Temetkezési szokások Hajdú-Biharban
Szerző: Érsek Kitti | ersek.kitti@dtv.hu Közzétéve: 2010.11.01. 08:01 | Frissítve: 2010.11.01. 08:01
Hajdúszoboszló környékén fejfákat, Debrecenben szarkofágot, Ebesen kizárólag modern sírköveket találni a temetőben. Ahány település, annyiféle temetkezési szokás. Halottak napja alkalmából ősi hagyományok és mai trendek nyomát kutattuk a megye sírkertjeiben.
Kél a nap, dér csillan a fejfák közti gyepen. Eltávozott lelkek emlékei ezek a fák, vidéki szokások nyomai, régi fafaragók gondos kezének munkái, népművészeti alkotásai. A katolikusok még kereszttel jelölték a koporsó helyét, a fejfák csak a reformáció után terjedtek el. Számos motívummal díszítették őket.
- A legősibbek azok, amelyeken írás nincs, csak az ornamentika beszél, és mond el mindent az alatt lévőről. A 20. századra már a betű, az írás vált dominánssá – tudtuk meg Nagy Ibolyától, a Bocskai István Múzeum néprajzkutatójától.
Hajdúszoboszlón és környékén egészen a 20. század közepéig elterjedt volt ez a temetkezési forma. A különlegesebb darabokat a Bocskai Múzeum kertjében őrzik. Van, amelyre a gyász ősi szimbólumát, a fűzfát vésték, egy másikra az elhunyt szavait faragták. Előfordult, hogy a koporsóba a halott mellé helyezték személyes tárgyait, ruhadarabjait, illetve némi ételt és italt. Ez a szokás máshol is elterjedt.
A debreceni köztemetőt 1932-ben nyitották meg, Európában egyedi módon erdőben építették. Több másik, kisebb sírkertből hozták át a korábban eltemetett maradványokat. A költöztetéskor különös tárgyakra bukkantak a muzeológusok.
- Felekezettől függően lehetett találni keresztet, rózsafüzért, imakönyvek maradványait, azokat a kiegészítő viseleti darabokat is, amelyek csak a temetésnél jellegzetesek, de nagyon érdekes például, hogy a korabeli koszorúk darabjait is meg lehetett még találni. A földből ez a pálmalevél féleség nyolcvan év távlatából is szép zölden került elő a föld alól - hallhattuk Korompai Balázst, a Déri Múzeum történészét.
A köztemetőben ma is látni különös sírokat. A nagy hírű Simonffy család egyik leszármazottját például szarkofágban temették el.
- Simonffy Sámuel síremléke, a 19. század első feléből, annak is igen korai idejéből származik. Ez egy szarkofág alakú síremlék. Ezeknek a legkorábbi darabjait a dobozi temetőből tárták fel a múzeumi kollégák az 1900-as évek első felében. Onnan került elő jó néhány ilyen síremlék. Ez tényleg a legkorábbi síremlékek egyike. A Simonffy családról tudni kell, hogy Debrecen városának elöljárói, főbírái voltak, a város vezetésében hosszú ideig döntő szerepet játszottak – mesélte a történész.
Aki nem a hozzátartozóira emlékezik, csak kíváncsi szemmel körbenéz a köztemetőben, sok érdekességre bukkanhat. A ravatalozó épülete a temetővel egyidős, 1932-ben épült Borsos József tervei alapján. Oldalában ma is látható az első hamvasztó kocsi, amivel a koporsókat szállították. Az országban egyébként elsőként Debrecenben lehetett ilyen szolgáltatást kérni, igaz, a katolikusok az ötvenes évekig betiltották ezt a módszert.
Szokások születnek és feledésbe merülnek. Ebesen már semmi nem emlékeztet a régi temetkezésre. Három éve új temetőt építettek itt. A ravatalozót művészi csempeberakás, a sírköveket modern feliratok díszítik. Egyelőre alig százan nyugszanak a földben.
- Ebesen már korábban is volt temető, ezt 1981-ben számolták fel, úgyhogy azóta a lakosoknak Hajdúszoboszlón, illetve Debrecenben kellett eltemetni hozzátartozóikat. Folyamatosan jelentkezett az igény az új temető létrehozására. Igen magas az exhumálások száma, ami azt jelenti, hogy Hajdúszoboszlóról elhozzák a szeretteiket, újra eltemettetik itt, Ebesen – mondta el Guevara Eszter, az Ebesi Községgondokság Kft. ügyvezetője.
Azt mondják: mindenkinek van halottja. Ez az, ami nem változik együtt a korral és a szokásokkal. Akár egyszerű fejfát, ritka síremléket vagy díszes obeliszket keresünk fel, a lényeg úgyis az elhunytról őrzött emlék.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)