Csend, erdősuhogás és patakcsobogás: Debrecenből is érdemes útra kelni a Szalajka-völgybe – fotókkal
Szerző: Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2022.08.27. 10:00 | Frissítve: 2022.08.27. 10:53
Szilvásvárad - Gyönyörű látnivalókat kínál a cívisvárostól „egy ugrásnyira” fekvő Szilvásvárad, amely természeti csodákban bővelkedik, de nem csak az erdő, a település is kincseket rejt.
Szilvásvárad és a Szalajka-völgy méltán népszerű kirándulóhely, Debrecentől is mintegy 150-160 kilométerre – 2,5-3 órányi autóútra – található. Sokan valószínűleg osztálykirándulások alkalmával fordultak meg a környéken, de nem csak gyerekfejjel érdemes meglátogatni, felnőttként is remek kikapcsolódást jelent itt túrázni.
Szilvásvárad az Északi-Bükk területén, a tengerszint felett mintegy 345 méter magasan található, nevét a szláv földvárakról kapta. A szálláshelyek zöme a központtól nem túl távol, csendes utcákban találhatók, így akár gyalogosan is érdemes bejárni a Heves megyei községet. Ha valaki a késő délutáni, esti órákban érkezik, érdemes némi elemózsiát pakolnia, a boltok zöme ugyanis 18-19 órakor bezár, legközelebb pedig a félórányira lévő Egerben van lehetőség bevásárolni. A vacsoraidőre sem árt odafigyelni, az éttermek is átlagosan 20 óráig várják az éhes vendégeket.
Napközben sincs túl nagy forgalom – legalábbis ottjártunkkor, hétköznapokon ezt tapasztaltuk –, estére pedig elcsendesedik a település: ha valaki szeretne a város nyüzsgésétől egy kis időre megszabadulni, itt biztosan jól fogja érezni magát.
Első napunkon a községet igyekeztünk felmérni; a bevásárlást és kipakolást követően a szállásunk erkélyéről is jól látható templom felé vettük az irányt. Szilvásváradon található az ország egyetlen református kerektemploma, amely nem csak messziről nyújt lenyűgöző látványt a 35 méteres magasságával, hófehér falaival és a római korra emlékeztető oszlopaival. A hatalmas ajtón belépve nem a klasszikus főhajós kialakítás fogad: a szabályos kört követő fal mentén tizenhat oszlop tartja a karzatot, az üres templomban pedig még a suttogást is könnyen meg lehet érteni.
A szilvásváradi uradalom életében három jelentősebb nemesi család, a Keglevich, az Erdődy és a Pallavicini játszott szerepet. A családok birtokolta kastély ma is áll, 2009 óta La Contessa (olaszul „a grófnő”) Kastélyhotel néven, a Pallavicini család emlékét is őrizve működik szállodaként. A gyönyörű épületet is érdemes megnézni, a kertjében pedig akár kis időre meg is pihenhetünk.
A település központjában is számos érdekesség várja a látogatókat: itt található a lipicai lovasközpont, amely csak versenyek alkalmával tárja ki kapuit, de a turisták néhány helyen azért bepillanthatnak a nagy falak mögé. Sétánk során ugyan lovakat nem láttunk,
benéztünk azonban a stadion közelében lévő Középkori Börtönmúzeum és Panoptikumba, ahol a Felvidék, Kassa és Eger mellett Debrecen írásos és tárgyi emlékeit is láthatjuk.
Megtudhatjuk, milyen fizetést kapott egy hóhér, milyen eszközöket használtak a büntetésekkor, illetve élethű jeleneteken keresztül mutatják be a középkori kivégzések, kínzások és megszégyenítések különféle módszereit is.
Második napunkat a Szalajka-völgynek szenteltük: célszerű a Fatelep megállótól kisvasúttal indulni, és körülbelül negyedórás, csodás erdei környezetben való kanyargás után a Gloriett-tisztásnál szállhatunk le. Innen érdemes először az Istállós-kői-barlanghoz felkapaszkodni – mintegy 15-20 perces séta után érkezünk el a tátongó bejárathoz. A 45 méter mély üreg – kutatások szerint – nem az ősemberek szálláshelye, hanem áldozóhely lehetett – a kő- és csonteszközökön túl emberi maradványokat és egy közel 80 mázsás tűzhelyet is találtak a feltárások során. (A tisztásról egy viszonylag meredek úton közelíthető meg, így javasolt a jól tapadó túracipő.)
Szilvásvárad és a Szalajka-völgy jelképe a Fátyol-vízesés: sokan állnak meg megcsodálni és lefényképezni, ahogy a „lépcsőkön” (mésztufagátakon) csipkeszerűen zúdul – vagy épp csordogál – a víz. A vízesés szomszédságában a régi erdei mesterségeket és művelőik körülményeit mutatja be a Szabadtéri Erdei Múzeum (vagy Erdei Iskola), s ahogyan haladunk tovább, megcsodálhatjuk a Szalajka-völgy egyik barlangjából előbukkanó Szikla-forrást is. Aki kíváncsi a Bükk állatvilágára és az erdőgazdálkodás történetére, mindenképp térjen be a Zilahy Aladár Erdészeti Múzeumba, de utunk során elhaladunk a vadbemutató kert mellett, így ha szerencsénk van, nem csak maketten láthatunk vadakat, hanem megpillanthatjuk vagy akár meg is simogathatjuk az ott élő dámszarvasokat.
A mintegy ötkilométeres túra végén visszaérkezünk „az ember alkotta világba”, amely szintén tartogat érdekességeket: ki lehet próbálni a kalandparkot vagy az extrém bobpályát, de a vásártéren vadászhatunk szuvenírekre, ha pedig a nagy séta után megéheztünk, több étterem közül is választhatunk. Némi szieszta után még kedvet kaptunk bejárni a település utcáit – ha valaki nem akar gyalogolni, lovaskocsikázáson is részt vehet –, majd rápihentünk a következő napunkra.
Ha Szilvásváradon járunk – és több napunk is van rá – érdemes „elugrani” a félórányi autóútra lévő Egerbe és az egyórányira található Lillafüredre is – bár utóbbi nem a legjobb utakon közelíthető meg, mindkettő gazdag látnivalót kínál.