Az egyetemisták néhány év munka után raknának csak fészket
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.06.23. 17:20 | Frissítve: 2013.06.24. 09:00
Debrecen – A szülői szerepeket tanulni is lehet, a férfiaknak pedig jót tesz, ha működő házasságban élnek Engler Ágnes, a Debreceni Egyetem oktatója szerint, akivel a család jelenéről és lehetőségeiről beszélgettünk. Interjú.
Miért fontos ma a család? Mi a lényege? Többek vagyunk általa? Miért jó családban élni? Egyáltalán: jó? Többek között ezeket a témákat vetettük vizsgálat alá Engler Ágnes, a Debreceni Egyetem oktatójának segítségével.
Engler Ágnes: Az élővilágban az egészségesen működő apró sejtek határozzák meg az egész szerv megfelelő működését. Így van ez egy társadalom életében is: a család ugyan a társadalom legkisebb egysége, ugyanakkor az otthonokban felnövő generációk sora mozgatja a társadalom életét, alakítja történelmét. Kollektív érdeke egy nemzetnek, hogy tagjai lehetőleg lelki-testi egészségnek örvendő, megfelelő értékrendszerrel bíró, morálisan gondolkodó, cselekvő munkavállalókká váljanak, majd szülőként hasonló emberfőket neveljenek. A megfelelő családi környezet nemcsak a gyermek és felnőttkor idején jelentős és meghatározó, hanem felnőttkorban is nagy szükség van a biztonságos háttérre. Kopp Mária és munkatársai hazai és nemzetközi vizsgálatokban kimutatták, hogy a kiegyensúlyozott családi légkör meghatározó egészségvédő faktor. A férfiak életére például jelentős hatással van, ha jól működő házasságban élnek, és jó kapcsolatot ápolnak gyermekeikkel.
Dehir.hu: Mindenki hoz magával egy mintát a saját családjából arra, hogy jó – vagy hogyan nem jó – élni. Ez az oka annak is, hogy egyre később kötnek házasságot a mai fiatalok? Inkább azt látták, miért nem jó a házasság?
Engler Ágnes: A fiatalok döntő többsége kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyik. Aki jó példát látott odahaza, szeretné saját életében is megvalósítani, aki kevésbé jót, az pedig a személyes társas életében kívánja a szeretetteljes légkört megteremteni. A szülői mintának nagyon komoly jelentősége van abban, hogyan sikerül mindezt megvalósítani. A gyermekként megélt viselkedési formák szinte akaratlanul is visszaköszönnek a szülői szerepekben, a „jó” apává és anyává válásra való törekvésben problémát okoz.
A szülői szerepeket azonban tanulni is lehet, ami a kevésbé harmonikus családi körben felnőtt fiataloknak különösen nagy segítséget jelent. Ezért örvendetes, hogy az új Nemzeti alaptantervben és a kerettantervben az eddiginél hangsúlyozottabban jelenik meg a családi életre nevelés témaköre. Ez akár önálló tárgyként is szerepelhet az iskola pedagógiai programjában, de mindenképpen integrálható több tantárgyba; többek között az irodalom, a történelem, a biológia, a nyelvi órákon is szóba kerülnek a nemi szerepek és témaköreik. A Népesedési kerekasztal két munkacsoportja az elmúlt évben kidolgozta ennek módszertani és elméleti hátterét. Az óvódás kortól a 12. osztályig állanak rendelkezésre azok a gyakorlatorientált anyagok, amelyek korosztálynak megfelelően vezetik be a fiatalokat például a párkapcsolatok és családi szerepek kérdéskörébe, a konfliktuskezelés és problémamegoldás színtereire, vagy éppen a család pénzügyeinek, a háztartás kasszájának helyes vezetésébe. A pedagógusok számára 40 órás képzést akkreditált a Károli Gáspár Református Egyetem a családi életre nevelés témájában. Ez a képzés a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetén belül a következő tanév elején indul.
Dehir.hu: A háborúban és a háború után születettek gyakran még nagyon korán házasodtak, sokszor a húszas éveik legelején. Ma mikor?
Engler Ágnes: A korábbi évtizedekben ún. lineáris életpálya volt megfigyelhető. A különböző életesemények meghatározott rendben követték egymást: a fiatalok tanultak, munkába álltak, mielőbb megházasodtak, és sorban érkeztek a gyermekek. Korunkban ez az életpálya-típus kevésbé jellemző, párhuzamos, illetve ciklikus életszakaszok követik egymást. A fiatal felnőttkor első szakasza igen megnyúlt, kitolódott a tanulással töltött – gazdasági értelemben vett – inaktív szakasz, ezzel együtt késik a szülői házról való leválás és az önálló élet kialakítása. A párkapcsolatok pluralizálódtak, a házasságkötések száma visszaesett, az együttéléseké nőtt. A fenti előzmények időben késleltetik a gyermekvállalást, amelynek következménye a többedik gyermekről való lemondás. Azért használom a lemondás kifejezést, mert a felmérések szerint a kívánt gyermekek száma Magyarországon változatlanul magas, az emberek többsége legalább kettő gyermeket szeretne. A teljes termékenységi mutató egy egészséges társadalomban 2,1 (a társadalom reprodukciójához elegendő születési szám), a kutatások e körüli adatokat mérnek ma is. Ehhez képest a mutató 1,3 körül mozog jelenleg.
Dehir.hu: Ami eléggé kevésnek tűnik.
Engler Ágnes: Az igen kedvezőtlen demográfiai folyamatok mentén komoly kérdés, hogy miért nem születnek meg a kívánt gyermekek. Természetesnek tűnik a nem megfelelő egzisztenciális háttérrel, a bizonytalan munkaerő-piaci helyzettel okolni a jelenséget. Kérdésében a világháború időszakát említette: abban az időben sem tűnt egyszerűnek a családalapítás, mégis kedvezőbb mutatókkal rendelkeztünk, különösen persze a Ratkó-féle intézkedések hatására. A várva-várt baby boom – az 1950-es évek elején-közepén született Ratkó-gyerekek, majd az ő 70-es években született gyermekeik után – elmaradt, ez a nagy létszámú korosztály lassan kilép a szülőképes korból. Úgy gondolom, a gazdasági okokon túl mélyebbre nyúlik a kései tartós párkapcsolatok kialakításának és a kései gyermekvállalásnak a kérdésköre. Az okok feltárása is fontos feladat, ugyanilyen lényeges a fiataloknak való segítségnyújtás. Ezt vállalja fel többek között a Három királyfi, három királylány mozgalom, amely például szabadegyetemi előadásokat szervez párkapcsolati témakörökben, teaházat működtet, kiadja az Apa-füzetet az újszülöttek édesapáinak számára, családbarát munkahely-konferenciákat hív életre.
Dehir.hu: Mennyire jellemző a felsőoktatásban tanulókra, hogy már az egyetemi, főiskolai évek alatt házasságot kössenek?
Engler Ágnes: A magyar társadalom alapvetően erősen családcentrikus beállítottságú. A csökkenő házasságkötések és a nagyszámú válások ellenére a házasságnak és a gyermekvállalásnak magas a presztízse. Ezt támasztják alá a Debreceni Egyetemen működő Felsőoktatási Kutató-és Fejlesztő Központban (CHERD) végzett felméréseink. Nagymintás adatfelvételeink során rendszeresen kutatjuk a régió felsőoktatási intézményeinek társadalmát, többek között érdeklődünk az egyetemisták és főiskolások jövőterveiről is. A megkérdezett fiatalok meglepően magas arányban tervezik a házasságot (80 százalék körül), a biztosan gyermeket tervezők aránya az utóbbi tíz évben stabilan 90 százalék feletti. A hallgatók preferálják a korai tartós párkapcsolat kialakítását, a „fészekrakást” pedig néhány év munkatapasztalat megszerzését követően datálják. A feltételek között mindenekelőtt a biztos partner megtalálását jelölik meg, fontos a megfelelő egzisztencia kialakítása is, általában a vártnál kisebb mértékben. A hosszabb távú karrierút kiépítése inkább a férfiak esetében utasítja maga mögé a családalapítást, egyharmaduk tervezi így az életeseményeket, még a nők tizedénél prioritás. Érdekes megfigyelni, hogy a fiatalok tudatosan építik tanulmányi karrierjüket is: akik későbbre tervezik a magánéleti események bekövetkeztét, azok kívánnak inkább továbbtanulni, külföldön ösztöndíjat vagy állást szerezni.
Dehir.hu: S a gyerekvállalás? Van manapság, aki kisgyerekes szülőként szerez diplomát? Mi az oka, hogy ez egyre kevésbé jellemző?
Engler Ágnes: A kisgyermeket nevelő hallgatók a felsőoktatás részidős képzéseiben jelennek meg. A nappali tagozaton elvétve találkozunk családanyákkal és családapákkal. A Népesedési kerekasztal régen szorgalmazza olyan campuszok kialakítását, ahol fiatal családok zökkenőmentesen lehetnek részei a felsőoktatás világának, a megfelelő infrastruktúra mellett rugalmas tanulmányi lehetőségeket és támogatásokat igénybe véve. Valószínűsíthető, hogy ezek rendelkezésére állásával növekedne a kisgyermek mellett tanulók száma. A levelező tagozaton tanuló kismamák körében korábbi években végeztem vizsgálatokat. Az eredmények alapján elmondható, hogy a tanulásba fektetett erőforrások megtérülnek a munkaerőpiacon, a munkába való visszatérés megfelelőnek bizonyult. A válaszadók beszámoltak arról, hogy a munkától távol töltött időben végzett önképzés nyomán hatékonyan fel tudták venni a munka fonalát, a megszerzett diploma a legtöbb esetben előnyökhöz juttatta őket. Természetesen a kisgyermek mellett végzett tanulás nagyon sok áldozattal járt, ami nemcsak a hallgatókat, hanem környezetüket is kihívások elé állította. Azonban, elmondásuk szerint, egyfajta kikapcsolódást is jelentett számukra, új kapcsolatokat szereztek, és mindenekelőtt segített tudásuk és képességeik karbantartásában.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)