Seventy-Two és Softail Slim – vissza a jövőbe!
Szerző: ApócA | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.03.08. 07:51 | Frissítve: 2012.03.08. 15:56
Debrecen - Itt a motoros tavasz, s természetesen itt vannak a 2012-es új modellek – a Harley-Davidsonnál mindenképpen! A globalizációnak hála, nem csak az amerikai gyári fotókon lehet őket látni, hanem a tengerentúli megjelenéssel egy időben a maguk hús-vér – akarom mondani: fém-benzin – valójukban itthon is.
A Milwaukee-i cég mindig is fontolva haladásáról volt nevezetes, s nem arról, hogy esztendőről esztendőre radikális technikai újításokkal véteti észre magát. Mindennek dacára ezek a motorok mindig is a hagyományőrzés és a korszerűség nemes ötvözetei voltak, s azok a mai napig.
Az idei igazi nagy custom-újdonságok egyike a Seventy-Two, azaz a Hetvenkettes. Ha kicsit osztunk-szorzunk, akkor nem nehéz rájönni e modell történelmi gyökereire. A szám 40 évvel ezelőttre, 1972-re utal, mikor is megjelentek a klasszikus 54 köbinchesnél – 883 köbcentisnél – nagyobb, 61 köbinches – praktikusan 1000 köbcentis – motorú, s emiatt módosított vázú Sportsterek. Megjegyzendő, hogy az immáron örökké legendás 66-os mellett a Tennessee államban Chattanooga és Memphis között futó, kelet-nyugati 72-es főút is népszerű volt az amerikai motorosok körében, s a névadásban ez is méltán szerepet játszhatott. Az ilyen módon „évszámozott” Sportster egyébként nem az első, hiszen például legutóbb a 2010-es év újdonsága volt a Forty-Eight, a Negyvennyolcas, amely az először 1948-ban megjelent, s később emblematikussá vált mogyoró alakú tankkal szerelt gépeknek állít emléket. A viszonylag robosztus Forty-Eight-tel szemben a Seventy-Two szinte légies. Milyen is lenne, mikor az 1972-es „ős” éppen azért volt olyan, amilyen, mert a cég ezzel a gyári modellel is reagálni kívánt arra a motorátépítési irányzatra, amelynek eredményei a chopperek voltak.
A 2012-es Seventy-Two-nak is markáns elemei például a régies, fehér peremes gumik, a hosszú első teleszkóp, a vágott első sárvédő, a magasított ape hanger – „majomlógató” – kormány. Az egész gép sziluettje szinte teljesen harmonikusan belerajzolható egy átfogójára fektetett derékszögű háromszögbe. E könnyedség persze némi erővel párosul: a mindössze 253 kilogrammos menetkész tömegű Seventy-Two-t 74 köbinches – 1200 köbcentis –, hatsebességes, egyébként is szembetűnő méretét gazdag krómozásával még inkább hangsúlyozó Evolution blokk hajtja.
A Harley-Davidson Goldrex nyíregyházi szalonjában a Seventy-Two mellett láthattuk a másik 2012-es újdonságot, a Softail Slimet is. A Slim (karcsú, vékony) elnevezéssel a marketingesek talán kissé mellé lőttek, hiszen ez meglehetősen finomkodó. A Harley-Davidson ugyanis ezzel a modellel ritka szép, erőteljes bobbert alkotott. Az 1940-es években kialakult, a világháborús évek és a közvetlenül azt követő időszak szükség által is diktált minimalista, a gépeket ahol csak lehet, „megkurtító” stílus, a lehető legszükségesebb szerkezeti elemek és alkatrészek alkalmazásának hagyománya döbbenetes erővel van jelen ebben a modellben. No, persze, nem „csontváz”, hiszen – köszönhetően többek közt az azonos méretű, 16 inches átmérőjű kerekeknek és a Fat Bob tanknak – oldal- és elölnézetből mindenképpen erőtől duzzadó, robosztus benyomást kelt az egyébként 318 kilogrammos menetkész tömegű jármű. Felülről szemlélve a kényelmesen széles ülés ellenére is valóban akár „karcsúnak is tűnhet” a gép. A Harley-Davidson az első V-Twin motorblokk megjelenésének 103. éve jegyében 2012-ben 103 köbinches – azaz 1690 köbcentiméteres – lökettérfogatú Twin Cam V-Twin erőforrásokkal szereli számos idei modelljét. Természetesen a Softail Slimben is Twin Cam 103B blokk dohog, oldalán rohamsisak méretű fekete légszűrőfedéllel. A hadi-hasonlat nem véletlen, hiszen a gépet elölnézetből szemlélve azonnal feltűnik a „Hollywood-kormány” merevítése, ami a harctéri körülményekre, a nem csak a hadfiak lelkét, de a gépek alkatrészeit is szétrázó úttalan utakra felkészített motorok sajátossága. Lám, hogyan köszönnek vissza az 1940-es évek…
S ha már elölről megnéztük a gépet, vessünk rá egy pillantást hátulról is. Irányjelzők: rendben. Rendszámtábla-világítás: rendben. Hátsó lámpa… No, az nincs. Csak a sárvédőn korcsolyázhat a tekintetünk egészen az ülésig. A minimalizálás csúcsa: megspórolták a hátsó lámpát! Nem, nem spórolták meg… Van az, csak éppen az irányjelzőkbe integrálva. S hogy itt se feledkezzünk el a katonai párhuzamokról: a hátsó kerék jobb oldalán két „shotgun” (huzagolatlan csövű puska) kipufogó torka mered fenyegetően a szemlélőre. Külön „tanulmányt” érdemel az üzemanyagtartály. Azon kívül, hogy az egy valódi és egy ál-tanksapka miatt úgy tűnik, hogy a benzin- és az olajtartályt egybe építették (az olajtartály persze az ülés alatt van), alig észrevehetően itt van minden, ami fontos lehet: gyönyörű, analóg sebességmérő óra – kissé stílustörő – digitális kilométer-számlálóval és a pontos időt mutató órával, üres és 6. sebességfokozat-visszajelzés, fordulatszám-kijelzés, irányjelző- és fényszóró-visszajelző, alacsony olajnyomás-jelző, motordiagnosztika. Az analóg üzemanyagszint-jelzőt az ál-tanksapkába építették. A slusszkulcs helyét pedig a tank tetejének közepén „uralkodó”, míves, krómozott fedél védi. Az embernek viszket az ujjbegye, hogy felnyissa, benyomja a kulcsot, ráadja a gyújtást, betapossa az egyest, nagyon lassan felengedje a kuplungot, s tekerjen egy finomat a gázmarkolaton…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)