Mi szülte a magyar polgárosodást? – így látják a debreceni történészek
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.03.13. 08:03 | Frissítve: 2015.03.13. 11:17
Debrecen – Minden elsöprő áttörés vagy csak egy fontos epizódja az alkotmányos polgári átalakulásnak március 15-e? Mit és hogyan ünnepelhetünk?
A ma embere hogyan ünnepli március 15-ikét? Ünnepli-e egyáltalán, hogyan változott az ünnep megítélése az idők folyamán? Erről beszélt a Debrecen Televízió Köz-Ügy című műsorában Mazsu János, a Debreceni Egyetem történésze és Rózsavölgyi Gábor, az Ady Gimnázium – szintén történész – igazgatója.
– Konszenzus van 1848 és környezete megítélésében, ami a magyar történelemben elfoglalt kiemelt szerepét, sorsfordító jelentőségét illeti – mondta el Mazsu János. – Innen azonban kettéválik a kutató történészek és a közösségi véleményalkotás. A közösségi emlékezet némiképp más nyomvonalon halad, a kutatók azonban újra és újra visszanyúlnak a forrásokhoz, és néha új értelmezést is adnak a történéseknek. A március 15-i eseményeket már az adott korban is eltérően ítélték meg, hiszen természetesen másként értékelték a történteket a császári udvarban, mint Pozsonyban, ahol az Országgyűlés ülésezett, és másként Pest-Budán.
1848 mi is volt valójában? Forradalmi átalakulás, melynek csúcspontja volt március 15-én? Vagy gyökeres változás, amelyik a kiváltságrendszerből, a feudalizmusból a modern, polgári világba, a piacgazdaságba vezette át a magyarságot?
– Március 15-e tömeglélektani jelentősége elvitathatatlan, de a tényleges átalakulás alkotmányos keretetek között zajlott – hangsúlyozta Mazsu János. – A konzervatívok, a „fontolva haladók”, mint például Széchényi, és a liberális ellenzék más-más módon kívánta elérni a polgári átalakulást, de a fősodor ez volt. Az alkotmányos keretek között lezajlott gyökeres átalakulás teremtette meg a modern polgári Magyarországot. Ennek volt kiemelkedő epizódja március 15-e, amikor a forradalmi ifjúság először mutatta meg magyarság erejét, a kontrolláló hatalom engedélye nélkül tartottak rendezvényeket, nyomtattak röplapokat. Ez a megtapasztalt önrendelkezés adta meg igazán március 15. jelentőségét. Emiatt tekintünk úgy az eseményekre, hogy a forradalom „szülte meg” lélektanilag a modern magyar nemzetet. Ilyen alapon nem állítható szembe a forradalmi hevület, a sok radikális követelés a törvényhozás útján, alkotmányos keretek között végrehajtott átalakulás.
– Az egyik segítette a másikat – tette hozzá Rózsavölgyi Gábor. – Ma már a középiskolás és az általános iskolás tankönyvek is a jogi forradalom valamiféle segítéseként értelmezik a forradalmi ifjúság március 15-i cselekedeteit, az akkori eseményeket. Az általunk tanított nagy forradalmak szintén hasonlóképpen zajlottak. A nagy francia forradalom, mint etalon is ilyen volt: a jogi forradalom egészült ki olyan tömegmegmozdulásokkal, ahol a polgár már polgárnak érezhette magát, le akart számolni a születési előjogokkal, ki akarta nyilvánítani alapvető jogait. Ezek a folyamatok összekapcsolódtak Magyarországon is. Ettől izgalmas az egész, mert nem csak Petőfi Sándorról, a Pilvax kávéházról és a Nemzeti Múzeumról szól, hanem a mögöttük zajló eseményekről is – így követhető nyomon igazán a polgári Magyarország megszületése.
A reformkor országgyűlésein már folyamatosan próbálták elérni a magyarok Pozsonyban, hogy az önrendelkezés egyfajta leválás legyen a Habsburg birodalomról. Izgalmas kérdés: ha nincsen március 15., lassabban ment volna végbe az átalakulás?
– Arra, hogy március 16-án az uralkodó elfogadta az országgyűlési küldöttség követeléseit és elindult a folyamat, ami az április törvényekhez vezetett, nem lehetett érdemi befolyása március 15-nek – vélekedett Mazsu János. – A bécsi forradalmi eseményeknek annál inkább, főként azért, mert pozitív visszhangja volt még a kiváltságőrzők köreiben is. Ma már inkább az valószínű, hogy rémhírek terjedhettek el a pest-budai eseményekkel kapcsolatban. Olyanok, mint az például, hogy Petőfi ötvenezer kaszás paraszt élén készül Bécs ellen menni. Ezek a hírek valóban hatást gyakorolhattak az uralkodó kabinetjére. Aztán tudjuk, a bécsi udvar később vissza akart táncolni az engedményektől, ez vezetett el a fegyveres konfliktushoz az egyébként alkotmányos keretek között zajló forradalom közepette.
– Mi hajlamosak vagyunk mindent a saját nézőpontunkból értékelni – mutatott rá Rózsavölgyi Gábor. – Pedig ha az eseményeket az akkori összefüggésrendszerben, Bécsből nézzük, ez birodalmi kérdés volt, és a német egységről szólt. Március 13-án a császárvárosban forradalom van, nemsokára kitör Milánóban is, Prága mozgolódik, Frankfurtban, a Pál templomban pedig összegyűlnek a német képviselők az egység kérdése kapcsán. Ebben a konstellációban Petőfiék szerepe nem lehetett meghatározó, viszont a pozsonyi országgyűlés határozatai igen. Egy megrendült állapotban lévő birodalom megpróbált a legkisebb rosszal kijönni ebből a helyzetből. Ennek Bécsben azt tűnt, hogy elfogadják az általunk április törvényeknek nevezett felirati javaslatokat.
Ezek után még az a kérdés is felmerülhet, tulajdonképpen miért március 15-e a nemzeti ünnepünk? Mazsu János elmondta: a szabadságharc 1849-es bukása után március 15., a forradalom és minden, ami az utolsó rendi országgyűlés után történt, tabutémává vált. Haynau véres megtorlása után újra elkezdett működni a titkosrendőrség, félelem uralkodott az országban.
– A kiegyezés után jött a fordulat, amikor már az április törvények számítottak legitimációs bázisnak – hangsúlyozta Mazsu János. – Ezért a dualizmus időszakában hosszú időn át a hivatalos ünneplés az áprilisi törvényekre alapozódott, március 15. a radikalizmusa miatt tiltottá vált. A tiltás okán viszont a magyarság emlékezetében mitikussá lett a jeles nap, a forradalmi ifjak és az emigrációban lévő Kossuth szerepe felértékelődött, ez folytatódott a két világháború között. 1948-ban, párhuzamosan a kommunista hatalomátvétellel pedig megtörtént egy erőteljes orientációváltás 1848. március 15. megítélésében. Állami csúcsünneppé vált, mert jó legitimációs bázisnak tartották, hiszen behelyettesítették a bolsevik forradalom képébe, a Tanácsköztársaság március 21-i és a szovjet megszállás április 4-i megünneplésével Forradalmi Ifjúsági Napok néven összeállítottak egy hármas torz, hamis csokrot, ami meghamisította március 15-ét. Ezért volt érdekes, amikor a rendszerváltás hajnalán fiatalok spontán megemlékezéssel, az eredeti, polgári értékek iránti elkötelezettségből újra kimentek az utcára...
A teljes beszélgetést itt tekinthetik meg:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)