Mi a közös Debrecen és New York között? Hol van a cívis rezervátum?
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2022.07.16. 10:05 | Frissítve: 2022.07.16. 11:23
Debrecen - A Pásti utcán nyílt helytörténeti kiállítás már harmadjára adott alkalmat arra, hogy alászálljunk Debrecen múltjába, s valami újat hozzunk fel.
A Közös múltunk nyomában programsorozat újabb állomásához érkezett, ezúttal Balogh László helytörténész és China Tibor építész volt segítségünkre, akik a cívisváros utcaneveiről, valamint Debrecen építészeti örökségéről osztottak meg érdekes adalékokat a zsidó negyedben vendégeskedő helytörténeti kiállításhoz kapcsolódóan.
Arról csak sejtéseink lehetnek, hogy miről nevezték el az egykori Nebánts közt, ahhoz viszont nem kell nagy fantázia, hogy rájöjjünk, a mai Pásti utca szűk sikátora miért viselte egykor a Csókolódó köz nevet.
Teljes fantáziátlanságról, súlyos lemaradásról, rohamos terjeszkedésről tanúskodhatnak, de még történelmi fordulópontokat is előrevetíthettek az utcák el- és átnevezései – mesélte Balogh László, aki Debrecen története az utcanevek tükrében, avagy utcanevek története a város életében címmel tartott előadást.
A cívisváros és a Nagy Alma?
Debrecen leginkább a zártságáról híres, pedig a város tulajdonképpen mindenkit befogadott, aki elfogadta szemléletét, megfizette azt, amit megkövetelt. Mindezt pedig az utcák egykori elnevezésein is végig lehet követni – tudtuk meg a helytörténésztől, aki azt is elárulta, a cívisvárosban és New Yorkban legalább egy közös pont biztosan van, mégpedig, hogy mindkét városban negyedekbe tömörültek az azonos vallású, foglalkozású vagy nemzetiségű emberek.
A mesteremberek például a Csapó, a Szappanos, a Faragó, Pereces, Olajos utcát „szállták meg”, a franciák a Burgundia utcán, a románok az Oláh (mai Lórántffy utca) és Csík utcán (mai Fazekas Mihály utca), a görögök a Kandián, a németek pedig a Német utcán (mai Széchenyi utca) telepedtek le, a török uralom menekülő ceglédiek pedig az egykor legtehetősebbnek számító Cegléd utcán (mai Kossuth utca) laktak. A vásárokra érkezőket a Pesti vagy Lóvásár utca várta, a görögkatolikusok pedig a Szent Miklóson „verhettek sátrat”.
Utcanevek a történelem hullámzásában
Ha a cívisek nagyon belelovalták magukat egy-egy korszellembe, az az utcaneveken is nyomot hagyott: 1848 előtt így lett a Piac utcából Szabadság tér, a kiegyezés előtt pedig a Német utcából Széchényi, a Sánta közből pedig Teleki utca. A második világháború alatt pedig olyan katonás utcanevek bukkannak fel, mint például a Tizenhatos huszárezred.
Vörös Hadsereg útja, Dimitrov és Micsurin utca, Béke útja, Rákosi Mátyás tér, Sztálin körút – még biztosan sokakban élnek a kommunista éra slágerei, némelyik pedig azóta is velünk maradt. Az Őszirózsa köz még mindig „virágzik”, az Úttörő utca viszont a szelídebb Alma utca nevet vette fel a rendszerváltás után.
Fejetlenségtől a gatyába rázásig
A házszámozás nem volt mindig magától értetődő a cívisek számára, a nagy reformrendszerezések pedig olykor teljes káoszba torkollottak. 1845-ben a Városháza jelentette a kiindulópontot a számozás esetében, onnan csigavonalban haladva akarták megjelölni a házakat, ez azonban a korábbiaknál még nagyobb fejetlenséghez vezetett. Csak 1898-ban alakult ki az a rend, hogy egy adott utca számozása mindig a Nagytemplomhoz közelebb eső részén kezdődjön, jobboldalt a páratlan, bal oldalon pedig a páros számok sorjázzanak. Igaz, ez Józsán mind a mai napig fordítva van – árulta el a helytörténész.
Mindez persze annak köszönhető, hogy Józsát csak 1982-ben csatolták Debrecenhez. Ez a művelet egyébként az utcanevek tekintetében további bonyodalmat hozott, amelyek egy részét a mai napig nem sikerült feloldani: Holló László sétány, Hollós utca, Holló László utca – ember legyen a talpán, aki eligazodik.
Ma már azonban nem lehet vaktában utcanevekkel dobálózni – tudtuk meg. Őszirózsa köz, Ibolya és Szegfű utca – mire „a város kivégezte a kis növényhatározót”, felállt egy történészekből, helytörténészekből, nyelvészekből álló bizottság, akik döntenek ezekben a kérdésekben. A mai divat már azt diktálja, hogy valami közhely helyett egy helyi jellegzetességről nevezzék el az utcákat. 2015-ben pedig sikerült legalizálni is minden addigi utcanevet.
„A nagyszüleim 15 év alatt háromszor váltottak lakcímet, pedig nem költöztek el” – ezt már China Tibor mondta, aki építész szemmel kalauzolt minket Debrecen építészetének élő és kulturális lenyomatai között.
A múlt konzerválása
Ha hozzászokunk valaminek a látványához, csak nehezen tudjuk elengedni azt, így volt ez az első autókkal, amelyek kezdetben a lovaskocsikra hajaztak és hasonló a helyzet a Pásti utcai zsinagóga acéloszlopaival is – hívta fel a figyelmet az építész, hiába a modern elem, az építészek kezdetben egyszerűen nem tudtak elvonatkoztatni, elszakadni az archaikus építészettől. Ugyan az acéloszlop oszlopszerűségét nem sikerült levedleni, az acél átkötések már merészebb megoldásoknak számítanak.
A megszokással járó ragaszkodás mellett China Tibor szerint a legjobb konzerváló eszköz a tilalom, ezt mi sem bizonyítja, minthogy a város legegységesebb képe a Nyíl utca páratlan oldala, azaz a város azon része, ami útfejlesztések miatt már hosszú évek óta építési tilalom alatt áll.
Ha valaki autentikus cívis fakerítések és házak között szeretne csemegézni, az ilyen szemmel menjen végig a zajos utcán. Ott ugyanis még meg lehetne forgatni úgy a Légy jó mindhaláligot, hogy az hiteles is legyen
– mondta az építész.
Szeptember 20-ig még két kiállításhoz kapcsolódó program várja az érdeklődőket. Szeptember 15-én 17 órától „Ezen a helyen állt…” – Irodalmi múltunk és Debrecen címmel Puskás István, Horváth Péter és Balogh László beszélget Debrecen irodalmi múltjáról. Szeptember 20-án 9 órától pedig "Örökségünk Debrecen" címmel helytörténeti konferencia kezdődik a Pásti utcai zsinagógában.
Cím | dátum |
---|---|
Közös múltunk nyomában: helytörténeti kiállítás nyílt a Pásti utca Zsinagógában | 2022.06.24 |
A láthatatlan Debrecen nyomában jártunk | 2022.07.02 |
Ismerjük a debreceni utcaneveket? | 2022.07.11 |