Mit tegyen egy debreceni nyugdíjas, ha úgy érzi, át akarják verni?

---

Debrecen – Ne essen pánikba, ne dőljön be a csalóknak – és főképpen: ne fizessen nekik egy fillért sem. Olvasónkat unokázós csaló próbálta lerabolni.

---

- Tóth Dénes vagyok, most mutatkozok be harmadjára, hölgyem – mondta a férfi egyre türelmetlenebbül. Nála idegesebb csak a hölgyemnek nevezett néni volt, aki úgy érezte, valami rémtörténetbe csöppent.

Fotónk csak illusztráció

Egyedül volt otthon, a konyhában nézett kifelé az ablakon éppen, mikor pár perce megszólalt a mobilja. Nem írt ki nevet vagy számot, tehát nem a családból keresték, de felvette, mert hívást vár az orvostól, mikor mehet majd vizsgálatra.

Nem a rendelőből keresték.

Határozott férfihang szólt a telefonba, és közölte, hogy végrehajtó, és azért telefonál, mert a néni 63 ezer forint tartozást halmozott fel.

- Van bankszámlája? Ha ma 15 óráig átutalja a pénzt, akkor lezárjuk az ügyet. Ha nem, akkor lakatossal és rendőrrel megyünk, feltörjük a lakást és lefoglalunk.

- De hát én mindent időben fizetek – mondta zavartan erre a néni. - Milyen tartozásom lenne?
- Én azt nem tudom, nekem csak az van ideírva, hogy ennyivel tartozik, és ezt ma be kell fizetnie. Mondom a számlaszámot, írja fel!
- Honnan telefonál? Hol van az irodájuk? - kérdezte a néni.
- Budapesten – mondta a férfi és elhadarta a címet. A néni visszakérdezett, és amikor a férfi megismételte, felírta a konyhaasztalon heverő rejtvényújságra.
- És megmondaná még egyszer a nevét, kérem?
- Tóth Dénes vagyok, most mutatkozok be harmadjára, hölgyem – förmedt rá ekkor a férfi.
- De hát én nem tartozom… - mondta a néni, és úgy érezte, kiszakad a szíve, úgy dobogott. Soha életében nem volt hitele, nem vett fel kölcsönt, minden számlát azonnal befizetett, amikor megjött a csekk. Hitelkártyát nem használt, és mindig csak olyasmit és annyit vásárolt, amire szüksége is volt, meg pénze is.
Leült, mert úgy érezte, rosszul lesz, ha ez a beszélgetés így folytatódik.
- Ön dönt, asszonyom – mondta a férfi nagyon határozottan. - Ha befizeti, rendben lesz, de ha nem, akkor megyünk. Ez a cím, ugye?

A férfi nem csak a számát tudta, hanem a címét is.

Remélem, nem kapok infarktust, gondolta a néni, és nem győzte kapkodni a levegőt.

- Van bankszámlája? Tud utalni az interneten? Úgy a leggyorsabb.
- Beszélnem kell a fiammal – mondta a néni.
- Arra nem érünk rá – csattant fel a férfi. – Rendezze a tartozását, különben fel kell törnünk a lakását. Ugye nem szeretné, hogy ez történjen? Rendőr is, lakatos is jön majd velünk.

A néni kétségbeesetten törte a fejét, mit kellene tennie. Még hogy ő tartozna? Kizárt. De ez a férfi tudja a nevét. Tudja a mobilszámát és tudja a címét is. Annyira hihetőnek tűnt, hogy lakatossal meg rendőrrel jön.

- Hívom a rendőrséget - bökte ki végül kétségbeesetten.

A magát Tóth Dénesnek nevező férfi ekkor letette a telefont.

Percek teltek el, míg a néni végre úgy érezte, lesz ereje felállni és bemenni a belső szobába, hogy bekapcsolja a számítógépet. Vitte magával a rejtvényújságot, és ahogy a fia mutatta, rákeresett a férfi által megadott címre az interneten. Végrehajtó tényleg volt ott, azon a budapesti utcán, de a házszám nem stimmelt. Eltévesztette volna? Vagy csak próbálkozott? És mi van, ha mégsem csak átverés? Annyira határozott volt ez az férfi. Azt viszont nem mondta meg, szerinte mivel tartozhat. Nem, az nem lehet, hogy bármi elmaradása legyen, gondolta a néni, aki ráadásul évekre visszamenőleg minden számlát, minden csekket megőrzött.

Csak később tudta elérni a lányát és a fiát is, hogy megkérdezze tőlük, mit gondolnak.

- Jól tetted, anyu, hogy nem fizettél neki! - mondta a lánya.

- Ez valami nyomorult csaló, valami aljas szemétláda lehetett, aki át akart vágni – nyugtatgatta a fia.

- Anyu, ez nem így működik – magyarázta a lánya is. - Akkor se engedj be senkit, ha egyenruhában állnak az ajtó előtt. Nincs tartozásod, szólj nekünk, majd mi intézkedünk, felhívjuk a rendőrséget, mi a helyzet, megkérdezzük, tudnak-e bármi ilyesmiről.

Azért aznap éjjel szemhunyásnyit sem aludt a néni. Másnap is sokáig forgolódott, pedig még egy kis szekrényt is odatolt a bejárati ajtó elé, meg kitámasztotta a partfis nyelével. Elég volt azonban, ha a liftet hallotta, máris felült az ágyban, és figyelt, nem hozzá jönnek-e. Nem, persze, hogy nem, nyugodott meg percekkel később, mikor újra csend lett.

Hetekbe telt, míg nagyjából túltette magát ezen az ügyön. Ám egy pénteki napon ismét megszólalt a telefon, s ugyanaz a férfihang köszönt rá.

- Jó napot kívánok, Tóth Dénes vagyok…
A néni vérnyomása az egekbe szökött ismét, de azonnal letette a telefont.
Lerogyott az ágyra, de mielőtt megnyugodhatott volna, ismét megszólalt a mobilja. Ugyanaz a hang volt.
- Hívom a rendőrséget – szólt bele a néni, mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna.
Ekkor a hívás megszakadt.
A néni pedig ült az ágyon, és nem értette, milyen emberek azok, akik így át akarják verni a szegény nyugdíjasokat.

Pedig tudhatta volna, mert a fia elmagyarázta neki: olyan alakok, akik a legvédtelenebbekre utaznak, az időseket akarják átvágni és kifosztani.

- Unokázós csalók, így hívják őket. Ne dőlj be, nekik, anyu. Egy fillért se fizess!

És ha azt mondanák, hogy miattam van bármi is, meg én kértem, hogy utalj át, vagy adj nekik oda pénzt, mert balesetet szenvedtem, rosszul vagyok, vagy bármi ilyesmivel előállnak, ne hidd el. Hívj fel engem, vagy szólj a rendőrségnek. De ne fizess egy fillért sem! Ez a legjobb, amit tehetsz!

Cikkünkben szándékosan nem változtattuk meg a hívást kezdeményező férfi nevét. Ha Önöknek is így mutatkozna be egy végrehajtással fenyegetőző idegen, legyenek képben.