Kihagyhatatlan a Még egy kört mindenkinek című dán dráma
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.07.18. 13:00 | Frissítve: 2021.07.19. 12:31
Debrecen - Tényleg segít az alkohol abban, hogy szebbek, elviselhetőbbek legyenek a szürke hétköznapok? Mads Mikkelsen választ ad a kérdésre. Kritika.
Thomas Vinterberg dán rendező megbízhatóan és mindig körültekintően elemezgeti országának a szociopolitikai helyzetét, nagyon sokszor a lehető legmélyebbre leásva, mégis valamennyire az egyszerű, mindennapi közegében megmaradva. Karakterei szinte minden alkalommal egyszerű, hétköznapi emberek, hétköznapi problémákkal, akiknek olyan életeseményekkel kell szembenézniük, amelyek alapvetően változtatják meg a világról alkotott nézeteiket.
Világot rengető dolgok ezek a lehető legkisebbre és legátlagosabbra hangolva. Ugyanez a helyzet a legújabb alkotással, a Még egy kört mindenkinekkel.
A különbség talán most ott ütközik ki a leginkább, hogy filmje talán ezúttal még jobban leereszkedett a földre, és kisemberekről szól – most viszont “mindenkinek”.
Egy csapat középiskolai tanárként dolgozó, ötvenes férfi úgy gondolja, az életük nem eléggé teljes – vagy ha az is, túlzottan nehéz, és szükségük van valamire, ami felforgatja ezt. Egyikük egy baráti összejövetelen felemleget egy filozófiai elméletet, mely szerint az emberek túlzottan alacsony alkoholszinttel a vérükben születtek. Ez orvosolható kis mennyiségű itallal minden egyes nap, így hát a tanárok úgy döntenek, hogy egy szociális kísérletben vesznek részt.
Minden napot egy pohár borral indítanak, hogy megvizsgálják, valóban ez szükséges-e ahhoz, hogy az élet tűrhetőbb legyen.
Vinterberg alkotásai mindig is büszkeséggel képviselhették a kortárs dán filmművészetet. Azonban, mint ahogyan azt már fentebb is említettem, nem minden esetben könnyen emészthetőek, és többnyire iszonyatosan rétegzett történettel és jelentéstartalommal rendelkeznek. Amolyan kicsavart Hitchcockként elemzi a kisemberek mindennapjait, és dobja be őket furcsa, ijesztő, de mindenképpen megterhelő kalandokba, eseményekbe. S míg a nagysikerű, pár évvel ezelőtti A vadászat már sikeresen kopogtatott a nagyközönség ajtaján is, talán a jelen film az, ami ebből a szempontból akár szintet is léphet. Erről árulkodik a számtalan díj is, többek között a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar is.
A film egészen barátságosan indul: a felütéssel mindannyian együtt tudunk érezni, az azonosulás szinte azonnali. Egy csapat fiatalt látunk, ahogyan egy átlagos péntek este maximumra járatják a partizást. Alkohol, lányok, fiúk, buli, zene, ki ne élte volna ezt át az életében legalább egyszer, egyetem alatt, gimi alatt, vagy éppen máshol. A folytatás sem kevésbé mindennapi.
Ahogy megismerjük a karaktereket, egyszerű, hétköznapi problémákat látunk a vásznon: válás, kapuzárási pánik, kiégés, miegymás.
A férfiak által erre válaszként felhozott filozófiai elmélet nemcsak erőteljes, de egyben komikus is. A témaválasztás szinte magával ránt, hisz nagyon egyszerű abba belegondolni, mennyivel könnyebb, poénosabb életünk lenne, ha minden reggelt némi itókával kezdenénk. A film rájátszik erre a tematikai felütésre, és az első felében amolyan komédiaként működik. A színészek lubickolnak a szerepben, és láthatóan működik is a kísérlet, melyet a dózis napról napra való emelésével ünnepelnek meg.
A mozi és ezzel együtt Vinterberg zsenialitása félúton ütközik ki. Ekkor ugyanis a történet átvált drámába, és elkezdi azt vizsgálni, hogy mi történik ezekkel az emberekkel, mikor nem marad már más az életükben, mint az ital. Ez lesz az egyetlen mankójuk, és minden egyes boldog vagy szomorú pillanatot ennek a segítségével próbálnak túlélni. A dózis emelése, valamint a mindennapos használata az alkoholnak aztán újabb, esetenként tragikus, máskor pedig fájóan szomorú eseményekhez vezetnek.
A rendező itt kezd filozofálni arról, hogy mit is jelent az, hogy inni, és miért igyekszünk életünk minden egyes eseményét, legyen az szomorú, mint egy szakítás, vagy boldog, mint egy érettségi megszerzése, alkohollal elhomályosítani.
Olyan kérdéseket boncolgat, mint maga a létezés értelme, vagy annak értelmetlensége, és ennek a könnyűséggel kevert nehézségnek az elviselhetetlensége.
A tematikai összetettség mellett Vinterberg filmje végig élvezhető, már-már izgalmas, átélhető és követhető marad. Folyamat egyszerű nyelvezetet és struktúrát használ, bevonja nézőjét, és úgy beszél súlyos témákról, hogy se nem beszéli túl, se nem nézi le a befogadóját. A végén egy olyan konklúziót ér el a brilliáns zárójelenettel (Mads Mikkelsen ezúttal is irigylésre méltóan zseniális), ami egyik oldal mellett sem dönt.
Nem mondja ki, hogy rossz, ha az alkoholt használjuk kapaszkodóként, de figyelmeztetni is próbál közben, hogy azért igyekezzünk meglátni ennek a hátulütőit, bármennyire is hasznos tud lenni néha. Ez a tanítás azonban sohasem didaktikus, hanem mindig együttérző és tisztánlátó. A tavalyi év legjobb filmjét köszönthetjük az alkotásban, mely késve sajnos, de annál nagyobb lendülettel érkezett a hazai mozikba. Kihagyhatatlan.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1050 Ft, 2D gyermek/diák – 950 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1280 Ft, 3D gyermek/diák – 1180 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Budapestnek (is) igazságot szolgáltat a Fekete Özvegy | 2021.07.10 |
A Deadpool karcos humorát idézi meg az új hollywoodi akcióvígjáték | 2021.06.26 |
Ígéretes fiatal nő az idegösszeomlás szélén | 2021.05.22 |