lehetünk erre az összefogásra. Mint ahogy 1934-ben is nehéz gazdasági körülmények között, most is nagy gazdasági válság közepette, a város az összefogásban látta a kivezető utat. Ez a helyes út, ezt ne felejtsék el a következő években sem!
A hímzett koronás címeres zászlót a Szivárvány Hagyományőrző Egyesület egyenruhásai vitték ki a templomból, majd a Barátság Vadász Társaság tagjai előtt húzták fel, s eresztették félárbocra a zászlót. A leleplezés után az Országzászlót felszentelte, illetve megáldotta Spillinger Ferenc István római katolikus és Varga Zoltán református pap. Bakó István avató beszédében kiemelte: egységes magyar nemzet van, éljenek bárhol is a világon a magyarok.
A református templom lépcsőjén az új honfitársaink megismételték állampolgársági esküjüket – immár a város jelenlévő ünneplő közönsége előtt is. Katonáné Ferencz Éva elszavalta Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét, majd Meleg Vilmos nagyváradi színész osztotta meg gondolatait arról, milyen érzés most már hivatalosan is magyarnak lenni. – „Szívszorító érzés volt megélni ezt a pillanatot. Úgy gondolom, valamit hozzá tudunk tenni ehhez a csodálatos nemzethez, bármennyire is próbáltak beolvasztani, elűzni szülőföldünkről. Mi ott akarunk továbbra is magyarok lenni. Köszönet a magyar kormánynak, hogy ennyi évtized után képes volt kezet nyújtani nekünk, akik már kezdtük elveszíteni a reményt. Az sem véletlen, hogy családommal együtt itt akartam benyújtani honosítási kérelmemet. Bízom abban, hogy olyan jövőkép letéteményese Derecske, amely ki fog hatni éltünkre. Mi szeretnénk hozzátenni ennek a Nemzetnek az értékeihez. Magyar vagyok, így adta születésem!”
A trianoni emlékművet az egyházak vezetői, az önkormányzat és intézményeinek vezetői, a pártok és civil szervezetek képviselői koszorúzták meg, majd a székely himnusz dallamaira kicserélték az ünnepi zászlót, felhúzva helyébe a hétköznapi trikolórt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)