Hőségben és fagyos szélben: két keréken
Szerző: Bíró Judit | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.09.22. 09:00 | Frissítve: 2012.12.10. 07:45
Szerdán, az Európai Autómentes Napon ugyanis ismét végigrobog a biciklis áradat Debrecen városán. Ennek apropóján ízig-vérig kerékpárosokat faggattunk arról, miért a biciklit választják. Cikkünkben a téli kerékpározáshoz is adunk tanácsokat.
- Több, mint 6 éve, ha csak tehetem, kerékpárral járok dolgozni – mondja Bíró Tamás, a National Instruments dolgozója. Korábban „csak” 5 kilométerre laktam az NI-tól, 4 éve azonban még messzebb költöztem, így napi 20 kilométert teszek meg összesen. A cégem évek óta bekapcsolódik a „Bringázz a munkába” kampányba, és általában ezeknek is aktív részese vagyok. Mountain Bike-ommal nemcsak a munkahelyemre, hanem kirándulásokra és versenyekre is szívesen járok.
Fityisz a dugónak!
- Amikor reggelenként áll a kocsisor a dugóban, én pedig akadálytalanul gurulok a saját tempóban, akkor érzem a szabadságot! Ez kárpótol a fáradtságért, és úgy érzem, tettem valamit a környezetem, a vérkeringésem, az egészségem érdekében – magyarázza Tamás. - Az is jó érzéssel tölt el, amikor a szinte rendszeres szerdai benzináremelés bejelentésekor kiszámolhatom: holnaptól mennyivel többet spórolok naponta. Bár nekem is van autóm, csak akkor használom, ha a családommal megyek hosszabb távra, vagy ha semmiképp nem tudnék biciklivel menni dolgozni. Igaz, a kerékpárutakon közlekedni sem csak móka és kacagás. Többször egymás mellett mennek a bicajosok, nem törődve az őket előzni szándékozóról, vagy a gyalogosok tekintik teljesen sajátjuknak a közös úttestet.
„Piros-kék” helyett U lakatot!
Amikor Tamás kerékpáros tapasztalatairól érdeklődtünk, elmondta, hogy a biztonságot tartja a legfontosabbnak. - Én mindig viselek sisakot. (Ezt egyébként az emberek csak az első ijesztőbb esésnél veszik komolyan.) A fejlettebb országokban ez olyan természetes, mint az, hogy egy nagymotoros bukósisakot hord. Az egész nem több, mint 40 deka, és életet menthet! Nagyon sokat jelent még, hogy ha valaki például szürkületben úttesten kénytelen hajtani, viseljen láthatósági mellényt, ugyanis ő hiába látja, hallja, hogy jön az autó, a vezető nem biztos, hogy időben tud cselekedni. Talán elcsépeltnek tűnhet, de mégis megemlítem az irányjelzést. Ha már kénytelen úttesten közlekedni, ne legyen rest senki hátranézni és kitenni a jobb vagy bal kezét! Nem a mi, hanem az „elválaszthatatlan társunk” biztonságát szolgálja a lakat. A tolvajoknak elég fejlett technikáik és főleg erővágóik vannak, ezért a pár száz forintos „piros-kék gazdaságos” drótfonatokat felejtsük el! – tanácsolja Tamás. Én U-lakatot használok, (egy erős fémötvözet) amivel mindig látható helyre és rögzített tárgyhoz lakatolom a biciklimet.
Zsírt, a zsírra soha!
Közeledik a tél. Ilyenkor a kerékpárok karbantartására is több időt kell fordítani.
- Hajlamos az ember elsiklani fölötte de hihetetlen, mennyit jelent a láncok tisztasága – hangsúlyozza beszélgetőtársunk. - A nyáron rárakódott port, egyéb szennyeződéseket kerékpáros boltokban kapható lánctisztítóval vagy motorblokklemosóval lehet „csilli-villire” maratni. A tiszta alkatrészt (illetve a csapágyakat, forgáspontokat) aztán újra be kell síkosítani. Ez a művelet fél órás, de akár 10%-kal is növelheti a teljesítményt hajtás közben. Semmi értelme a koszos, zsíros láncra új réteget kenni! A másik fontos dolog a fékek jó állapota, hiszen egy rossz fék nemcsak a kerékpárosra, de a gyanútlan (és néha hallókészülék-gyanús) gyalogosra bajt hozhat. A téli gumi elég drága, de akkor, ha valaki gyakran használja bringát, november körül megéri átcserélni egy vastagabbra, bordázottabbra. Ha csökkentjük a nyomást, nagyobb tapadást érünk el. Télen a hókásák az utak, és a latyak eléggé megviseli a láncváltókat. Ezért ezek, illetve a fékpofák rendszeres takarítása még fontosabb. Ha órákig áll a kerékpárom a fagyban, lefelé fordítom a lakat zárjának nyílását (de olvastam, hogy van, aki ronggyal is betekeri), mert ha befagy a zár, és sietnék, elég nagy a bosszúság. Ezen kívül a hátizsákomban magammal hordok még egy kicsire összecsukható pumpát, egy új belsőt és egy műanyag felni lapátot is, a gumi leszedéséhez. Többször volt már szükség rájuk. Ja, és aki nem akar úgy kinézni, mint én egy verseny után, tegyen fel egy sárhányót. A téli öltözékre itt csak annyira térnék ki, hogy legyen az aláöltözet (túraboltokban, biciklis boltokban kapható) nedvességterítő, a felső ruhák pedig rétegesek és melegek. Az én ízületeim is többször „berozsdásodtak” már, mikor például biciklis kesztyűt vettem fel normál helyett. Tükörjégen, ónos esőben egyébként én sem indulok útnak biciklivel, és ezt nem is ajánlom senkinek – zárta a beszélgetést Tamás.
Nincs ki mind a négy kereke
Darai Gyöngyinek szintén két kerékkel kevesebb van, mint egy autósnak… Gyöngyi elmondta, hogy 10 éve bicajozik, szinte minden évszakban. Most először (talán majd Tamás tanácsai alapján) kipróbálja a téli tekerést is, mégpedig azért, mert már nemcsak egyedül kell reggelenként elindulnia, hanem három és fél éves kislányát, Mannát is oviba kell vinni. A kicsi lány már másfél éves kora óta anyukájával együtt rótta a városbéli köröket, de eddig csak a melegebb hónapokban.
Gyorsabb, mint az autó
Gyöngyi szerencsés helyzetben van, mert a lakásuk előtt vezet el az új, Füredi úti kerékpárút, amin egészen a munkahelyéig és kis kitérővel Manna óvodájáig tudnak haladni. Ez sokkal gyorsabb, olcsóbb és környezetkímélőbb, mint a tömegközlekedés, ráadásul egy kis testmozgással is jár (ugyanis idő hiányában hanyagolnia kell az úszást és a túrázást). Rövid távon gyorsabban eléri a célját városban, mint az autósok, és nem kell a parkolással vesződni (pláne azért fizetni). Gyöngyi a legfontosabbnak a gyerek biztonságát tartja a kerékpározásban. Ha újra venne, széles kerekű, váltó nélküli, biztonságos oldaltámaszú, szíjazható, stabil gyermeküléssel és nagy, erős kosárral rendelkezőt választana – így cipekednie sem kellene.
Járdán tekerni biztosabb
Gyöngyi néha kénytelen autók között, az úton lavírozni, de ahogy teheti, megszabadul a közelítő bádogfenevadaktól, és irány a járda. Bár örömmel látja, hogy Debrecenben egyre kiterjedtebb a kerékpárút-hálózat, sajnos elég sok helyre még csak a gyalogosok között juthat el. Ilyenkor nagyon óvatos, nem háborgatja a „kétlábúakat” saját birodalmukban, de azt nagyon nem szereti, amikor ezt nem viszonozzák. A gyalogosok - például a Tanítóképző előtt, vagy a túloldalon - teljesen kisajátítják a kerékpárutat, és nem lehet tőlük haladni, csak leszállva ellavírozni - panaszolta.
Bár Gyöngyiéknek nincs autójuk, biztos benne, ha volna is, csak hosszú távra vagy vészhelyzetben használná.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)