Hatvan éve történt: bútor vagy lagzi?
Szerző: Nyírő Gizella | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.02.14. 13:12 | Frissítve: 2011.02.14. 13:12
A házasság hetének mintegy megkoronázása volt a derecskei református templomban az éppen 60 éve – 1951. február 7-én - összeházasodott Dóró István (83) és Jakics Piroska Julianna (78) köszöntése.
Varga Zoltánné lelkésznő a gyülekezet előtt bejelentette: 13 éve egy angol üzletember indította el a mozgalmat a házasság intézménye mellett, azzal a céllal, hogy megmutassák az alapértékeket a házasságban. A kezdeményezéshez csatlakoztak az egyházak, a civil szervezetek, s február harmadik hete a házasságról szól. A lelkésznő szerint akkor van esély egészséges társadalomra, ha kiegyensúlyozott családi közegben nőnek fel a gyerekek. A házasságot azonban ápolni kell, mégpedig szerető figyelmességgel, elismerő jó szóval, derűvel, humorral, a feketebetűs napok ünnepnappá varázsolásával, illetve annak tudatosításával, hogy „csak veled vagyok egész” – mondta a lelkésznő, aki a gyémántlakodalmas házaspárt néhai Csiha Kálmán erdélyi református püspök soraival köszöntötte.
A házaspárt otthonukban kerestük fel, hogy emlékezzenek a kezdetekre, s fogalmazzák meg a mai fiatalok számára az útravalót. A szót – csakúgy, mint a családi kassza vezetését – Piroska néni tartja „kézben”. Mint mondja, ők végigjárták a családalapítás egykor volt szokásait: két és félév udvarlás, leánykérés, eljegyzés, jegyben járás, majd az esküvő. – Én ragaszkodtam a lakodalomhoz, mivel lány voltam, azt mondtam, fehér ruhában akarom kimondani a boldogító igent. Édesapám viszont válasz elé állított: bútor vagy lakodalom. Én – 18 évesként – az utóbbit választottam, bútort pedig később vettünk, immár közösen. Természetesen volt lagzi, zenészekkel, menyasszonytánccal.
Az elmúlt hat évtizedben volt minden: jó is, rossz is. Nehéz volt az élet az ötvenes években, ám aki szeretett és tudott dolgozni, az megélt – mondják egybehangzóan. Pista bácsi 37 évet dolgozott a gépállomáson, traktorosként, mezőgazdasági szerelőként. Piroska néni – miután a fiai növekedtek – szintén munkába állt, s egyszerre mentek nyugdíjba 1987-ben.
Hogy mi tartotta őket együtt? A szeretet, tisztelet, egymás megbecsülése. – Soha nem feküdtünk le haraggal, még a szóváltások ellenére sem – ezt már Pista bácsi teszi hozzá. - A mai fiataloknak pedig azt üzenem, házasodjanak össze, mert az élettársi kapcsolatból bármikor kiléphetnek, meg ki is lépnek. Ha pedig megesküdtek, akkor tűrni kell, egymáshoz csiszolódni.
Piroska néni a tavalyi év elejéig nem betegeskedett, ám januárban 120 epekövet távolítottak el nála. Pista bácsi betegesebb volt, az elmúlt nyáron jobb lábát térd alatt amputálták. Protézissel, tolószékben ülve, családja kísérte a templomba. Otthon pedig felesége féltő gondossággal őrzi. Sok-sok év után otthagyta a nyugdíjas klubot, melyben énekelt is, mert férje ápolása mindennél fontosabb…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)