Pósán László: Debrecenben a kulturális szférában dolgozók létbiztonsága megmaradt
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.06.27. 09:00 | Frissítve: 2021.06.27. 09:00
Debrecen – Nyáron tanulmányokat ír, de koncertekre, színházi előadásokra is szívesen megy a debreceni politikus. Interjú.
Idén Debrecen költségvetésének mérlegfőösszege meghaladja a 162 milliárd forintot. Kiemelt területnek számít a közlekedésfejlesztés, az oktatási, szociális és közintézményi bővítés, de ezek mellett a város jelentős összegeket fordít a kulturális fejlesztésekre is. A terület helyzetéről, feladatairól, lehetőségeiről beszélgettünk Pósán László országgyűlési képviselővel, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnökével.
Dehir: Milyennek látja a kultúra helyzetét városunkban?
Pósán László: Alapvetően jónak. Bár a világjárvány sok mindent a háttérbe szorított, ugyanakkor mivel a pandémia és a színházak felújítása városunkban jórészt erre az időre esett, így a kultúrafogyasztó közönség ezt nem kellett, hogy hiányként élje meg. Az is lényeges, hogy Debrecenben a kulturális szférában dolgozók létbiztonsága megmaradt. Működtek a filharmonikusok, a kórus és a zenekar, próbáltak, láthattunk-hallhattunk online hangversenyeket. A színháznak is volt egy emlékezetes, üvegfal mögött játszott Hamlet-előadása, a Vojtina is folyamatosan megjelent az internetes felületeken. A Méliusz részéről több újítás született: ilyen az érintés nélküli könyvkölcsönzés lehetősége, melynek az országban és külföldön is számos követője lett. De fontos újítás az is, hogy konténerkönyvtárakat visznek a város különböző területeire, kölcsönzési lehetőséggel, internetkapcsolattal.
Ez az időszak alkalmas volt rá, hogy a kulturális élet szereplői felkészüljenek arra az időre, mikor ismét közönség elé lehet lépni. Ennek a felkészülésnek a része az is, hogy Debrecen pályázik az Irodalom Városa nemzetközi cím elnyerésére.
Dehir: A májusi nyitást követően egyre több rendezvényen vehetnek részt a debreceniek. Biztonságban érezhetjük magunkat ezeken a programokon?
Pósán László: Nem véletlen, hogy a nyitással kapcsolatos információk között szinte mindenütt ott szerepel, hogy a rendezvények – mozi, színház, futballmeccs… – védettségi igazolvánnyal látogathatók. Mindenkit arra biztatok, aki nem tette még meg, hogy oltassa be magát a saját és a környezete érdekében is.
Dehir: Lehet a kultúrára úgy tekinteni, mint bármely gazdasági vállalkozásra?
Pósán László: Idén nyáron szinte az egész országban csak Debrecenben rendeznek olyan nagyszabású fesztivált, mint a Campus. Ez azt jeleni, hogy a azok a fiatalok, akiket beoltottak, van védettségi igazolványuk és szeretnének úgy bulizni, mint a korábbi években, azok Debrecenbe fognak utazni. Míg korábban több helyre is elmentek, most viszont csak ide tudnak jönni. Ebből a szempontból lehetünk optimisták, hogy ez egy jövedelmező időszak lesz, ahogy a virágkarnevál időszaka is. Nem direkt módon mérhető a kultúra nyeresége, hanem tágabb értelemben: a Debrecenbe utazó kultúrafogyasztók itt étkezni fognak, megszállnak, egyéb típusú szolgáltatásokat is igénybe vesznek – például elmennek a strandra, beülnek egy kávézóba, borozóba,
A film- vagy a zeneipar például nagyon komoly üzlet, egy író-olvasó találkozó azonban nem feltétlenül lesz pénzügyileg nyereséges vállalkozás.
Ahogy a bábszínházakat sem azért tartják fent a világban, hogy hatalmas profitot termeljenek, hanem a gyerekek és a családok érdekeit szem előtt tartva. Mindezeket a kormányzat, az önkormányzat és az egyéb szervezetek mecénásként támogatják. Sok mindentől függ tehát, hogyan lehet vagy nem lehet üzlet a kultúra.
Dehir: Debrecen szívesen emlegetjük úgy, mint a határon átnyúló régió kulturális központját, de iskolavárosként is. A kettő között kell összefüggést keresni?
Pósán László: Úgy gondolom, igen, és ennek az előzménye visszanyúlik a Református Kollégiumra, és arra a gyakorlatra, hogy a diákokat elküldték más országokba peregrinusként, hogy tanuljanak, tapasztaljanak, s majd jöjjenek vissza. Ennek a hagyománynak vannak máig létező elemei. Például
a debreceni iskolák többsége testvériskolai kapcsolatokat ápol határokon túli intézményekkel.
A Debreceni Egyetem a mai napig besegít a nagyváradi felsőoktatási képzésbe, de élő a kapcsolat a kolozsvári Scapientia-egyetemmel is. Ez – az oktatás mellett – kultúraközvetítést, kiadványok cseréjét is jelenti. S ha már itt tartunk: a Burgundia utcán megnyílt Partium Ház is fontos missziót tölt be. Többek között olyan kiadványok érhetők el náluk (határon túli magyar szép-, illetve szakirodalom), melyek nem biztos, hogy bekerülnek a hazai könyvterjesztés hálózatába.
Dehir: Ha már iskolaváros: az elmúlt hónapokban sok szó esett az egyetemi átalakításról. Egyetemi oktatóként mi erről a véleménye?
Pósán László: Az egyetemi autonómia nagyon fontos. Ez elsősorban akadémiai, kutatói, oktatói vonalon kell, hogy megvalósuljon. Az, hogy én hogyan tanítok Mátyás király hadjáratairól, ne aktuálpolitikai-ideológiai köntösbe ágyazottan jelenjen meg. A pénzügyi autonómia viszont nem jelentheti azt, hogy itt a pénz, és senki ne szóljon bele, mire költi az intézmény. Egy egyetem akkor igazán autonóm, ha a gazdálkodásában is széles körű működési jogosultságai vannak, de ehhez kell egy professzionális pénzügyi gazdasági menedzsment és egy olyan típusú fenntartó, mely nem hivatalnoki logikával közelít, hanem a szó jó értelmében vett gazdaként viselkedik.
Dehir: Egy alapítvány például?
Pósán László: Igen, ahol hús-vér emberek ülnek. A mindenkori egyetemi élet úgy alakult eddig, hogy négyéves választások után jött egy szakágazati irányítás, és megmondta, erre megyünk, vagy arra megyünk. Ez arctalan volt a maga nemében. Ehhez képest egy alapítvány kuratóriumának tagjai a saját vagyonukkal is felelnek a döntéseikért. Egy államigazgatási rendszerben hol volt erre példa? Olyan adósságok halmozódtak fel felsőoktatási intézményekben, melyeket a következő kormánynak kellett szanálnia. Ebből a szempontból szerencsésnek tartom, hogy a döntéseknek legyen következménye. De még fontosabb, hogy
maga az egyetem és annak a döntéshozói testülete mondta azt, hogy ez az alapítványi forma jó irány lenne.
A világ nagy egyetemeinek jelentős hányada nem véletlenül alapítványi fenntartásban működik – ahogy a Harvard is. S bár Cambridge vagy Oxford esetében hivatalosan állami egyetemről beszélhetünk, de valójában ezek olyan komoly vagyonkezelői jogosultsággal bírnak, ami nálunk nem volt lehetséges. Nem tehette meg a Debreceni Egyetem azt, hogy a rá bízott javak egy részét, mondjuk, üzleti célból hasznosítsa azért, hogy az így befolyó pénzt, például, egy új orvosi műszer beszerzésére fordítsa.
Dehir: Akár oktatói, akár politikusi énjét vesszük, itt a nyár. Milyen programot tervez az előttünk álló hetekre?
Pósán László: Egyrészt meg kell írnom néhány tanulmányt a kutatói munkám részeként. Ez nyilván munka, ugyanakkor számomra vonzó szellemi kihívás. Tervezünk utazást is; remélem, lehetővé teszi az egészségügyi helyzet meg az időjárás is, hogy elmenjünk a családdal Horvátországba, illetve megnézzünk a Dunántúlon néhány várat és kastélyt.
Dehir: S Debrecenben?
Pósán László: Debrecenben nagyon sok zenei programon megfordulok, legyen szó akár a könnyű- vagy a komolyzenéről: a Bor és Jazznapok eseményeire egészen biztosan el fogok látogatni. A jó színházi előadásokat is szeretem, a szabadtéri színpad kínálatából A Pál utcai fiúk és A szőke ciklon kifejezetten érdekel. Rejtő regényeinek titka a narrátori szöveg és nem a cselekmények vagy a jellemek kifinomultsága; kíváncsi vagyok, a színpadi előadás hogyan tudja majd ezt visszaadni. De a Déri Múzeumot is jó szívvel ajánlom. Nagyon szép a Trianon-kiállítás, és a többi állandó tárlat is nagyon izgalmas és igényes, ahogy Munkácsy páratlan Trilógiáját sem lehet elégszer látni.