Őrületes olvadás a Piac utcától a Békás-tóig
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.03.17. 16:03 | Frissítve: 2013.03.18. 12:51
Debrecen – Szikrázó vasárnappal búcsúzott a hosszú hétvége Debrecenben is: hétágra sütött a nap, eltűnt az előző napon még hatalmas hó nagy része, s az emberek vidáman sétálgattak az újra tavaszias szabadban.
Az egy héttel ezelőtti nőnap estéjén még sűrű villámlással kísért, valódi nyári zápor öntözte Debrecent, ráadásul a Nagyerdei parkban a párzó békák inváziója is kitört – alaposan megnehezítve az arra járók haladását. Aztán alig telt el néhány nap, s a következő csütörtökön már akkorát fordult az égiek kedve, hogy mire az ember este hazaért, már a kabátja is szó szerint jégruhává fagyott. Az utakról nem is beszélve…
Az igazi feketeleves sajnos éppen a nemzeti ünnepre következett be, s emiatt a megemlékezések közül is sokat nem lehetett megtartani. Másnap viszont már ismét elő-előbújt a nap, jelezvén, hogy elvégre már mégiscsak az ő évszaka következik, s például Alsójózsán is ünnepi színeket varázsolt az utcácskákba. Ettől függetlenül nagyon bölcsen cselekedett, aki előzőleg nejlonba burkolta a kertjében rügyre fakadt bokrait – miként erre a Faraktár utcában is találni példát.
Az örvendetes olvadás eredményeként vasárnap a debreceni, fontosabb utak jó része nem csak járható volt, de száraz is. Ez meg is látszik a délutáni forgalmon, hiszen sokan választották újra a négykerekűiket, hogy eljussanak a céljaikhoz. És ugyancsak sokan maradtak a „lábbusznál”, hogy tehessenek végre egy hamisítatlan, hétvégi barangolást.
Szinte a feledés homályába vész már, hogy utoljára mikor lengedeztek nemzeti lobogóink vaskos jégcsaptömbök mellett. A mostani ünnepen már ez is természetesnek, sőt – groteszk módon – örömtelinek számít, főként a 15-i ítéletidőt átélve. Csodálatos arcát mutatja immár (s remélhetőleg nem csak vasárnap) a főtér, a Simonyi út és – talán legfőképpen – a Békás-tó környezete is.
Itt is, ott is emberek, négylábú kedvencek, tarka tollú vadkacsák… Megnyugtató az az érzés is, hogy ez a „váratlan” tél bizony már korántsem olyan, mintha novemberben szakadt volna ránk. Hiszen tudjuk: mögöttünk van már a dermesztő évszak, és ami következik: az nem más, mint az illatos, színes, cirógató kikelet!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)