Mostanában csak otthon libbenti meg a rázókendőt a Zakynthoson élő debreceni hastáncos

---

Erdélyi Zsófi életét egy ideje két gyermeke és görög családja köti le. De sokat segít a magyar turistáknak, és már nagyon várja, hogy menjenek.

---

Bár a hazai járványadatok még nem indokolják, a szakemberek szerint már látni a koronavírus járvány harmadik hullámának végét. Ezért valamennyien óvatos reménykedéssel tekinthetünk a nyári hónapokra. Így vannak ezzel a turizmusból élő országok is. Görögország például nagyon épít a nyári turistaszezonra, ezért a napokban elsőként jelentették be, hogy nemcsak az uniós gyógyszerügynökség által elfogadott vakcinákkal beoltott turisták mehetnek hozzájuk. A jelenlegi tervek szerint nemcsak oltás lesz elég a belépéshez, hanem egy negatív PCR-teszt is beutazáskor, tíz év alatti gyerekeknek pedig egyikre sem lesz szükség. 

A debreceni nap- és tengerimádók egyik kedvenc nyaralási célpontja Zakynthos szigete, ahol már jó ideje él egy hölgy, aki innen indult. Sikeres, számtalan díjat elnyert hastáncosként ismertük, de ma már kétgyermekes családanyaként él a szigeten. Erdélyi Zsófi sokaknak szokott a segítségére lenni helyben ügyes-bajos dolgokban. 

Dehir.hu: Mik a legszebb emlékei a debreceni hastáncos évekből?

Erdélyi Zsófi: Rengeteg ilyen van, jól is esett elgondolkozni a válaszon, mert meghatározó korszaka az életemnek. Idén 20 éve, hogy felkötöttem a rázókendőt az Estella Hastánc Stúdióban, sosem felejtem el azt az izgalmat és lelkesedést. A fellépések, a közös készülődés a lányokkal, az öröm amikor elkészült egy saját kézzel díszített hastánc kosztüm, a fesztiválok, a versenyek és persze a virágkarnevál – kellemes bármikor a visszaemlékezés.

Dehir.hu: Már főiskolásként is turisztikát tanult. Tudatosan készült erre a pályára?

Erdélyi Zsófi: Egyáltalán nem. Annak idején, 18 évesen a motivációm az volt, hogy szerettem az idegen nyelveket és jó eredményeim voltak, így ez könnyű belépőt jelentett erre a szakra. Érdekesnek hangzott a turizmus, gondoltam, majd időközben megszeretem. Ez így is lett, azonban az igazat megvallva, a fősulis évek alatt is mindig a tánc élvezett prioritást az életemben. S nem volt ez másképp akkor sem, miután már lediplomáztam.

Kizárólag a tánccal foglalkoztam, egészen addig amíg ki nem költöztem.

Dehir.hu: Hogyan került Zakynthosra?

Erdélyi Zsófi: Ez a történet a főiskolás éveimre nyúlik vissza. Lehetőség volt a féléves kötelező szakmai gyakorlatot külföldön elvégezni. Megláttuk a hirdetést a legjobb barátnőmmel és egyből tudtuk, hogy nekünk bizony Görögországban a helyünk. 6 hónapot töltöttünk Zakynthoson, fantasztikus élmény volt.

Akkor megfogadtuk, hogy egyszer még ide visszatérünk turistaként. Így is lett, 2013-ban, ekkor megismerkedtem Nikóval, aki ma már a férjem.

Dehir.hu: Milyen volt a beilleszkedés egy másfajta kultúrába?

Erdélyi Zsófi: Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy jó az alkalmazkodó képességem, ennek ellenére kihívást jelentett a beilleszkedés. A görögöknél nagyon fontosak a szokások és hagyományok, és nagyon sok is van belőlük, ezekkel néha kicsit nehéz volt lépést tartani. Úgy látom, nagy a különbség görög és magyar mentalitás között, de mostanra már kicsit mind a kettőt magaménak érzem. Ami nagyon tetszik itt nekem, hogy az emberek szinte kivétel nélkül segítőkészek, és törődnek a másikkal, legyen az akár teljesen idegenről is. Fokozottan igaz ez, ha a családról van szó.

Dehir.hu: Mi a feladata, a munkája, miben tud segíteni a turistáknak?

Erdélyi Zsófi: Azoknak segítek, akik szeretnék minél jobban felfedezni a szigetet és tartalmasan eltölteni a nyaralásukat. Rengeteg program közül lehet választani nálunk, az én dolgom az, hogy részletesen elmagyarázzam az érdeklődőknek, mire számíthatnak egy-egy kirándulás alkalmával. A szervezett utak mellett nagyon népszerűek az egyéni túrák, autó-, robogó- illetve motorcsónak bérlés segítségével. Ilyenkor útmutatást, tippeket adok, merre érdemes barangolni.

Dehir.hu: Meséljen egy kicsit a családjáról, a gyermekeiről!

Erdélyi Zsófi: A férjem és a családja már generációk óta olajbogyó termesztéssel foglalkozik. Tipikus mezőgazdász család, apósom reggeltől estig a földeken van - mindig akad valami tennivaló, anyósom pedig otthon mindent kézben tart és a legfinomabb görög fogásokat varázsolja nap mint nap az asztalra. Egy Lithakia nevű kis faluban élünk. Nikó a négy fivér legkisebbike, nagyon összetartóak, mindig számíthatnak egymásra. Két fiunk van, a nagyobbik, Giannis, 4 éves, a kisebbik, Alexandros, pedig 7 hónapos. Fantasztikus dolog, hogy milyen természetes nekik mindkét nyelv. Igazán szerencsések emiatt, úgy gondolom. Giannis a legjobb tolmács, ha a nagyszülők társalogni akarnak, ezzel fel is oldottuk a nyelvi akadályokat. 

Dehir.hu: Hazalátogatni szokott néha?

Erdélyi Zsófi: Évente egyszer járunk haza, legutoljára tavaly januárban voltunk, pont mielőtt berobbant a Covid. Nagyon remélem, hogy idén is sikerül eljutnunk. Karácsonyra tervezzük, mert már hat éve nem töltöttem otthon az ünnepeket.

Dehir.hu: A táncot már teljesen maga mögött hagyta?

Erdélyi Zsófi: Azt sosem tudnám, ha egyelőre csak a magam kedvére, a nappalimban is, de táncolok. Még várandósságaim előtt elkezdtem a tánc oktatását itt a szigeten. Majd ha cseperednek a fiúk, biztosan visszatérek, ha az Isten is úgy akarja.

Dehir.hu: A járvány mennyire viseli meg az ottani életet?

Erdélyi Zsófi: A legtöbben a szigeten vagy a turizmusból vagy a mezőgazdaságból élnek.

A legutóbbi nyári szezon sajnos nem alakult túl fényesen, de az állam segélyekkel támogatta a szférában dolgozókat a nyári hónapokban.

Az olivaszüretet pedig hál' Istennek egyáltalán nem befolyásolja a járvány. Én úgy látom, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat mi, a szigeten élők nagy részével együtt. Ezt az alapján mondom amit közvetlen környezetemben tapasztalok, de sajnos akadnak olyanok is, akiket sokkal jobban megviselt anyagilag ez a helyzet. De reménykedünk...