Ön mi mindent enged meg magának?

---

Az emberek sokfélék, ez a mondat pedig legalább olyan sok különböző módon érthető, mint amilyen sokféle maga az ember.  (x)

---

Abban is nagyon különbözhetünk, hogy hogyan viselkedünk önmagunkkal. Mennyit és mit szabad nekünk, és mennyit fogadunk el másoktól? Kritikusak vagyunk magunkkal szemben?

Az a bizonyos belső hang

Mindenki viszonyul magához valamilyen módon, s ez bizony meghatározza a viselkedésünket, az egyes helyzetekben hozott döntéseinket, de ami még ennél is fontosabb, döntően befolyásolja azt, ahogyan önmagunkkal bánunk.

Ez a belső hang egyeseknél cinikus, másoknál kritikus, de akár dühös, és még rengetegféle lehet. Az, hogy milyen a hang, illetve milyen a saját magunkhoz való hozzáállás, sok dologtól függ. 

Ezek között a leghangsúlyosabbak a meghatározó személyes tapasztalataink, valamint a szülői minta, bánásmód, amelyet gyermekként otthon megtapasztalhattunk. 

A “mindent elszúrsz” gondolattól kezdve, az “úgyse vagy rá képes” mondaton keresztül igen sokféle hamuban sült pogácsa sorakozhat a tarisznyánkban, s közülük bizony sok olyan lehet, amit jobb lenne nem magunkkal hurcolni, főleg nem egy egész életen keresztül.

Érezzünk együtt magunkkal!

Az ember szerencsére alapvetően képes a fejlődésre és a változásra, de persze ezt saját magától kell elvárnia, nem a környezetétől, hiszen utóbbira nem valószínű, hogy olyan hatást vagy nyomást gyakorolhatnánk, hogy minden fontos személyt meg tudnánk változtatni. 

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy merre kellene elindulnunk, hogy megváltoztassuk a belső hangunkat, akkor az Onlinepszichológus.net weboldalán feltehetjük a kérdéseinket.

Az együttérzés, illetve empátia olyan képesség, amit nemcsak másokkal szemben, hanem magunkkal szemben is meg kell tanulnunk gyakorolni. A megértés nem csupán a másiknak, hanem mi magunknak is jár. 

Ez a képesség rengeteg segítséget nyújt abban, ha szembe akarunk szállni a belső negatív hangjainkkal. Szeressük önmagunkat is annyira, hogy empatikusak legyünk magunkkal!

Hogyan?

Először meg kell tanulni saját magunkkal is kedvesen bánni, és szembenézni aktuális helyzetünkkel és érzéseinkkel. 

Természetesen a saját magunk felé irányuló pozitív érzések nem azt jelentik, hogy nekünk mindent szabad, hanem azt, hogy engedélyt adnak arra, hogy elfogadjuk a saját hibáinkat és megengedjék, hogy nekünk is legyenek nehézségeink, megoldandó feladataink.

Magamtól nem megy!

Bár akadnak olyan szerencsések, akik megtanulják gyermekként ezt a képességet, sajnos sokan vagyunk olyanok, akiknek ki kell ezt fejleszteniük magukban. Szerencsére az együttérzés, illetve saját magunk elfogadása és szeretete pont olyan hozzáállás, amely fejleszthető, elsajátítható.

A módszerek megtanulhatóak, s utána már nem is lesz más dolgunk, mint folyamatosan gyakorolni, s új kereteket, alapokat építeni a világunk értelmezéséhez. Egy olyan új világhoz, amelyben ugyan nem vagyunk tökéletesek, de elfogadhatóak a hibáink, s mindig, minden körülmények között szerethetőek maradunk.