Nem hagyják magukat legyőzni járvány idején sem a Debreceni Regösök
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2020.12.20. 14:30 | Frissítve: 2020.12.20. 16:37
Debrecen – Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Buka László és csapata abban (is) bízik, hogy nem szakad meg 26 éves hagyományuk.
A regölés ősi hagyománya szerint újévi jókívánságokkal, énekekkel köszöntik vendéglátóikat a házról házra járó regösök. A férfiakból álló csoport házanként adja át jókívánságait a házigazdának és családjának, elsősorban énekeken keresztül. Ezek nagy részét a 20. század elején gyűjtötték össze, és a rendszerváltás után kezdték el az ország több táján újra felfedezni. Napjainkban 150 körüli az ismert regös szövegek száma.
A debreceni regösök évek óta tanítanak gyerekeknek is énekeket. Az évezredes néphagyományt gyakorta a Homokkerti Közösségi Házban (is) felelevenítették. A szervező Motolla Egyesület arra törekszik, hogy a következő generáció is megismerhesse az újévköszöntő tradíciót. A debreceni regösök tevékenysége a városi, majd a megyei értéktárba is bekerült.
Maga a regölés hagyománya pedig már kiemelt nemzeti érték, azaz egy lépésre van attól, hogy hungarikummá váljon.
Buka Lászlót a Dóczy Református Gimnázium tanáraként, festőként, kántorként és folyóirat szerkesztőként ismerhetjük. És persze hagyományőrzőként is, hiszen már 2008-ban megyei Prima Primissima díjat kapott ezen tevékenységéért. 36 évesen találkozott először a regöléssel, mondja Buka László, aki a Motolla Egyesület egyik alapítója is. Már 26 esztendeje műveli a debreceni csapat a hagyományt a Kárpát-medencében, az országos találkozókon is a legsokrétűbbek közé tartoznak.
Ám most a koronavírus járvány minden elképzelést felülír. Elmaradt a betlehemes találkozó és a hagyományos regölésre sem fog sor kerülni abban a formában, ahogyan ez idáig történt. Nagy kérdés, hogy a mai helyzetben mit lehet tenni?
Buka László azt mondja: a debreceni társaságuk nemcsak akkor tart össze, ha regölés van, hanem egész esztendőben szerveznek összejöveteleket. Negyed-félévente rendszeresen összejárnak beszélgetni, megvitatni a világ dolgait, ő pedig vendégül szokta őket látni 21 éve működő alkotótáborában is. Hiszen barátokról van szó. Az idén sajnos eltávozott egyikük – a fafaragó Nagy Imre –, az ő temetése után baráti körben nyáron regöltek neki egy éneket, a dozmatit.
Ami az idei decembert illeti, Buka László óvatosan bizakodik. Mert reméli, hogy a hónap 26. napján a gyülekezési és egyéb korlátozások betartásával tudnak majd regölni a zeleméri templomromnál.
Persze, mondja, nem könnyű erre most készülni, hiszen próbálni nem tudnak. És az erre vonatkozó – például tűzgyújtási – engedélyeket is be kell szerezni. Tervezik még azt is, hogy néhányuk otthona, háza előtt regölnek, szintén a vonatkozó szabályok betartása mellett.
Nagyon remélik, hogy a hagyomány nem szakad meg...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)