Az erődök városában jártunk, ahol Debrecen híres fia is tanult és szerelmes lett
Szerző: Dombrovszky Ádám | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.05.22. 10:00 | Frissítve: 2022.05.23. 09:01
Komárom – Híres Komárom még híresebb lett: a Csillagerőd ősszel nyílt monumentális szobormásolat-kiállítása olyan attrakció, amivel a jobb part is az érdeklődés középpontjába került.
Az 1920-as trianoni döntés óta a Duna itt az ország határát jelenti: az északi városrész – 1938-45-ös megszakítással – Komarno néven átkerült Csehszlovákiába (ma Szlovákia), a déli pedig Szőnnyel egyesülve lett a mai Komárom.
A kettészakadt település részei napjainkban testvérvárosi kapcsolatot ápolnak. A “határtalan együttműködés” immár hagyományos része, hogy az április végi „Komáromi napok” idején a két önkormányzat közös ünnepi testületi ülést tart, valamint együttes sport és kulturális programokat is szerveznek. A kapcsolattartást segíti, hogy a magyarországi Duna-szakaszon Budapest mellett Komárom az egyetlen hely, ahol kettőnél több híd köti össze a két oldalt.
Kultúrtörténeti tanösvény
Az országhatáron belül maradt város tavaly ősz óta nem mindennapi lehetőséget kínál a képzőművészet iránt érdeklődőknek. A monumentális Csillagerőd műemléki rekonstrukcióját követően 2021 őszén megnyílt a látogatók számára Közép-Európa legnagyobb képzőművészeti másolatgyűjteménye. Itt talált otthonra a Szépművészeti Múzeumban évtizedeken át raktárakban porosodó gazdag anyag, mely az antikvitás korától a reneszánszig megidézi az európai szobrászat legkiemelkedőbb alkotásait. Sor került ezek restaurálására, s így most az állandó kiállításon – az eredetikkel azonos méretben – a világ leghíresebb szobrainak mintegy 300 másolata tekinthető meg 19 csarnokban, ezek némelyike három emeletnyi magas.
Olyan alkotásokat láthatunk itt egymás mellett, mint például a milói Vénusz, a Laokoón szoborcsoport vagy Michelangelo több szobrának hasonmása.
A másolatoknak is megvan a maguk értéke. Az pedig előny, hogy a gondos restaurálás eredményeként Komáromban egyfajta „kultúrtörténeti tanösvényen” járva közvetlen közelről, több nézőpontból tanulmányozhatjuk az ókori, a középkori és a reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotásait, amelyek megtekintéséhez Európa legnagyobb múzeumait kellene végigjárnunk.
Az erődök városa
A komáromi erődrendszer elődje már a Római Birodalomban Brigetio településen épült földvár lehetett. A mohácsi csatavesztés után épült a Duna bal partján az Öregvár, később az Újvár, melyek az 1848/49-es szabadságharc során három csatában is fontos szerepet játszottak. Az Észak-Komárom területén lévő (Öregvárat és Újvárat is magában foglaló) erőd a Duna és a Vág összefolyásánál 1839-ig megépült, és a történelem során sok ostromot állt ki, de soha senkinek nem sikerült erővel elfoglalni.
1809-ben Napóleon elől Bécsből Komáromba menekült egész udvartartásával I. Ferenc német-római császár és magyar király, s így a város egy rövid ideig birodalmi központ lett. A császár ekkor határozta el, hogy a birodalom legerősebb erődrendszerét építi ki a jobb parti városrészben, mely akár 200 ezer fős véderő befogadására is alkalmas. Az építkezést a szabadságharc eseményei szakították meg, melynek során Klapka György honvédtábornok, hősiesen védte a körülzárt „híres” Komáromot.
A szabadságharc leverése után a megszálló osztrák hadsereg folytatta az erődrendszer építését. Így készült el a ma is Magyarországhoz tartozó déli oldalon 1870-re a Csillagerőd, s egy évvel később Közép-Európa legnagyobb újkori erődje, a Monostori erőd, s végül 1877-re az Igmándi erőd is. Az erődrendszer stratégiai jelentősége azonban a haditechnika fejlődésével a 19. század végére megszűnt. A Monostori erőd azonban így is eredményesen szolgálta a magyar katonagenerációk képzését.
Az erődrendszer mára turisztikai látványossággá vált, ám ehhez szükség volt a teljes felújítására. A Csillagerőd 21. századi színvonalú családi kulturális központ, látogatható a szintén felújított klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék, a Monostori erőd is. Az Igmándi erődnek pedig még tart a renoválása.
Szent István, Klapka, Jókai, Lehár
„Híres Komárom” Klapka-indulóban is megénekelt dicsősége azonban nem pusztán a honvédtábornok vitézségének köszönhető. A város a 18. század elején 8321 lakossal Magyarország ötödik legnépesebb településének számított. Az északi oldal ma a szlovákiai magyarság kulturális és politikai központja, ahol mindennapos „vendégek” a rendezvényekre, színházi előadásokra a magyarországi Komáromból érkezők. Sétánk során ismerkedhettünk a város múltjával. Szobra van itt Szent István királyunknak,
itt született egyik legtermékenyebb írónk, Jókai Mór, aki regényeiben sokszor komáromi helyszínekről, eseményekről ír, s hőseit is helyi karakterek alapján formázta meg. Az aranyember című regény főhősét is egy itteni gabonakereskedőről mintázta.
Nagy írónk szobra ott díszeleg a ma már Szlovákiához tartozó Észak-Komárom belvárosában. Miként a főtéren Klapka György honvédtábornoké is. Néhány utcával arrébb a Klapka-indulót komponáló Egressy Béni szobra áll, aki Klapka seregében szolgált, és a sikeres kitörés után csendült fel először a ma is népszerű dala, melynek szövegét később Thaly Kálmán írta. Komáromi a világhírű operett-komponista Lehár Ferenc is, az ő szobra is a várost díszíti, miként Selye Jánosé, a világhírű stresszkutatóé. Láthattuk V. László királynak a szobrát is, aki szintén itt született. Ez a lista is jelzi: a város a magyar kultúrtörténetnek fontos színtere. (A trianoni elcsatolás idején a Duna bal partján lévő Komárom 16.552 lakosából 13.869 vallotta magát magyarnak. De 2021-ben a Szlovákiában lévő város 32.967-es lakosságában is többségben vannak a magyarok, 17.696 fővel).
Iskolai kirándulások célpontja
Utunk ebédhelyszínének kiválasztásakor szempont volt, hogy Jókai a Klapka Étterembe járt annak idején. Magyar és szlovák hagyományos ételek szerepeltek a jelenlegi étlapon, a sör persze szlovák volt. A desszerthez felkerestük Pap-Vargha Katalint, akinek a Chocomaze nevű csokoládé manufakturáját az Év Vállalkozója címmel tüntette ki 2021-ben a Szlovákiai Magyar Vállakozók Szövetsége. De édesség dolgában a magyarországi oldalon is „jól jártunk”: a Jánoska cukrászdában megkóstolhattuk a Komáromi Kisleányt, amely 2018-ban Magyarország tortája volt. Az Észak-Komáromban működő Jókai Színház a kassai mellett a másik Szlovákiában működő magyar színház. De Dél-Komáromnak is jut a színjátszásból a nagy turisztikai vonzerővel rendelkező Magyar Lovas Színház és a Magyarock Dalszínház révén. A húszezres lélekszámú Komárom programlehetőségei közül a Brigetio Gyógyfürdőt és a WF szabadidőparkot emelhetjük még ki. Mindkettőnek van kempingje, előbbi óriáscsúszdás stranddal rendelkezik, utóbbi horgásztava és étterme egész évben várja a vendégeket. A felújított Csillagerőd új funkciójával pedig Komárom felértékelődött családi programok és iskolai kirándulások szervezése szempontjából.
Komárom és Debrecen
Debrecenből érkezve lényeges az is, hogy a reformáció nagy hatással volt e vidéken is. Komáromban is működött a 17. századtól református kollégium, közel 150 évnyi szünet után újraalakult, és 2004 óta beolvadt a Selye János Egyetembe mint Teológiai kar. Jókai Mór a Felvidék Mekkájának nevezte Komáromot. Sokszor hangoztatta, hogy a magyar városok közül Pest-Budát, Komáromot és Debrecent szereti a legjobban. A Duna-parti város szülötte a reformáció nagyjai közül Komáromi Csipkés György bibliafordító, lelkész volt itt a zsoltáríró Szenczi Molnár Albert és Huszár Gál is. Mindhárman a Debreceni Kollégiumhoz kötődtek, s szobruk is áll a cívisvárosban az egyetem nagyerdei főépülete előtti parkban. Fontos „kapocs” a két város között, hogy Debrecen nagy költője, Csokonai Vitéz Mihály is tanult a Komáromi Kollégiumban, és irodalomtörténeti jelentőségű, hogy 1797-ben a városban ismerkedett meg múzsájával, Vajda Juliannával, akihez verseinek híres Lilla-ciklusát írta. S még egy érdekesség: a debreceni Csapó utcáról úgy véltük, kuriózum az országban, mert az egykori gubakészítőkről kapta nevét. Nos, Észak-Komáromban is rábukkantunk a Lehár-szobornál egy Csapó utcára, mely a szlovák fordítása alapján valószínűleg szintén a gubacsapókról lett elnevezve. A mestereket a gyapjú fellazítását szolgáló íjas ruhakészítő csapófáról hívták így.
További információk itt, itt és itt érhetők el.