Egy átlagos debreceni is három képernyőn „éli” az életét

---

Debrecen – Egy élet, három képernyő: a disznóóltól az elektronikus könyvekig jutottunk, miközben a kézzel fogható valóságból egyre inkább a digitális térfélre vonulunk.

---

Átalakul az életünk, és átalakul a lakókörnyezetünk is. Száz éve még a többség kertes házban élt, az udvaron tyúkok kapirgáltak, disznó röfögött az ólban. Ötven éve egyre inkább az lett a jellemző, hogy társasházakba vonult a népesség – legalábbis a városokban. A sokszor kézzel készített, több generációt kiszolgáló bútorok helyét szériában gyártott – gyakran színes – darabok vették át. Megszűnt a tisztaszoba, a nyári konyha, helyette lett nappali meg háló. A fő elemek nem a komód, meg a tálaló voltak egy-egy lakásban, hanem mondjuk a televízió. Ami eleinte négy kapanyélnyi lábon álló ormótlan bútordarabnak látszott, közepén kancsal barna szemmel. Aztán a lábak eltűntek, a tévékészülékek pedig egyre nagyobbak és vékonyabbak lettek.

Mindenben ezt tapasztalhatjuk: a valódi, a kézzel fogható valóságból egyre inkább a virtuális, a digitális térfélre vonulunk. Ilyen gyors még sohasem volt a változás. Ma ott tartunk, hogy már rég a padlásra vittük fel a bakelitlemezeket, de lecseréltük a szalagos magnót is – előbb kazettásra, aztán CD-játszóra. A múlté már a videómagnó is: előbb DVD-ket kezdtünk gyűjteni, majd rájöttünk, hogy a full HD felbontásra képes LCD-, vagy LED-tévén még jobb a kép, ha blue-ray-játszót kötünk rá HDMI-kábellel, ami extra nagy adatátviteli sebességre képes. Mostanában azonban egyre inkább azon törjük a fejünket, minek nekünk CD, DVD vagy BD korong, amikor egy médiaplayer mindent tud, amire szükségünk lehet … – így lassan az optikai meghajtók is a múlt ködébe tűnnek.

Zsebben egy egész könyvtár

A médialejátszó akkora, mint egy könyv, alkalmas képek nézegetésére és zenehallgatásra is. Ha meg nem csak a tévével kapcsoljuk össze, hanem egy 5.1-es hangrendszerrel is, akkor lehet vele házimozizni is. Ehhez persze nem árt egy-két külső merevlemez – azaz HDD. Ezeken irgalmatlanul sok adat elfér: néhány száz film, több ezer fotó és dal, s legalább ennyi elektronikus könyv, azaz e-book. Ez utóbbiakat olvashatjuk számítógépen, tableten, de ma már 20-30-40 ezer forintos áron vehetünk e-könyv olvasót is. (Ez jobb: más a technológiája, nem „folyik ki” az olvasó szeme...) Egyszerűen nincs akkora házikönyvtárunk, ami ne férne el egy hordozható HDD-n, amire a családi filmeket és fotókat is rátehetjük. Ha már fotók: természetesen rég lecseréltük a hagyományos filmes fényképezőt, és ma már csakis digitális fotók készítésére való kompakt gépet használunk, amivel akár 1920x1080-as (azaz full HD) felbontásban is lehet mozgóképet rögzíteni. (Ilyet már 60 ezer körül begyűjthetünk.)

Pár éve már jelezték a szakemberek: az a jövő, hogy egy felületre toljuk életünk három képernyőjét, azaz a tévét, a számítógépet és a mobiltelefont. Gyakorlatilag ez ma már meg is történt, s nem kis részben az internet jóvoltából – elég, ha az „okostelefonokra", az „okostévékre” és a tabletekre gondolunk. Húsz éve még a sci-fi világához tartozott, ha két ember videótelefonált, azaz látták is egymást, miközben beszélgettek. Ezen már évek óta nem csodálkozunk, hiszen ott a Skype, aminek a segítségével ingyen társalgunk az amerikai nagybácsival, vagy a párizsi úton tartózkodó feleséggel. Lassan azonban utazgatni, meg sétálni sem nagyon kell majd, hiszen ha veszünk egy Xbox-ot, azaz egy sokadik generációs játékkonzolt, akkor nem csak gengszterekkel verekedhetünk, meg űrlényekkel harcolhatunk, de vízitúrára is vállalkozhatunk. Egyszerűen megállunk a tévével szemben, s ugrunk, hajlunk, mozgunk verítékezésig...

Mindent otthonról intézünk

Ki sem kell menni a szabadba vagy az utcára. Ahogy a vásárláshoz sem: megrendeljük a könyvet, a cipőt, az autórádiót az interneten. Képeslapot is itt küldünk, a haverokkal meg a családokkal pedig a közösségi oldalakon tartjuk a kapcsolatot. Bankkártyával fizetünk, és online hírportálokon követjük a hazai meg a helyi eseményeket. S ha megéhezünk, jön a pizzafutár, vagy érkezik az interneten rendelt gyros.

Míg a nagyszülők meg a szülők generációja halmozta otthonában a bútorokat, megbecsült és félretett mindent azzal, hogy majd jó lesz valamire, manapság ez egyre kevésbé jellemző. A divatnak, a technikai robbanásnak a változás a lényege. Mindenből jön új és még újabb. A képernyők kivételével gyakorlatilag minden egyre kisebb lesz. Idő kérdése, hogy egyre több tárgy lesz felesleges: eltűnnek a polcokról a könyvek, a filmek, nem kell külön monitor, meg számítógép, porosodó billentyűzet, vagy nyomtató. A hangfalak is összemennek: s bár a hang hullám, a hangszórónak pedig nyilvánvalóan köze van a rezgéshez, mégis azt tapasztaljuk, hogy ma már gyakorlatilag elég két öklömnyi hangszóró (persze, nem az olcsó, filléres kínai gagyi...), és az a hangerő, ami innen árad, simán leviszi a fejünket...

Digitális vészhelyzet?

Más kérdés persze, hogy a virtuális világnak is vannak veszélyei, mivel a digitális valóság is sérülékeny. Nem úgy, mint a kézzelfogható, de amit ott gyűjtögetünk, az is könnyen az enyészeté lehet. Az pedig egy külön történet, hogy miközben a digitális jövő felé haladunk, ezzel párhuzamosan egyre több az olyan kezdeményezés, mely a természetet veszi célba. Jó példa erre az a spanyoloknál már-már mozgalommá duzzadt folyamat, melynek az a lényege, hogy a nagyvárosi emberek vidékre menekülnek a válság elől, és ott kezdenek új életet. Azt azonban, hogy ez a trend mikor ér Debrecenbe, azt még nem tudjuk... Ez ugyanis nem pont azzal azonos, amikor mondjuk a fényesudvari, az újkerti vagy éppen a vénkerti panelházakból a városszéli kertségekbe költöznek ki debreceniek.