„Olyan ez, mint a biciklizés”

---

A derecskei Porkoláb Ferenc három évtizede készít rátétes szűrt. Legutóbb harmadik helyezést ért el viselet kategóriában az Élő Népművészet kiállításon. Életéről, hivatásáról kérdeztük.

---

Az október 29-én megnyílt kiállítást komoly zsűrizés előzte meg. A szép eredményt Porkoláb Ferenc fekete-fehér kombinációjú, bihari rátétes szűrrel érte el. Megtudtuk, hogy a fővárosi bemutató előtt a bihari szűr már Debrecenben is „szerepelt”, a Belvárosi Közösségi Házban, ahonnan – a helyi zsűri döntése alapján – országos kiállításra javasolták. Az 58 éves tősgyökeres derecskei férfi nagyon büszke eddigi eredményeire, hiszen több országos díjjal is rendelkezik. Már 2004-ben, a Mezőkövesden megrendezett Kis Jankó Bori kiállításon ugyancsak egy bihari szűrrel szerepelt, amelyet aztán a derecskei Szivárvány Néptánc Együttesnek ajándékozott.

Dehir.hu: Honnan az érdeklődése a szűrrátétek készítéséhez?

Porkoláb Ferenc: Gyermekkoromban, ahol laktunk, két mesterember is élt. Az egyik Erdei Lajos bácsi szűrrátét készítő, a másik pedig a nővére, Szabó Sándorné Piroska néni. Mindketten a népművészet mesterei voltak. Piroska nénit gyakran láttam szűrrátét készítés közben, aki édesanyámat egyszer meg is kérte, segítsen neki a metszésben. Mint gyerek, én is odafigyeltem a rajzolásra, a darabolásra, varrásra, illetve a metszésre. Akkor azonban még nem készítettem egyetlen darabot sem. 1979 szeptemberében azonban az történt, hogy anyósom egy régi varrógépet ki akart dobni. Én viszont nem engedtem, hanem magamhoz vettem, s elgondolkodtam azon, mit kezdjek vele. Rendbe tettem, működőképes állapotba hoztam az 1800-as évek végéről származó masinát. Először a hagyományos gépi varrást tanultam meg, majd filcet vásároltam, s megpróbáltam leutánozni a Piroska néni által édesanyámnak ajándékozott szűrrátéteket. A kezdeti próbálkozások elég gyatrák voltak, ezért egy hónap múlva vettem egy igazi varrógépet, amely már elektromos volt, s egyre nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába. Eldöntöttem, nem nyugszom addig, amíg nem készítek egy igazi, bihari szűrt! A következő év elején már a Népművészek Háziipari Szövetkezetébe elküldtem öt mintadarabot: terítőt, rövid és hosszabb futót, párnát, valamint alátétet. A válasz hamarosan megérkezett: felvételt nyertem a szövetkezetbe szűrrátét készítő bedolgozónak. Egyik napról a másikra otthagytam a munkahelyemet, s lettem tagja a szövetkezetnek.

Dehir.hu: Ennek már 30 éve. Akkoriban meg lehetett élni a bedolgozásból?

Porkoláb Ferenc: Igen. Idővel – 1985-től – feleségem is tagja lett a szövetkezetnek. A rendszerváltozás után azonban a szövetkezet megszűnt, azzal együtt a bedolgozói munkaviszonyom is. A derecskei mozinál helyezkedtem el mozigépészként. Időközben a mozi is bezárt, ám új lehetőség adódott: a filmszínház épülete melletti Művelődési Központ fűtő-karbantartója lettem 1992-től.

Dehir.hu: Szakított – ha csak ideiglenesen is – a szűrrátét készítéssel?

Porkoláb Ferenc: Nem, mert kisebb-nagyobb megrendeléseket – terítők, párnák, ballagási tarisznyák, könyvjelzők – folyamatosan teljesítettem. Egyébként ez olyan, mint a biciklizés: kihagyni lehet, de elfelejteni nem. ’96-ban indította el Békési András kollégám az adventi kiállítást és vásárt, melyet az akkoriban alakult kézműves kör szervezett. Az ott kiállított munkáimat megtekintette V. Szathmáry Ibolya etnográfus, s ő sarkallt arra, hogy induljak el a népi iparművész cím elnyeréséért. Három év folyamatos zsűrizése következtében, 2000-ben meg is kaptam ezt a címet. Alapító tagja vagyok a Derecskei Kézműves Körnek, illetve a berettyóújfalui Bihari Népművészeti Egyesületnek.

Dehir.hu: Hol láthatók a változatos szín-kombinációjú – fekete-fehér, piros-fekete, zöld-barna, fehér-bordó - munkái?

Porkoláb Ferenc: Városi rendezvényeinken, amelyeken a kézműves kör mindig részt vesz, de eljutottam már a Budai Várba, a Mesterségek Ünnepére is. Állandó kiállításon, a berettyóújfalui Bihari Múzeumban is láthatók munkáim. Az újfalui egyesülettel pedig idén szeptemberben eljutottam már Olaszországba, Porciába, ahol világkiállítás volt, s Magyarországot a Bihari Egyesület képviselte.

Dehir.hu: Lesz-e olyan családtag, aki tovább viszi az „élő népművészetet”?

Porkoláb Ferenc: Sajnos, nem. Fiaim műszaki pályán dolgoznak, az unokák pedig még picik. Reménységre adhat okot, hogy Derecskén az évente megrendezett Bocskai-napokon a szűrrátétet kipróbáló gyerekek között akad majd olyan, aki tovább viszi a tulipán-, szív-, dohánylevél mintájú rátétes szűrök készítésének hagyományát.