Teljes titokban vizsgáltak több milliárd forint értékű kincseket Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.04.29. 08:18 | Frissítve: 2016.04.30. 13:07
Debrecen – A kincseket a TEK kommandósai hozták Debrecenbe, naponta csak egyet. A kutatók a családtagjaiknak sem beszélhettek a vizsgálatról.
Magyarország 2014 márciusában szerezte vissza a felbecsülhetetlen értékű Seuso-kincs hét darabját. Ahogy akkor Orbán Viktor Miniszterelnök fogalmazott, “Magyarország családi ezüstjének” visszaszerzési költsége 15 millió euró, mintegy 4,5 milliárd forint volt.
A Dehir.hu információi szerint a Seuso-kincs darabjait az elmúlt napokban Debrecenben, a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetében, az Atomkiban vizsgálták. Úgy tudjuk, a kincsekből naponta egyet hoztak el Budapestről a Terrorelhárítási Központ kommandósai, teljes titokban, nagyon komoly biztonsági intézkedések mellett. Információink szerint az Atomki munkatársaival olyan titoktartási nyilatkozatot írattak alá, mely szerint a családtagjaiknak sem beszélhetnek arról, hogy a Seuso-kincs darabjait vizsgálják. Úgy tudjuk, anyagmaradványokat vizsgáltak az ezüsttárgyakon, melyekből esetleg arra lehet következtetni, hogy honnan kerültek elő.
Kerestük az Atomki igazgatóját, de ő nem nyilatkozhatott. A kincseket kezelő Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csorba László is csak annyit írt kérdéseinkre: „bizonyára megérti, hogy hivatalosan csupán a következőket közölhetem: az MTA debreceni Atommagkutató Intézetében az idei és a tavalyi évben sor került néhány, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzött ezüsttárgy természettudományos vizsgálatára. A vizsgálatok lezárultak, az eredmények értékelése folyamatban van.”
A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet egy ókori római eredetű ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusóról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt és aki vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4. század végén vagy az 5. század elején. A kincs a Krisztus utáni 4. században készült, nagyméretű, összesen 14, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből áll. A magyar állam eddig hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a Seuso-tálat és a geometrikus tálat, a két geometrikus kancsót, a kézmosó tálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincs 1500 évvel ezelőtti elrejtéséhez használt, rézből készült üstöt.
A 14 darabos dísztárgyegyüttes 1990-ben a New York-i Sotheby’s aukciós ház árverésén bukkant fel, ahol megpróbálták értékesíteni, ám a kiállítás megnyitása után először Libanon, majd Magyarország és Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be azon az alapon, hogy a kincset az ő területén találták meg, így a gyűjtemény őket illeti. Libanon később visszavonta igényét, Magyarország és a Jugoszlávia jogutódjaként perlő Horvátország keresetét pedig elutasította a New York-i esküdtszék, ezért a kincsek a birtokosnál maradtak.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter egy más témában tartott április 7-ei sajtótájékoztatóján azt mondta, a kormány törekszik arra, hogy a Seuso-kincs következő részletét is magyar tulajdonba vegye.
A Magyar Tudományos Akadémia 2014-ben neves szakemberek részvételével létrehozta a Seuso-munkabizottságot. A bizottság ötéves komplex kutatási programjának a célja, hogy elvégezze a Seuso-kincs Magyarországra visszakerült darabjainak teljes körű tudományos feldolgozását, a tárgyak dokumentálásától, készítési helyük vizsgálatától kezdve a feltételezett lelőhelyük kutatásán keresztül a történeti, társadalmi, ikonográfiai és művészettörténeti értelmezésükig.
A napokban mutatták be Dézsy Zoltán A Seuso-kincsek története című filmjének második részét. A filmben több új részlet is van az 1996-ban bemutatott első részhez képest. Többek között megszólal a kincsek kiszállítására fölbérelt személy, feltárul annak a gyűjtőnek az életútja, akihez a kincsek megtalálójától, a később meggyilkolt Sümegh Józseftől került a kincsek nagy része, valamint azok a gyűjtők is megjelennek, akiknél előfordult valamelyik tárgy vagy találkoztak egy-egy darabbal, de nem volt tudomásuk azok értékéről.
A mű zárásaként a filmben a rendező elmondta: rengeteg tanú mesélt neki egy magyar, ma már milliárdos műgyűjtőről, aki fehérvári és Sümegh Józsefen keresztül tucatnál is több Seuso-kinccsel rendelkezik.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)