Puskás István: ne csak szívügyünk legyen Debrecen, de aktívan tegyünk is érte
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.09.05. 08:34 | Frissítve: 2022.09.06. 12:48
Debrecen – Szerencsések vagyunk mi, debreceniek, hisz az ország talán legerősebb lokális identitású közösségében, városában élünk – mondja az alpolgármester. Interjú.
Szeptember harmadik hétvégéjén hagyományosan ismét épített örökségünk kerül a középpontba. Debrecenben ennél időben és tematikájában is bővebb lesz, túlmutat a Kulturális Örökség Napjai sorozat, árulta el Puskás István. A város kulturális ügyeiért felelős alpolgármesterrel a programokról és a debreceniségről, a lokális identitásról beszélgettünk.
Puskás István
Dehir: Időben szinte összeér a Térey Könyvünnep és a Kulturális Örökség Napjainak ingyenes várostörténeti programsorozata. Mondhatjuk, hogy szinte folytatásról van szó?
Puskás István: Vagy inkább összefonódásról. Hiszen mind a két program eseményei, mind a témái szoros kapcsolatban lesznek, több közös metszet is létrejön. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szeptember a debreceni kulturális örökségről fog szólni, sőt, ennél is többről, a város, közösségünk identitásáról. Köszönhető ez annak, hogy Debrecen két legerősebb identitásképző értéke kerül a középpontba: a irodalom, és hozzá kapcsolódóan a debreceni műveltség számos eleme, valamint az épített környezet (ami minden település, lokális identitás meghatározó eleme). Amikor 2020-ban életre hívtuk a Térey Könyvünnepet, pont ez volt a célunk. Hiszen nem csak városunk és nemzetünk tragikusan fiatalon elhunyt költőjének kívántunk emléket állítani, nem csak velünk élő, nagyon is aktuális életművét kívántuk éltetni, de
fel akartuk hívni arra is a figyelmet, milyen fontos szerepe van az irodalomnak ma is Debrecen identitásában. Ezért minden könyvünnep alkalmával más szerzők is „szóhoz jutnak”, idén például a Könyvünnep előestéjén, ami János születésnapja, egy száztizedik születésnapról, Kiss Tamás születésnapjáról is meg fogunk emlékezni.
A Kulturális Örökség Napja pedig egy olyan európai kezdeményezés, melynek kitüntetett célja a kontinens épített örökségének megmutatása. Mikor Rómában dolgoztam, ott is láttam, mekkora lehetőség ez, hiszen a Magyar Akadémia barokk palotája is komoly figyelmet kapott mindig ezen a napon, amit jól ki lehetett aknázni.
Dehir: Mi várja az érdeklődőket? Lesznek újabb helyszínek is a korábbi évekhez képest?
Puskás István: Az idén már harmadik alkalommal rendezzük meg a Könyvünnepet, aminek kezd kialakulni a profilja. Ennek egy része tehát a Térey-kultusz, így a programok a János által sokszor emlegetett belvárosi helyszíneken zajlanak majd, az egykori „Boldogh-házban”, a Kétmalom utcán koszorúzunk, lesz program a Méliusz Könyvtár pár lépésre található épületében, az Irodalom Házában a Péterfia utcán, ahogy a korábbi években is, de lesznek új helyszínek is. Ahogy említettem, már a felvezető program része 11-én Kis Tamásra emlékezés az egykori lakóháznál, 13-án pedig a városunkban lakó Bereményi Géza lesz az Apolló mozi vendége, a Csokonai Színház pedig a Kistemplomban készül egy nagyon izgalmas előadással. A korábbi évekhez hasonlóan beszélgetések, könyvbemutatók alkotják az ünnep gerincét, a Méliusz Könyvtár pedig egy országos könyvtári innovációs projekt bemutatására készül. Ami pedig már átvezet minket az épített örökséghez: a könyvünnepen végre kézbe vehetjük Harangi Attila és Löki Viktor cívisházakról készített kötetét, ami bőven több mint építészet, hiszen irodalmi értékű szövegek is helye kaptak benne, ahogyan fotókönyvként is működik.
A kötetet egyébként az egész programsorozat két főszereplő intézménye, a Déri Múzeum és a Méliusz Könyvtár gondozza, adja ki. De még bőven a könyvünnep alatt tartanak a Pásti utcai zsinagógában látható építészettörténeti kiállításhoz kapcsolódóan egy beszélgetést, aminek témája az épített környezet és az irodalom sajátos debreceni viszonyrendszere lesz. Ami pedig az épített örökség napját illeti, a korábbi évekhez képest sokkal gazdagabb lesz a programkínálat, köszönhetően egy példaértékű alulról jövő, igazi cívis-civil kezdeményezésnek.
A Cívisházakért Facebook-csoport aktivistái a Méliusz térre szerveznek egész napos rendezvényt a Verestemplom, a Méliusz Könyvtár, a levéltár, a Csokonai Színház művészei, népművészek, helytörténészek, civil szervezetek bevonásával 18-án.
De ezen az egész napos rendezvényen túl is, szeptember 15. és 19. között több program, köztük városi séta, konferencia ad majd alkalmat arra, hogy épített kulturális örökségünkkel ismerkedjünk.
Dehir: Az elmúlt hónapokban több olyan rendezvény helyszíne volt városunk, ahol a debreceniség hangsúlyosan volt jelen. Gondolhatunk a Holnemváros kiállításra, vagy a 100 éves debreceni Építészeti Archívumhoz kapcsolódó programokra is. Az új színház pedig egy Szabó Magda-ősbemutatóval nyitott. Lehet mindez véletlen?
Puskás István: Semmiképp sem az. Debrecenben több éve, a legutóbbi időkben pedig kifejezetten szisztematikusan folyik több fórumon is disputa a debreceni identitásról. Kifejezetten megszaporodtak a tudományos, az értelmiségi, illetve szélesebb közönséget megszólító alkalmak. Én magam is azon vagyok, hogy minél több ilyen lehetőség, beszélgetés, platform szülessen a legkülönbözőbb témákban (mert a mostani beszélgetés apropóját jelentő „ügyeken” túl is számos eleme van a debreceni identitásnak). De szaporodnak az értékesebbnél értékesebb publikációk is, könyv, illetve online formában, adatbázisok épülnek, ahogyan
Debrecen továbbra is rendszeresen tárgya, nem csak helyszíne a legkülönfélébb műalkotásoknak is. Mindez együtt jól mutatja, mennyire fontos sokunk – és remélem, mind többünk – számára a város, annak közössége, és azt, hogy ki-ki a maga módján aktívan is élje meg az ide tartozást.
Bízom abban, és magam is sokat dolgozom azon, hogy mind szélesebb legyen ez az aktív közösség, hogy mind többünknek legyen ne csak szívügye a város, de aktívan tegyünk is érte. Az elkötelezett emberek közössége egyre gyarapszik, és ez nem csak a programok sűrűségén, hanem sokszínűségén és minőségén is mindinkább lemérhető.
Dehir: Ha a közösségi oldalakat nézzük, vagy akár a Dehir cikkeit, feltűnően nagy az érdeklődés a város múltjáról, közelmúltjáról szóló posztok, cikkek iránt. Pusztán a nosztalgia miatt, vagy ennél többről van szó?
Puskás István: Sokkal többről. Jó ideje a nyugati kultúrában mind hangsúlyosabban vetődik fel az identitás kérdése a legkülönbözőbb aspektusokban, a legkülönbözőbb megközelítésekben a művészettől a politikán és a gazdaságon át a leghétköznapibb beszélgetésekig. A világ hirtelen kitágulása, a fizikai és a virtuális tér gyors kiterjedése hozta ezt, amiben mindannyian éljük az életünket.
Egy mind komplikáltabbá, mind nehezebben érthető, értelmezhető világban elemi kérdés, kik vagyunk mi, mint egyének, mi a viszonyunk a számunkra fontos közösségekhez, mint a család, a nemzet, a kultúra, a civilizáció.
Minden pozitívuma mellett ennek e helyzetnek rengeteg veszélye, félelmet keltő aspektusa is van. Ilyenkor értékelődnek fel a biztos pontok, a biztos fogódzók, aminek köszönhetően biztonságot lelhetünk, meg tud maradni az otthonosság érzése a világban. Ezért beszélünk annyit a család fontosságáról, a civilizációs hagyományainkon alapuló, mély gyökerű egyéni – nemi – identitásokról, és ezért vagyunk mi debreceniek szerencsések, hisz az ország talán (szerintem egészen biztosan) legerősebb lokális identitású közösségében, városában élünk.
Dehir: Miért fontos a debreceniség? Mi hívja elő újra és újra a lokális identitás kérdését?
Puskás István: A debreceniség vagy inkább a debreceni identitás teremthet számunkra otthonos közeget, teremt körülöttünk közösséget, ad kapaszkodókat a múltból, ami segít a jelen kihívásaival megküzdeni és jövő felé építkezni.
Dehir: Debrecen gazdasága fejlődik, több ezer új munkahely jön létre, az egyetem szintén sokakat vonz. Számukra mitől tud vonzó lenni a város? Miért lényeges, ők hogyan találnak otthonra itt, hogyan találják meg a maguk számára Debrecent?
Puskás István: Azon túl, hogy milyen életkörülményeket, milyen minőségű, színvonalú – egészségügyi, oktatási, szórakozási, vásárlási, sportolási stb. – lehetőségeket kínál egy város, igenis számít, milyen karakteres, mennyire összetartó, szolidáris és befogadó az a közösség, ahova egy idegen érkezik. Akinek volt már alkalma megtapasztalni, milyen egy idegen közegben élni, ezt jól tudja. Nem mindegy, milyen üzletekbe járunk vásárolni, de legalább ennyire fontos, milyen gesztusok, milyen emberi viszonyok vesznek minket körül, hogy ránk mosolyog-e a szülőtárs az óvodában, hogy az eladó ismerősként szól-e hozzánk a zöldségesnél.
Az, hogy mit gondol rólunk egy idegen, hogyan éli meg itteni mindennapjait, nem csak azért fontos, hogy ő hogyan érzi magát, vagy milyen hírünket viszi a világban, de saját magunk miatt is. Mi is jobban fogjuk magunkat érezni a bőrünkben, a saját környezetünkben, közösségünkben, ha jól fogadjuk a közösségünk hasznos tagjává válni akaró idegent. De ez is a debreceni identitás része.
A város mindig is befogadta mindazokat, akik osztoztak a közösség alapjait jelentő értékekben, akik hasznos, dolgos polgárai akartak lenni, akik gyarapítani akarták a várost. Elég végig menni a Piac utcán, gondoljunk csak bele, milyen neveket viselnek az ottani házak: Sesztina, Rickl, Kaszanyiczky.
Dehir: A napokban azt nyilatkozta Catherine Gabriel, a DVSC Schaeffler új kapusa, hogy míg Debrecenben már majdnem az összes étteremben járt, ez Párizsban elég nehezen jönne össze. Ezzel nem lehet vitatkozni. Ezzel szemben mi mit tudunk felmutatni?
Puskás István: Például azt, hogy realistán számolunk azzal, kik vagyunk, mekkorák is vagyunk. Nyilván soha nem fogunk tudni versenyezni egy metropolisszal a szolgáltatások sokszínűsége, színvonala tekintetében, viszont tudjuk kínálni a minőségi, kényelmes, biztonságos, élhető ritmusú középvárosok minden előnyét. Szeretjük Debrecenben csak a rosszat látni, csak a hiányt észre venni, de ha elmegyünk Közép-Európa, de akár Nyugat-Európa hasonló méretű városaiba, rájövünk, nincs szégyenkezni valónk. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy Debrecen „kész van”, nagyon is sok területen lehet még javulnunk – a gasztronómia pl. az egyik ilyen terület. Beszélgetünk is sokat a debreceni vendéglátósokkal, és biztos vagyok abban, hogy ennek előbb-utóbb mind láthatóbb eredményei lesznek. Érdekes, hogy amíg most már egészen kitűnő pizzákat lehet enni nálunk, lokális ízekkel bizony alig-alig találkozni, márpedig a lokális identitás egyik kulcseleméről van szó. Ezen a területen például kifejezetten sok még a tennivalónk. Nekem Itália a kedvenc példám. Nincs római étterem a kockás terítőstől a fine diningig, ahol ne lenne jelen a tradicionális konyha, carbonarát mindenhol kínálnak, de közelebbi példának mondhatom Kolozsvárt is, míg nálunk igencsak kell kutakodni slambuc, töltött káposzta után…
Cím | dátum |
---|---|
A várossal szeretve vitázó alkotóra emlékezett Debrecen | 2020.09.19 |