Külföldön is sikeresek a debreceni születésű rendezőnő filmjei
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.29. 14:00 | Frissítve: 2019.12.30. 14:31
Debrecen – Elkészült első egész estés alkotása is, a Pilátus: a Szabó Magda regénye alapján forgatott film Milánóban elnyerte a legjobb rendező, operatőr, női főszereplő és vágó díját. Interjú Dombrovszky Lindával.
Ha erre fordul, akkor Debrecenbe hazatér Dombrovszky Linda: itt született ugyanis, általános iskolás volt, amikor Budapestre költöztek családjával. S bár azóta a fővárosban él, szülővárosa ma is az identitása része. Szívesen jön erre, bár az utóbbi időben viszonylag ritkábban, annyit dolgozik, s utazik is, hiszen filmjeivel sorra járja a fesztiválokat. Nem is akármilyen sikerrel.
Dehir: Hány filmjével, s hány fesztiválon szerepelt, amióta eljegyezte magát a filmek világával?
Dombrovszky Linda: Nagyon sok fesztiválmeghívást kaptam, de az elmúlt évtizedben össze is gyűlt jó néhány film, amikkel pályázhattam. Azokat említem, melyeken részt is tudtam, tudtunk venni. Az első jelentősebb szereplés Szingapúrban volt: itt kimondottan a Filmegyetemek hallgatóinak rövidfilmjei versenyeztek egymással, Magyarországot akkor én képviseltem a Csavargó című filmmel. (Oliver Stone végignézte a filmjeinket, ez emlékezetes élmény marad, ő ezen a Filmegyetemen, a Tisch Schoolban tanított akkor). A Harmadnapon című diplomafilmemmel egy EFA-válogatós fesztiválra utaztam Dramaba (a nyertes jelöltté válik az Európai Filmakadémia Díjára). Hetvenes című áldokumentumfilmünk is nagyon sok fesztiválmeghívást kapott, de akkor már sokat dolgoztam, ráadásul kisbabát vártam, így azzal a filmmel nem utaztam. A Volt egyszer két balerina című dokumentumfilmmel sikerült eljutnom Brüsszelbe, egy Oscar-qualifying fesztiválra (a nyertes jelöltté válik a rövidfilmes Oscar-díjra). Jártam még a rangos GoEast Filmfesztiválon Wiesbadenben egy dokumentum-szkeccsfilmmel, ami 5 ország koprodukciójában készült, a magyar részt én rendeztem, Occupation (Megszállás) 1968 a film címe.
A Kockaember lett a legnagyobb sikerünk, ez 29 ország 97 fesztiválján szerepelt.
Eljutottam vele Berlinbe szintén egy Oscar-válogatós fesztiválra (Interfilm), Pádovába, Regensburgba és Rómába, a film vágója, Pap Levente Törökországba, az író Somogyi György pedig Ciprusra egy szintén EFA-válogatós fesztiválra kísérte el. A legújabb fesztiválmeghívás Milánóba szól a Pilátus című tévéfilmünkkel, itt egy Leonardo Da Vinci nevű olasz filmes szervezet szavazott meg nekünk négy díjat. A fesztiválra várhatóan januárban utazunk ki, hogy átvegyük ezeket, illetve ekkor vetítik le a közönségnek az összes nyertes filmet, és ők szavazzák majd meg a legjobb filmnek járó díjat.
Dehir: Naprakész, hány díjat „zsebelt” be eddig?
Dombrovszky Linda: Most megszámoltam, 48 díjat kaptam eddig összesen (a honlapomon vezetem ezeket pontosan, mert nemzetközi és persze magyar szinten ez tud valamifajta referenciát adni a munkáimról, ha nem látták őket).
Dehir: Hogy kerül egy-egy alkotás a fesztiválok világába? Felfedezik, beválogatják, vagy nevezni kell?
Dombrovszky Linda: Én a kezdetektől fontosnak tartottam, hogy eljussanak a filmjeim külföldre. Lássák minél többen, ha már ennyien dolgoztunk rajtuk és hittünk bennük… A Színház-és Filmművészeti Egyetemen kaptam némi segítséget ebben, Xantus János felelt akkoriban ezért. A kisfilmek esetében ez a feladat egyébként általában a rendezőre hárul, hiszen
épp, hogy kihozzuk a filmeket abból a kis büdzséből, amit kapunk, a fesztiváloztatás pedig komoly pénzkérdés is.
De mindegyik producerem igyekezett ebben némi részt vállalni, amiért nagyon hálás vagyok. Rengeteg fesztivál van már ma a világon, érdemes mérlegelni, hova van esély egyáltalán bejutni, milyen ízlésű az adott fesztivál stb. mert ha mindenhova nevezi az ember a filmjeit, akkor a határ a csillagos ég...
Dehir: Elsősorban rövidfilmes alkotónak ismertük, aki a debreceni Malter fesztiválon is elnyerte a szakma és a közönség elismerését is. Mi a vonzó ebben a műfajban, mitől izgalmas a rövidfilmek világa?
Dombrovszky Linda: Kilenc fikciós rövidfilmet készítettem eddig. Ezeken a kisebb munkákon keresztül tanulja meg a rendező az alapvető fogásokat, hogyan is lehet elmesélni egy történetet a film nyelvén. Kevesebb pénzből, kevesebb nap alatt, így kisebb kockázattal. Lépésről lépésre halad az ember így előre, mígnem egyre nagyobbat mer vállalni. Enélkül a „tanulópénz” nélkül nincs filmezés, legalábbis komoly szakmai alapon biztosan nincs. Ez is egy mesterség, melynek vannak fortélyai, ráadásul egy forgatáson 40-50 embert még egy kisfilm esetében is a minimum, hogy irányítani kell, akiknek többsége régóta forgat és már nagyon sok mindent látott...
Szerintem egy rendezőnek is végig kell járnia egy bizonyos ranglétrát, még ha fel is vették a Filmművészetire.
Ha másért nem, azért, hogy magabiztosan álljon a csapata előtt, és azt sugallja, tudja mit csinál, és felkészült. (Én egyébként rendezőasszisztensként dolgoztam 10 évig az Egyetem alatt és után.) A legfontosabb persze a végtermék, egy jó film, amire ez sem garancia, de nekem például alapvető az alkotáshoz a jó hangulatú és nyugodt légkör.
Dehir: Ugyanakkor az is kérdés, nézőként hol láthatjuk ezeket az alkotásokat? Tévében, moziban, vagy éppen az interneten?
Dombrovszky Linda: A rövidfilmeket fesztiválokon érdemes megnézni, mert alapvetően ez egy nagyvászonra szánt mozis műfaj. Egyre több fesztivál van már Magyarországon is, a legtöbb vidéki nagyváros is szervez már pár napos fesztiválokat. A televízió is műsorra tűzi őket, bár sajnos elég lehetetlen időpontokban. Interneten is keringenek, de azok inkább már a 3-4 éves filmek, mert a fesztiválok nagy részén kizáró tényező a beválogatásban, ha a neten fent van egy-egy nevezett film.
Dehir: Egy ideje hosszabb munkákon is dolgozik. Első tévéfilmjében Szabó Magda regényéhez nyúlt. Miért éppen Szabó Magda, és miért a Pilátus?
Dombrovszky Linda: Szabó Magda gyerekkorom óta fontos. Debreceni származású vagyok, a Szent Anna utca az ablakomból látszott, az írónő háza előtt nap mint nap elmentünk. Sokat hallottunk róla gyerekkorunkban,
mindig is úgy éreztem, ha elmerültem egy-egy regényében, hogy „hazavisz”: a helyszínek, a karakterek, bizonyos szavak miatt, aminek minden részletét csak egy debreceni ismer.
A Pilátus egy „kamaradráma”, mint a Bergman-filmekben, főként az arcokon és a rezdüléseken van a hangsúly, az ilyen fajta kihívás különösen vonz engem. Hámori Ildikó és Györgyi Anna (akivel ez a harmadik közös munkánk volt) színészi tehetsége úgy érzem, megfelelt ennek a kihívásnak.
Más adaptációk is jártak a fejemben egyébként korábban, de biztos vagyok abban, a sok próbálkozás után nem véletlen, hogy pont ez a pályázatom lett sikeres – ennek kellett megszületnie, mint első egész estés filmem.
Dehir: Milyen munkái vannak, voltak még emellett? Hány projektje fut egyszerre párhuzamosan?
Dombrovszky Linda: Idén januárban forgattam egy kisjátékfilmet, Újjászületés címmel, melyet Sára Sándor Nehézsorsúak című dokumentumfilmjéből egy egykori gulágfogoly története ihletett. Befejeztünk egy több mint egy éven át forgó dokumentumfilmet egy fociedzőről, aki a nehézsorsú romagyerekek grundjaiban hisz. Elkészült továbbá második tévéfilmünk, a Don Juan kopaszodik, Herczeg Ferenc novellái alapján, egy könnyed hangvételű, 20-as években játszódó szerelmi történet. Emellett rendezést tanítok a Metropolitan Egyetemen, és szoktam sorozatokban is dolgozni, ez a fajta tevékenység is kihívás, nagyon szeretem.
Dehir: S milyen új álmokkal vág a 2020-as esztendőnek? Egy sétát a Piac utcán vagy a Nagyerdőn nem tervez mostanában?
Dombrovszky Linda: Szeretnék menni Debrecenbe, meglátogatni ott élő rokonaimat és néhány barátomat. Egyébként apai ágon a nagyszüleim és más rokonaim is ott nyugszanak a debreceni temetőben, meggyújtanék néhány gyertyát. Munkaügyben még fogalmam sincs, mi vár rám, több tervem van, de egyelőre nem tudok semmi biztosat.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Fesztivált rendeztek Debrecenben: ezek a filmek taroltak | 2017.10.19 |
Szerelemből, egy pici lakásban forgatta filmjét a debreceni születésű rendező | 2017.10.21 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)