A híres borvidék kastélya a debrecenieket is elvarázsolja – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2016.07.31. 10:01 | Frissítve: 2016.08.01. 15:02
Tolcsva – Nincs messze ez a kisváros, ahol még ma is négy kastély is áll: 107 kilométerre és 106 percre Debrecentől.
Tolcsva a hegyaljai bor egyik fő városa a névadó Tokaj és a szintén remek borászokat és különlegesen emlékezetes tételeket felvonultató Mád mellett. A zempléni települést nem csupán a szőlő és a bor, de a kastélyai miatt is kedvelhetik a kirándulni vágyók. Nem semmi, hogy a nagyjából kétezer lakosú Tolcsván négy kastély található – erre (is) büszke a település, meg a polgármestere, Csoma Ernő, akit borászként is ismerhetünk. (Igazából öt volt korábban, de az egyik magánkézbe került, s nem a túlélés, azaz a felújítás lett a sorsa.)
Kiemelkedőnek számít a nemrégiben komoly rekonstrukción átesett Szirmay-Waldbott kastély. Aki járt már az egyre nagyobb tömeget vonzó tolcsvai borfesztiválon, annak ismerős lehet az épület kívülről, meg a park is, mely körülveszi, hiszen a kulturális és közösségi programok egy része itt zajlik a lombos, szép fák alatt.
A kastély története évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Az itt kialakított látogatóközpont kiadványát lapozgatva kibomlik a múlt. 1746-ban Szirmay Ádám lett a település földesura, aki már rendelkezett egy olyan tolcsvai rezidenciával, melyet az 1784-es készítésű katonai térképen is szerepel. Egy későbbi Szirmay, a sorban második Ádám kúriájáról egy 1800-as összeírás ad képet: öt szoba, előtér, pince, virágoskert és kertészház, uradalmi konyha, lóistálló alkották. Ez lehetett a mai kastély elődje, melyet egy 1837-es leírás már „csinos urasági kastélyként” emlegetett. Mint a történészek feltételezik, a régi nemesi rezidencia mellé Szirmai Antal egy új, téglalap alaprajzú klasszicista kastélyt emeltetett.
Új fejezethez 1878-ban érkezett a kastély története (vagy 1879-ben, ebben van némi bizonytalanság): Szirmay István eladta Waldbott Frigyesnek. A Rajna-vidékéről származó császári és királyi kamarás nem csupán a német lovagrend tagja volt, hanem korántsem mellékesen szőlészeti szakíró is. Nagy lendülettel vágott a kastély átépítésébe. Új, északi szárnnyal bővült a főépület, melyhez L-alakban keresztszárnyat is emeltek. Faragott mennyezetes könyvtárat és komoly szalont is kialakítottak, négy pilléren nyugvó teraszt többek között.
A kastély szép lassan elnyerte mai formáját. A Waldbott-család itt élt a második világháború végéig, hogy az államosítás után átadják az épületet a helyi általános iskolának.
A nagy felújítás nemrégiben fejeződött be, a déli szárnyat és a park egy részét érintette: 2015-ben pedig hivatalosan is megnyílt a Szirmay-Waldbott-kastély Örökségturisztikai és Kulturális Rendezvényközpont.
Mit lát, aki ideérkezik? Egy szépen rendbe tett parkot és épületet. Belepillanthat abba az életformába, amiről mi – kis túlzással – ma már el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett. Nem túlzsúfolt termekben nézhetünk szét, de így is ízelítőt kapunk egy olyan világról, melyre a nemesi és a polgári jelzőt is szívesen odaakaszthatjuk.
Mi a férfiszalon felől indultunk el, aminek nagy ékessége az épségben megmaradt faburkolat. Látványos gobelin vonja magára a tekintetet, ahogy haladunk tovább a könyvtár felé, melynek kazettás famennyezetén családi címerek láthatók. A kastély kápolnájának Szűz Máriát ábrázoló üvegablakát korabeli képeslapok alapján rekonstruálták: ragyog a világ, ahogy besüt rajta a nap.
Különösen érdekes szétnézni azokban a termekben, ahol fotók mutatják be, milyen lehetett ebben a kastélyban gyerekeskedni. (Természetesen kisasszonyként és úrfiként!) Nagyot biccentünk, mikor a főúri esküvőt bemutató teremhez érünk: Waldbott Heda 1907-ben mondta ki a boldogító igent. Bizony más ruhák, más ételek tették feledhetetlenné azt a napot akkoriban. A menüsort nézve látható, erős a franciás hatás. Erőleves Sévigné módra, magyaros kosárkák, fogasfilé új divat szerint, hátszín kertészné módra, ropogós kacsamell szeletek, grillezett jérce és hasonló ínyencségek kápráztatták el a vendégeket.
Sétánk a kastély hangulatos kávézójában zárul. Aztán teszünk még egy kört az épület körül, s közben eljátsszunk a gondolattal, milyen lehetett annak idején e termekben járni-kelni. Vagy a tolcsvai utcákon, a tolcsvai emberek között. Egy biztos: sok minden változott, de az ég mostanában is éppen olyan ragyogó felettünk, s a táj is olyan gyönyörű, mint akkoriban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)