A Hópárduc talpra áll - a csúcs mindig félúton van
Szerző: M. Tóth Ildikó | toth.ildiko@dtv.hu Közzétéve: 2011.11.11. 12:21 | Frissítve: 2012.02.01. 12:36
Debrecen - Egy hónapja nem csak a hegymászó-társadalom, hanem az egész ország Hópárducként ismeri. Erőss Zsolt hegymászó 2010. január 2-án szenvedett lavinabalesetet a Magas-Tátrában. Felépülését és küzdelmét, hogy a lábamputáció után újra visszaszerezze baleset előtti aktivitását dokumentumfilm örökítette meg. A debreceni filmpremier után beszélgettünk az alpinistával.
Dehir.hu: Már az egész ország tudja, hogy Hópárduc vagy, pedig az egy jóval régebbi történet.
Erőss Zsolt: Hópárduc címet azok kaphatnak, akik öt hétezres csúcsot meghódítottak a volt Szovjetunió területén. Kommunizmus-csúcs, Lenin csúcs, Győzelem-csúcs - persze ma már másként hívják őket. 1994 augusztusában volt az az expedíció. Akkoriban csak abba az irányba lehetett magyar hegymászóként viszonylag könnyen eljutni, és a teljesítményről sem számolt be a tévéhíradó. Azóta persze sokat változott a világ.
Dehir.hu: A lavinabaleset után életed egyik legnehezebb feladata várt rád, és rögtön egy film főszereplője is lettél. Nem volt dilemma, hogy kell-e ez?
Erőss Zsolt: Amikor jött a filmötlet, nem a rehabilitációra és a talpra állásra gondoltam. Az első, ami bevillant, az volt, hogy mindenképpen „szép hegymászós mozi” lesz. Az nem volt kérdés, hogy a média elől nem tudok elbújni. Mondok erre konkrét példát is: a balesetben a telefonom is tönkrement. Ez azonban nem akadály az újságíróknak. Az intenzív osztályon például úgy értek el, hogy a főorvos a saját telefonját hozta, hogy engem keresnek. Mit tehettem? Lett új telefonom, és indult a forgatás. A feleségem persze időnként nehezebben viselte a fokozott médiaérdeklődést, de talán már ő is hozzászokott. Az biztos, a bulvármagazinok megkeresését, ahogy lehet, hárítjuk.
Dehir.hu: A filmben nem látunk téged összeomlani, csak sejteni lehet azt, hogy min mentél keresztül. A feleséged mondatai árulkodnak arról, hogy azért ez nem volt könnyű.
Erőss Zsolt: A kórházban gyorsan történtek az események. Miután eldőlt, hogy szükség van az amputációra, már nem az volt a kérdés, hogy miért nincs jobb lábam, hanem az, hogy ennek ellenére hogyan tudok visszatérni a baleset előtti aktív életmódhoz. A feleségem is hegymászó, a hegy hozott minket össze. Ő és a barátaim is megértették, hogy mi zajlik bennem. Tudták, hogy nekem már a megoldáson jár az eszem. Leginkább édesanyám sírdogált, de mára már ő is megnyugodott. A mélypont kérdése érdekes – a rendező is hiányolta, hogy nincs igazán összeomlás a filmben. Aztán elfogadták, hogy összeomlás helyett küzdelem van.
Dehir.hu: Példakép lettél?
Erőss Zsolt: Sokan mondják, hogy segítség nekik a történetem. Mint ahogy nekem is nagyon sokat segített, hogy volt olyan a környezetemben, akinek a példáján el tudtam indulni. Nehezebb lett volna, ha nincs előttem ilyen. (Szendrő Szabolcs hegymászó – a szerk.) Az embernek és főleg az élsportolónak mindig kell, hogy legyen célja. Nekem a 2011. májusi Lhoce-expedíció a visszatérést jelentette a normalitásba. Ugyanakkor az, hogy én fél lábbal folytattam a hegymászást és az élsportot, az nem olyan nagy dolog. Erre sokan voltak már képesek. Úgy látom, hogy az emberek nagy része mentálisan mozgáskorlátozott. És ezen lehetne változtatni.
Dehir.hu: Elveszített társak, lefagyott ujjak, zord időjárás, lavinaveszély és konzervkaja hetekig – mi űzi a hegymászót újra és újra a csúcsra?
Erőss Zsolt: Nagyon erős motivációra van szükség. Én 13 évesen másztam először a Békási szoros szikláin. De ha valaki megteszi az első lépéseket, abban hamar felébred a vágy, hogy folytassa tovább és tovább. Ez az, ami mindig nagyobb teljesítményekre sarkall. Ezt a teljesítményt azonban csak akkor hozhatja ki magából valaki, ha a fizikai és mentális felkészülésben maximális az összhang. A határokat ugyanis lehet feszegetni, de a kontrollra és a kockázatok józan mérlegelésére szükség van. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a túlélés mindig fontosabb, mint a siker, és azt sem, hogy a csúcs mindig félúton van!
Dehir.hu: Következő cél?
Erőss Zsolt: Tizennégy nyolcezres csúcs van. Eddig 9-et másztam meg. Tehát öt még hátra van…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)