Sétáltak már az ország egyik legszebb közösségi terén? – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.06.06. 09:00 | Frissítve: 2020.06.08. 09:13
Hajdúböszörmény – Sokszor eszünkbe sem jut, hogy akár húsz kilométerre is elmehetünk kirándulni. Pedig érdemes. Elegáns főtér, kanyargó utcák, karcsú templomok, valamint sárga leves, lapos hús és finom fagyi vár a hajdúvárosban.
Hihetetlen, de már hat éve, hogy megírtuk, milyen gyönyörű lett a cívisvárostól mindössze húsz kilométerre fekvő Hajdúböszörmény akkor frissen felújított főtere. Ez a néhány kilométer nem komoly távolság: s mivel ennyire közel van, sokszor talán éppen ezért eszünkbe sem jut, mikor kirándulást tervezünk, hogy menjünk oda. Pedig érdemes.
Hajdúböszörmény ugyanis nagyon különleges, kedves kisváros. Főteréről nem véletlenül szokták azt mondani, hogy az ország egyik legszebb közösségi terének számít – erről azonnal meggyőződhetünk, amikor letesszük az autót egy parkolóba, s elindulunk sétálni. Hirtelen úgy is érezhetjük magunkat, mintha még a boldog békeidőkben, a hajdani Monarchia világában járnánk egyet.
Ugyanakkor persze nem kérdés, a Bocskai tér egy huszonegyedik századi település szíve, ahol helye van templomnak, iskolának, művelődési központnak is.
Labda pattog, fiatalok passzolgatnak egymásnak, közben zene szól egy telefonról.
Pünkösd előtt, egy szombaton jártunk itt, akkor még nem lehetett sejteni, mi lesz, ránk szakad-e majd valami májusi zápor vagy sem. Megúsztuk végül, s gyönyörűen ragyogta be a böszörményi főteret a nap. Meg is telt hamar élettel, korzózó családokkal.
El lehet játszani a gondolattal, milyen lehetett ezen a vidéken az élet száz éve, de mivel az időutazás megvalósításának lehetősége mögé – tudomásunk szerint – még nem került pipa, így maradjunk a jelenben. Rendezett épületek, szökőkút, szépen tervezett ágyások, szoborkompozíció és lakattal teli térelem vonja magára tekintetünket. S persze, a neogót stílusú református templom, mely 1880 környékén nyerte el mai formáját. (Nem véletlenül érezhetjük különben a templomok városának is Böszörményt, nincs ide messze a görögkatolikusoké sem, az udvaron játszótérrel, s felette göndör felhőkkel a szikrázó égen.)
Aki szeretne mélyebben is megismerkedni a múlttal, annak érdemes ellátogatnia a megye talán legrégebbi középületének számító Hajdúsági Múzeumot, ahol állandó kiállítás tárja elénk a Hajdúság és a hajdúk eredetét, a hajdúkerületet és a mezővárosi kultúrát. (Erről, s az egyéb látnivalókról itt találnak több információt.)
Aki pedig csak úgy járni-kelni, kötetlenül bámészkodni szeretne, feltétlenül nézzen szét a környező utcákban is. Annak idején Buka László, a debreceni festő-tanár írt remek esszét még az Országépítő folyóiratba a hajdúböszörményi városszerkezet titkairól.
Ha lesz rá időnk, olvassuk el az írását, egyébként pedig induljunk el, s fedezzük fel e hangulatos kisváros titkait. Kanyargó, rendezett utcái, a sok zöld, fű, fa és virág igazán vonzó arcát mutatják, bármerre is fordulunk.
Korok, stílusok találkoznak itt, akadnak ódon történeteket suttogó házak-kerítések utunk során, de nagyon mai, merészebb épületek is.
Találunk egy pékséget, amit képtelenség lenne kihagyni, olyan illat árad kifelé az ablakán, s ott finom süteményekkel töltekezünk fel, majd két-három kanyar múlva fagylaltot veszünk, végül pedig találunk egy éttermet is, pár lépésnyire a központtól. Tudják, az a kockás abroszos fajta. Kint ülünk le a teraszon, s hamar kapunk párnát is a fenekünk alá. Egyszerű menüt választunk, ami csontlevesből áll, s válaszható hozzá rántott szelet sült krumplival vagy rizzsel, rántott hal vagy párizsi szelet. Míg beszélgetünk, halljunk, hogy a konyhában klopfolják a húst – ami jó jel.
Házias ízek, kedves kiszolgálás, visszafogott számla – ez a mérleg. Úgyhogy járunk még egyet a városban. Rácsodálkozunk, milyen sok a kis zsákutca, rövid zug. Egy kocsmából Majka dala szól, mellettünk biciklisek gurulnak el. Bármerre nézünk, rendezett portákat látunk, szépen nyírott fákkal, a május végi szél pedig rendre virágillatot hoz. Nincs nagy forgalom, s jólesik a séta, meg az is, ahogy feldereng előttünk egy élhető, békés világ képe. Hegyet, völgyet, folyót, tavat nem látunk ugyan – de egy szép alföldi városkát igen. S még szivárványt is: valahol messze mégis eshetett, nézzük, amint elindulunk az autópálya felé. Mondhatni, percek kérdése csak, s rögtön hazaérkezünk.
Húsz kilométer, írtuk e szöveg elején, tehát tényleg csak egy ugrás ez a hajdúváros tőlünk. Ha van egy üres délutánjuk, egy szabad hétvégi napjuk, s csak rövid kirándulásra vágynak, és nincs kedvük nagy készülődés után jó sokat utazni – forduljanak erre bátran, fedezzék fel környékünk e kincsét.
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
Szabó Antalné
Mindez igaz , de nem valôs. Kérem tisztelettel , nézzék és fotôzzák le a valóságot, a gyönyörú Templomunkkal 15 éve ott állô befejezetlen "téglahalmazt" és ezt a város vezetése tűri, szégen gyalázat.2002 - ben adta el ezt a telket a város. Mert a város tulajdona, azaz a mienk volt.És mág türnünk kell, ezt a " bagolyvárat".