Tavasszal is várja a debreceni utazókat Prága, a gyönyörű ékszerdoboz

---

Prága – Sör, Orloj, vár és Moldva: egy gyors látogatásba csak a legfontosabbak férnek bele, de ha hosszabb ideig maradunk, egy sor csodás múzeumot, kiállítást, izgalmas bárt, kaszinót, sőt még sztriptíz bárt is felkereshetünk. Csak győzzük idővel.

---

Mivel is telhetne jobban a tavasz, és azon belül egy négy napos hosszú hétvége, mint egy kellemes kirándulás? Egy olyan utazás, amely több országot és várost is érint, és majdnem egy hétig tart. Egy ilyen Prága-Berlin-Karlovy Vary autós körútra adtam a fejem nemrégiben, és meg kell mondjam, ez az egyik legjobb választás arra, hogy az ember kiszakadjon egy kicsit a mókuskerékből.

A Tyn előtti Boldogasszony templom

Egy ilyen utat megszervezni némi előzetes tervezést igényel: mennyibe kerül az autópálya matrica, hol érdemes megszállni, hogy rövid idő alatt is mindent bejárhassunk, és egyáltalán, mennyiből lehet kijönni? Szerencsére nagy gondokkal nem kell itt sem szembesülni: Prágában is lehet már akár 10-15 ezer forintból tisztességes belvárosi szállást találni egy éjre reggelivel, két fő részére, a parkolás viszont egy kis pluszt rádob a végösszegre (olyannyira szigorúan veszik a városban, hogy külön helyek vannak fenntartva a prágai autósok számára, ha egy külföldi ott parkol le, akár el is szállíthatják a járművét).

Az útvonal pedig legalább annyira egyszerű, mint látványos.

Át egész Magyarországon Debrecenből indulva az autópályán, elhaladunk Győr, Pozsony, Brno mellett, aztán már ott is vagyunk Prágában

a sofőr ügyességétől és a megállások számától függően akár 9-10 óra alatt. A szlovák autópálya matrica tíz eurót kóstál, a cseh szintén hasonló árban mozog, viszont ott a régi matricát a szélvédőre módszerrel kell jeleznünk, hogy felhajthatunk a sztrádára.

Aki ismer, tudja, hogy szerintem Prága az egyik legszebb európai város: minden kis belvárosi utcájában bele lehet botlani egy pompás templomba, történelmi jelentőségű emlékhelybe vagy egy szép szoborba. Több alkalommal jártam már itt, van kedvenc kaszinóm, szállodám, bárom és fagyizóm is a száztornyú városban (bár utóbbi bezárt, és szégyenszemre Starbucks nyílt a helyén, mióta nem találkoztunk). Ilyen élményekkel tértem vissza a városba, és a tavaszi napsütésben sokadik alkalommal is meg tudta mutatni egy új arcát. Bár nem a legjobb értelemben, most az tűnt fel főleg, hogy mennyire sok a koldus és a graffiti, na meg a gyanútlan, látványosan béna turistákra rászálló rosszarcú fickók, akik a pénzváltók közelében lődörögve puffogtatnak szuper jó váltási ajánlatokat.

Ha jót akarunk magunknak, inkább hivatalos helyen váltsunk pénzt, de ott is legyünk szemfülesek, ugyanis commission címszó alatt jelentős összegeket gombolnak le rólunk váltásnál.

A legcélszerűbb kártyával fizetni, ott középárfolyamos váltás van érvényben.

Lángoló filozófus, napozó macska és táncoló ház

S hogy mi fér bele egy egyéjszakás prágai tartózkodásba, mielőtt tovább robognánk a német fővárosba? Szerencsére jóval több, mint azt elsőre gondolnánk, ugyanis

„az arany városban” könnyen begyalogolható távolságon belül van minden jelentős látványosság.

A Vencel térrel kezdünk (na meg a kedvenc kaszinómmal, ahol legalább annyi pénzt elveszítettem már, mint megnyertem), amely mellett az impozáns Nemzeti Múzeum áll, ahol szuper időszaki kiállításokat csíphetünk el. A téren található a húszéves, filozófia szakos hallgató, Jan Palach emléktáblája is, aki 1969. január 16-án tiltakozása jeléül felgyújtotta magát. Néhány perces séta vezet az Óvárosi térre, amely fölé több pompás templom is tornyosul: itt van a Týn-templom, amely a cseh fővárosról mintázott hűtőmágnesek zömén szerepel, és a szintén nagyhírű Orlojt is itt, a városháza oldalán csodálhatjuk meg. A híres csillagászati órát egyébként idén januárban kezdték felújítani, amely fél évet vesz majd igénybe, látogatásunkkor így csak egy kordont találtunk helyette (úgyhogy aki főként ezért a látványosságért menne, az napolja el az utat).

Szűk, hangulatos kis utcácskákon juthatunk el innen a Károly hídhoz, amely szintén a város jelképévé vált: nem véletlenül, az óvárost a kisoldallal összekötő sétahídon néhány méterenként a legkülönfélébb vallási és világi témájú szobrokat csodálhatjuk meg. Innen szintén egy karnyújtásnyira látható a világhírű Frank Gehry és a cseh Vlado Milunic építészek munkája, a Táncoló Ház, amely vidáman ropja a magáét a folyó partján több mint húsz éve.

Ez mind belefér egy délutánba anélkül, hogy a talpunk vagy a szépérzékünk bemondaná az unalmast, estére pedig jöhet a szórakozás. A cseh söröket senkinek sem kell bemutatni: egy finoman kesernyés Bernardot, a hazánkban is ismert Kozelt, vagy Krušovicét is érdemes ledönteni a túra végén, hangulatos vagy épp lepukkant bárokból pedig bőven válogathatunk. Egykénként aki nem szeretne váratlan, beható élményekkel gazdagodni, ne az U Rudolfa bárba térjen be: ez egy klasszikus meleg bár, ahol a nőkre szó szerint ferde szemmel néznek a törzsvendégek (sőt olykor még Celine Dion-dalok is felcsendülnek). Finom ételekből is bőven lehet szemezgetni: a kürtős kalács, a csülök és a kacsa nagyon népszerű itt, de akár gulyást is tolhatunk – persze semmiképp ne olyannak képzeljük el, mint amilyennek itthon megismertük.

A körút következő napján, egy délelőtt alatt a kisoldal főbb szépségeit is felfedezhetjük: a monumentális Szent Vitus-székesegyházat és mellette a prágai várat.

Érdemes itt megállni pár szelfire: pazar kilátás nyílik innen a városra és az azt kettészelő Moldvára.

Én itt ismertem meg a világ egyik legnagyobb életművészét: egy fekete cica napfürdőzés közben nyávogva igényelte a simogatást. Amikor megkapta, a mancsai alatt elterült az egész város, és láthatóan borzasztóan élvezte a dolgot.

És hol van akkor még Berlin, ami aznap délután következett…