Élet Debrecen mellett szőlővel, cukkinival, Zentével és Szamos kutyával – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.05.22. 14:00 | Frissítve: 2022.05.22. 14:00
Sáránd – Abban a házban lakik a grafikus és családja, ahol valamikor a Color zenekart alapító Bokor-testvérek is szaladgáltak.
Zente és Szamos jól érzik magukat a hatalmas kertben. A kétéves legényke éppen egy műanyag fűrésszel lépdel a fűben, a kutya pedig boldogan vágtat körbe-körbe, füle-farka lobog, ahogy kerülgeti a bokrokat, fákat. Van tér, jó a levegő, a terasz sarkán hinta lóg, a virágágyások közelében homokozó kínálja magát, igazi paradicsom ez mindkettőjüknek. Ahogy a szülőknek is, akikkel tavaly márciusban beszélgettünk arról, mit jelent a panelből kertes házba költözni, ami történetesen nem Debrecenben van, de mégsem túl messze a várostól: Sárándon, ahonnan könnyű bejárni a közös munkahelyre, ami a Medgyessy-gimnázium. Bátori Anna informatikát tanít, férje, László János grafikus pedig a művészeti tárgyak világába vezeti be a diákokat.
Arra kérdésre, gyökeresen más lett-e az életük, a válasz egyértelműen igen. De a kép mégis árnyalt. Ahogy János felidézi, régóta érlelődött bennük a gondolat, s volt előzménye is. Balmazújváros közelében, Virágoskúton egy hétvégi kert, amit nagyon szerettek, és igyekeztek minél több időt ott tölteni, kint a természetben, a szabad ég alatt. A sárándi költözés miatt attól megváltak, az idejükbe két kert nem férne bele, meg valójában értelme sem lenne ingázni, összegzik.
Mutatják, meddig tart ez a birtok, hol a vége. Nagy, szép, sok munkát kínál, s egyúttal életprogramot is. Egy ideje Jánost a művészet mellett a természetközeli élet kérdései is vonzzák, egyre inkább érdekli a földművelés, a fenntartható életmód, a távol-keleti gyógyászat és a gyógynövények világa. Egy igazi élet a műélet helyett – fogalmazza meg tömören.
Az alkotásra így kevesebb energiája marad, de úgy van vele, hogy most másnak van ideje. Az új képekre fejben, lélekben készül, energiáit a házra fordítja. Amit lehet, maguk tesznek rendbe, hogy olyan legyen minden, amilyennek megálmodták. Kemény munka, de büszkeséggel mutatják a rendbe tett falakat, a 60 centi vastag vályogfalban az új ablakot, ajtót, a felújított pincét, ahol nyáron is jó hűvös lesz. A kertre is fordítanak persze időt és munkát:
energiafüzeket telepítettek, palántáztak, lesz cukkini és batáta idén is, metszeni kell a csemegeszőlőt.
Van virág is bőven, a szél pedig János színes tibeti zászlait lobogtatja. Szeretnének idővel tyúkokat is tartani, elsősorban a tojás miatt. Nem vegetáriánusok, mondják, de úgy vannak vele, hogy nem feltétlenül kell húst hússal enni.
A házról mindenki tudja, hogy nem akárkik lakták hajdan: a nemrég Sáránd díszpolgáraivá fogadott Bokor-fivérek, a legendás Color zenekar alapítói szaladgáltak itt gyerekként. A terv az, hogy idővel emléktábla is kerüljön a templom mögötti ház falára. Az épület iskola is volt, meséli János, az egykori tanterem lesz a nappalijuk majd, ha elkészülnek mindennel.
A felújítási munkák mellett Anna tervei között szerepel, hogy jogosítványt szerezzen: ha éppen kedve támadna mondjuk korzózni Debrecenben, annak se legyen akadálya semmi. A tanítás, a diákok hiányoztak neki, idézi fel, s azt is, hogy elszaladt az idő Zente születése óta. A kisfiú most már bölcsibe jár, szeret ott lenni, jól érzi magát abban a közösségben. De itthon is, ahol nagyon sokat foglalkoznak vele. Ebben a családban a gyereket nem a tévé meg a Youtube neveli, elképzelhetetlen, hogy csak akkor legyen hajlandó enni, ha a kezébe nyomnak egy mobilt. Ahogy az sem jellemző, hogy két étkezés között édességgel tömje magát.
A teraszon délután az uzsonna egészséges és egységesen zöld: spenótos kölesgolyók és szőlő. S ha valami lehull a földre, hiába zöld, hiába nem hús, arra Szamos lelkesen rástartol.
Van még tennivaló, de nem akarják elkapkodni, lesz idő mindenre. Arra is, hogy János az új szerzeményt, egy szép kerti padot átfessen. Mondhatni, gyengéjük a régi bútorok, amiket saját kezűleg restaurálnak. Több láda, antik hangulatú szekrény áll a házban is, amiket könnyű volt meglátni és megszeretni.
A sárándi életet igen kedvelik, több jó ismerősük van már itt (művész, néprajzos is), bár mint kiderül, főleg „gyüttmentek”, ahogy nevetve mondják, azaz hozzájuk hasonlóan máshonnan idetelepültek, akikkel jó közösséget alkotnak. Összejárnak, beszélgetnek, sokat tanulnak egymástól. Vannak programok, a múltkoriban Szántai Lajos előadását hallgatták meg éppen a 800 éves település értéknapján, s ahogy közeledik a nyár, egyre gyakrabban szervezhetnek akár közös főzéseket is.
A lassan ereszkedő estében az udvarról a látvány gyönyörű a karcsú templomtoronnyal, s mögötte az akvarellszerű, tintakék éggel.
Egyszer majd bizonyára feltűnik az itteni élet János alkotásain is, aki bizonyára alaposan átszűri magán tapasztalatait, míg képekké érleli őket. Addig pedig itt vannak a házat belülről ékesítő munkái: az ajtófélfát kopogtató színes harkály, a falon freskószerűen sorakozó, apró énekesmadarak és korábbi festményei.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Libidómérő, sámáncitera, kutya és baba: ilyen a debreceni grafikus élete | 2020.03.31 |
Új élet vár a debreceni grafikusra és családjára | 2021.03.15 |