Télen is érdemes elmerülni Róma csodálatos belvárosában – fotókkal
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2024.02.11. 10:55 | Frissítve: 2024.02.12. 17:47
Debrecen – Már városunkból is elérhető repülővel az olasz főváros: egy hosszú hétvége tele finom falatokkal, italokkal és történelmi betekintéssel.
Már több alkalommal jártunk a csodálatos olasz fővárosban, de eddig minden alkalommal a nyári időszakban vettük célba Rómát. Kíváncsian vártuk, milyen februárban a nagy múltú város, és nem okozott csalódást sem az időjárás, sem az élmény, amit adott.
![Télen is érdemes elmerülni Róma csodálatos belvárosában – fotókkal](upload/images/wp_cikkek/2024/20240203_112003_1.jpg)
A Wizz Air nemrégiben indította el közvetlen repülőjáratát a debreceni reptér és a római Fiumicio légikikötő között, ez pedig remek apropó volt ahhoz, hogy ismét ellátogassunk a Forum Romanumnak, a Colosseumnak és a Trevi-kútnak is otthont adó városba.
Jó ötlet volt az év elején ellátogatni ide, hiszen nyáron a turisták áradatától és a tikkasztó hőségtől sokunk ódzkodik. De ne higgyük azt, hogy télen kihalt a város: a kirándulni vágyók az év minden szakában elözönlik a várost, ami él, pezseg és vibrál, főleg az esti órákban. Izgalmas azt látni, milyen jóízűeket beszélgetnek a helyiek a finom falatok mellett egy ódon hangulatú étteremben, s milyen nagy fantáziával, kézügyességgel szórakoztatják látogatóikat a művészek, alkotók.
Van, ahol táncolnak, másutt hegedülnek, gitároznak, láthatunk drótból neveket formázókat, spray-vel tájképet festőket, egyedi termékeket hímzőket. Na meg szuper boltok sorát is felkereshetjük, szerencsére a legtöbbjük sokáig nyitva tart: az olasz termékek, a muránói üveg, a bőráruk, a tészták, likőrök verhetetlenek, több helyen kóstoló is kapható.
Remek szemlélni azt is, milyen könnyed eleganciával, kitörő jókedvvel élik életüket az olaszok, akiknek a vidámsága a szürkeségből kiszakadó utazót is feltölti.
Egy hosszú hétvége nem sok idő, de ha ügyesen beosztjuk az időnket, és bírjuk a sétát, a legtöbbet hozhatjuk ki a rövid időnkből is. Mi már az érkezés estéjén a nyakunkba vettük a várost, és megcsodáltuk a sötétben a Colosseumot, fotózkodtunk és pezsgőztünk a Trevi-kútnál, sőt, pénzt is dobtunk bele, remélve, hogy visszatérünk még.
Érdemes ellátogatni egy étterembe egy finom vacsorára:
itt garantáltan sokkal másabb íze lesz a carbonárának és a pizzának is, mint itthon, viszont érdemes a Google-értékeléseket áttekinteni, mielőtt beülünk valahová, a kiszolgálás és a fogások színvonala elég hullámzó.
Szombaton érdemes korán indulni a reggeli után: segítőkész szállásadónk, Marco azt javasolta, a Szent Péter tér felfedezésével indítsuk a napot, onnan már minden sétatávolságra van. Nem érdemes egyébként buszjegyre költeni, tényleg minden látványosság karnyújtásnyira van a másiktól, este hét után pedig nem is járnak már ellenőrök: erre Giuseppe, a pincérünk a nyakát tette volna, mi pedig joggal hittünk neki.
A Vatikán csodálatos bazilikáját belülről sajnos nem láttuk, ugyanis több száz méteres tömeg állt sorba a bejutást remélve, mi inkább az Angyalvár irányába vettük az irányt. A Tevere partján árusok sora várja a turistákat szép képekkel, vászontáskákkal, bögrékkel, olcsó hűtőmágnesekkel. Szerencsére a szuvenírek többsége jó áron van, az ételek és az italok sem megfizethetetlenek, s egyébként szállást is lehet fogni jutányos áron.
Belépőkre sem feltétlenül kell költeni: olyan csodálatos csak a városban sétálni és nézelődni is, hogy ez már maga egy feledhetetlen élmény. Megnéztük még a Pantheont, megmásztuk a Spanyol lépcsőt, a piazza Venezián megcsodálhattam végre a II. Viktor Emánuel emlékművet, ami néhány éve kimaradt számomra.
De csak céltalanul sétálgatni is izgalmas Rómában, hisz a kis utcák is kevésbé ismert ékszerdobozokat rejtenek: ha nem tudjuk egy templom nevét, s fotón sem láttuk még kívülről, akkor is érdemes betérni, és a gazdag aranydíszítésben, a freskókban gyönyörködni.
Nem hiába mondták azt, hogy Rómát látni és meghalni, vagy azt, hogy minden út ide vezet: érdemes felfedezni, s mindenekelőtt átérezni, beszippantani ezt a várost. Ez pedig akkor lehetséges, ha nem rohanunk egyik célponttól a másikig, hanem csak leülünk, nézelődünk, és élvezzük az olaszok egyik nagy kedvencét, az édes semmittevést.