A vírus hatásai: visszatérhet a 12 évvel ezelőtti pénzügyi összeomlás
Szerző: Financial Times/napi.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.03.17. 07:42 | Frissítve: 2020.03.17. 07:44
London - A befektetői bizalom megroppant. Néhány pénzügyi mutató már most rosszabb, mint 2008 őszén.
Hiába igyekeznek a jegybankok pénzbőséget teremteni, ez kevés lehet egy olyan pénzügyi összeomlás megelőzéséhez, amelyet 2008-ban láttunk. Néhány mutató már most rosszabb, mint akkor.
Riadalom a New York-i tőzsdén
Van egy óriási nyitott kérdés a koronavírus-járvány hatásaival kapcsolatban. Tudjuk, hogy a vírus végső soron megfertőzheti az emberek többségét. Tudjuk, hogy a világ összes tőzsdéjét elérte pánik, ami jelentős veszteségeket okoz a befektetőknek.Tudjuk, hogy az utóbbira válaszul a világ legbefolyásosabb jegybankjai bevetik a monetáris enyhítés eszköztárában lévő összes fegyverüket (kamatcsökkentés, értékpapír-vásárlás). Amit nem tudunk az az, hogy a Covid-19 betegség a közegészségügyi vészhelyzet után okoz-e egy a 12 évvel ezelőttihez hasonló pénzügyi összeomlást is vagy sem? - veti fel a kérdést Patrick Jenkins, a Financial Times (FT) szakírója.
Ne feledjük, hogy a 2008. szeptemberi krach sem előjelek nélkül érkezett: például a Northern Rock vagy a Bear Stearns befektetési bankok megingása, amelynek nyomán meg kellett menteni ezeket a pénzintézeteket, jóval korábban történt.
A jó hír az, hogy a bankok jelenleg sokkal jobb állapotban vannak, mint akkor.
A pénzügyi válság után megszigorították a tevékenységük szabályait, például nagyobb tőketartalékot kell képezniük a vészhelyzetekre, több likvid, azaz gyorsan pénzzé tehető forrással kell rendelkezniük, szigorúbb napi ellenőrzés alatt állnak. Ezért bízhatunk abban, hogy nehezebb megingatni őket.
Ugyanakkor vannak rossz jelek is, élükön azzal, hogy a március második hetében a világ pénzpiacain végigvonult vihar azt mutatta, hogy a befektetői bizalom összeomlóban van. A legrosszabb napon, március 12-én (amilyen tőzsdei borzalomra utoljára az 1987-es fekete hétfőn volt példa) az európai Stoxx Europe 600 Banks index 14 százalékkal esett, olyan alacsony szintre került, amilyet utoljára az 1990-es években láthattunk. Eközben az európai piacok összességükben "csak" 11 százalékkal zuhantak.
Az első pénzügyi válság után bevezetett biztosítékok tükrében ez a különbség nem volt indokolt, ám néhány tényező mégis magyarázatot ad rá. Először is a fekete hét után azok a stressztesztek, amelyek korábban szigorúnak látszottak, már egyáltalán nem tűnnek keménynek. Például az európai bankfelügyeleti hatóságok olyan forgatókönyv alapján vizsgálták a pénzintézetek csődállóságát, amelyek azt feltételezték, hogy a tőkepiacok 25 százalékot veszítenek értékükből. Számos téren ennél már nagyobb zuhanás következett be a koronavírus-járvány nyomán.
A Bank of England (BoE) olyan stressztesztet végzett, amely a piaci volatilitást, azaz az árfolyamok hullámzását kifejező Vix index 41-es értékével számolt. Ez akkor különlegesen magasnak számított, hiszen a Vix az év elején 12 körül mozgott. A fekete héten azonban elérte a 75-ös szintet.
A koronavírus-járvány kitörésének tükrében a szabályozó hatóságok rossz ütemben enyhítettek a bankok tőkekövetelményein. Az amerikai Fed könnyítette a tőkével, a likviditással és a stressztesztekkel kapcsolatos elvárásokat is. Európában az új tőkedirektíva megengedi, hogy a bankok ne csupán tőkét, hanem adósságot is figyelembe vegyenek tőkéjük kiszámításakor.
Az USA-ban ráadásul soha nem fogadták el az úgynevezett anticiklikus tőkepuffer bevezetését, amelynek célja az lett volna, hogy baj esetére extraforrást biztosítson a pénzintézeteknek. Az Egyesült Királyságban és egyes európai országokban léteznek ezek a pufferek. Logikus, hogy a BoE és az Európai Központi Bank látva az összeomlás jeleit megengedte ezeknek a puffereknek a felhasználását. A gond az, hogy ezek a tartalékok soha nem voltak nagyok, így sokkal hamarabb elfogyhatnak, mint hogy meglátnánk a válság végét.
Nem tudjuk, hogy a járvány végül, milyen keményen üti meg a bankokat. Igaz ugyan, hogy saját számláik terhére visszafogottabban kötöttek kockázatos üzleteket, mint 2008 előtt, de a hedge fundok és más kockázati alapok, amelyek értelme a rizikós befektetések menedzselése, már messze nem fogták vissza magukat ennyire. És ezeknek jócskán adtak hiteleket a bankok.
Eközben a járvány okozta gazdasági visszaesés és az orosz-szaúdi olajárháború miatt bajba kerültek az olajvállalatok, az idegenforgalom összeomlása miatt a légitársaságok, a túlterhelés miatt az egészségügyi vállalkozások, ami azzal jár, hogy rossz adósokká válnak.
Ezzel az áttételellel is átalakulhat a koronavírus-válság pénzügyi válsággá. Eközben a központi bankok újabb és újabb pénzesői, amivel a pénzügyi válságot és az abból fakadó bank- és államcsődöket kezelték, egyre inkább a baj részévé válnak, mint hogy megoldást kínálnának - véli az FT cikkírója.
A Institute of Internatiional Finance, azaz a pénzintézetek nemzetközi szervezete január végén jelentette, hogy
a világon felhalmozott adósság elérte a 257 ezer milliárd dollárt, ami 50 százalékkal több, mint amilyen szinten 2008-ban volt.
A közgazdasági egyszeregy szerint ha a kamatok nagyon alacsonyan maradnak, akkor az adósság lehet magas, mert a tartozásokat alacsony költséggel lehet finanszírozni. Ha azonban beüt a globális recesszió, akkor a gazdaság nem fogja kitermelni a törlesztőrészletek fedezetét.
Az IMF 2019 őszén arra figyelmeztetett, hogy miután a vállalati profitok törékenysége párosul a cégek jelentős eladósodottságával, a világ vállalati kötvényeinek 40 százaléka, azaz összesen 19 ezer milliárd dollárnyi céges kötvényadósság visszafizethetetlenné válna egy olyan gazdasági válságban, amely fele annyira súlyos, mint amilyen a 2008-as krach volt. Ennek tükrében az FT publicistája a szerint egy újabb pénzügyi válság egyre inkább reális lehetőségnek látszik.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)