Papp László: Tréfás György neve örökre összeforrt Debrecen kultúrájával

---

Debrecen - Utolsó útjára kísérték Tréfás György operaénekest, Debrecen díszpolgárát. Több százan búcsúztak a legendás művésztől.

---

Kedd délelőtt a Debreceni Köztemetőben vettek végső búcsút Tréfás György operaénekestől. A Liszt Ferenc-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja, Debrecen díszpolgára július elsején, életének 85. évében hunyt el.

A gyászszertartást Fekete Károly református püspök végezte, aki úgy fogalmazott, Tréfás György Debrecenben találta meg azt a szeretetteljes közeget, mely segített neki otthonra találni a városban.

A család, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Csokonai Színház közös halottjaként gyászolt művésztől a város nevében Papp László polgármester búcsúzott.

Papp László úgy fogalmazott, Debrecen egy legendás polgárától búcsúzik, aki felejthetetlen alakításaival, emberségével és hűségével írta be magát Debrecen gazdag történetébe. A városvezető hozzátette, Tréfás György neve örökre összeforrt Debrecen kultúrájával.

A Csokonai Színház nevében Ráckevei Anna színigazgató vett búcsút Tréfás Györgytől, akit az elmondása szerint a legnagyobb basszisták egyikeként tartottak számon. Ráckevei Anna kiemelte, az énekest imádta a közönség, őt pedig éltette a nézők szeretete.

A pályatársak nevében Mohos Nagy Éva emlékezett Tréfás Györgyre, felidézte, hogy fiatal énekesként mennyire felnézett Tréfás Györgyre, mennyire csodálta szerepformálásait, művészi hozzáállását és zenei alázatát. Mohos Nagy Éva szólt arról is, hogy Tréfás György a Csokonai Színház igazgatósági tagjaként sokat küzdött a művészek társadalmi elismertségéért, életszínvonaluk javításáért.

A művész búcsúztatásán több százan, családtagok, barátok és tisztelők vettek részt.

Tréfás György 1931. október 6-án született Budapesten. Zenei tanulmányait magánúton végezte. 1952–1957 között a Honvéd Művészegyüttes tagja volt, 1957-től debreceni Csokonai Színház magánénekese volt. Több külföldi turnén szerepelt nagy sikerrel. Oratóriuménekesként is elismert, alakításait drámai erő és mély emberismeret jellemezte, mindig a tökéletes színpadi kidolgozottságra, teljes átélésre törekedett.

Liszt Ferenc-díjas (1968), Érdemes Művész (1980) és Kiváló Művész (1990). Legismertebb szerepei: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola); Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból); Leporello (Mozart: Don Giovanni); Zakariás (Verdi: Nabucco); II. Fülöp (Verdi: Don Carlos); Doszifej (Muszorgszkij: Hovanscsina), Hermann (Lohengrin), Koncsak (Igor herceg), a Kékszakállú herceg.

A legendás énekes Csokonai Színház örökös tagja és 2002-ben megkapta a város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként minden operarajongó viszontláthatja „kőbe vésett” lábnyomát Budapesten, a Nagymező utcában.

Dehir - Elbúcsúztak Tréfás Györgytől