Meglepte a magyar tömegközlekedés a Debrecenben élő japán lányt

---

Debrecen – Bár hiányzik neki az otthona, Nishi Yumika kényelmesen érzi magát a magyarok között. Interjú.

---

Közel tízezer kilométer, nyolc órányi időeltolódás és legalább 11 óra repülőút. Ezeket maga mögött hagyva, szeptember óta a Debreceni Egyetem hallgatója Nishi Yumika, aki a világ másik végéből, Japánból érkezett kifejezetten azzal a céllal, hogy Magyarországon tanulhasson.

A fiatal lány korábban is járt már hazánkban és magyar nyelvi kurzusokon is részt vett. Legközelebb csak nyáron utazik haza, de csak egy rövid időre, hiszen további négy évig még Debrecenben fog tanulni.

Dehir.hu: Hogy ismerted meg Magyarországot, miért pont hozzánk jöttél, hiszen annyi elsőre érdekesebbnek tűnő hely van a világon?

Nishi Yumika: Valójában nem tudtam róla semmit, sőt, nem is hallottam erről az országról egészen addig, amíg el nem kezdtem a Josai Egyetemet, amelynek mai napig vannak kapcsolatai Magyarországgal. Ez egy híres iskola Sakado városban, Saitama prefektúrában, sok nemzetközi kapcsolattal, minden évben mennek oda cserediákok. Így ismerkedtem meg egy magyar lánnyal az egyetem táncklubjában. Ő nem beszélt japánul, csak az anyanyelvén és angolul, én pedig csak japánul tudtam akkoriban. Ennek ellenére mégis közeli barátok lettünk, sokat voltunk együtt. Miatta jöttem rá, hogy nagyon szeretném még jobban megismerni ezt a kultúrát és az országot.

Dehir.hu: Hogy kezdtél ismerkedni a magyar kultúrával?

Nishi Yumika: Úgy gondoltam, ha meg akarom ismerni egy nemzet kultúráját, először a nyelvet kell megtanulnom.

Ezért nekiláttam ennek a feladatnak, de rá kellett jönnöm, hogy Japánban elég nehéz egy ilyen távoli ország nyelvét tanulni. Ekkor találtam néhány lehetőséget, amelyekre jelentkeztem. Így kerültem Magyarországra. Azóta sokat fejlődtem a nyelvből. Tanultam Szegeden, valamint itt, Debrecenben a Nyári Egyetemen is.

Dehir.hu: A japán és a magyar életvitel között igen nagy a különbség, mi volt az első kulturális sokk, ami itt ért?

Nishi Yumika: Talán az első ilyen alkalom akkor történt, mikor elkezdtem Magyarországon használni a tömegközlekedést, és láttam, hogy az emberek telefonálnak utazás közben. Japánban mondhatni ez tilos,

a tömegközlekedési eszközökön képek figyelmeztetnek, hogy ne telefonáljunk és tegyük a mobilokat rezgő üzemmódba.

Nagyon figyelünk arra, hogy ne csapjunk nagy zajt, mert sokan alszanak vagy olvasnak utazás közben és nem akarjuk egymást zavarni.

Dehir.hu: Találkoztál még más meglepő dologgal?

Nishi Yumika: A telefonálás mellett érdekes volt számomra, hogy itt a párok milyen közel vannak egymáshoz, például mikor együtt sétálnak fogják egymás kezét. Nálunk ez nem megszokott, a japán emberek kicsit szégyenlősek. Talán a fiatalok körében még lehetséges, de a házastársak már nem csinálják. Japánban úgy tartjuk, hogy a házasság után anya és apa lesz a feleségből és a férjből, nem párként tekintünk rájuk. Nekem viszont jobban tetszik a magyar szokás, nagyon aranyos, mikor az idős házastársak még mindig fogják egymás kezét.

Dehir.hu: Tízezer kilométerre fekszik egymástól Japán és Magyarország, felfedeztél mégis valami hasonlóságot?

Nishi Yumika: Számomra úgy tűnik, hogy japán és a magyar emberek hasonlóak.

Keményen dolgoznak és mindkét nemzet egy kicsit érzékeny és szégyenlős. Mielőtt idejöttem volna úgy gondoltam, hogy az európai és amerikai emberek sokkal nyitottabbak, mint a japánok. Viszont a magyarok inkább ránk hasonlítanak. Ez azonban nem baj, számomra megkönnyítette a költözést, kényelmesen érzem magam a magyarok között.

Dehir.hu: Mi tetszik legjobban Magyarországon?

Nishi Yumika: Az embereket nagyon kedvelem, nagyon tetszenek a tájak, és hogy itt másmilyenek az évszakok, mint otthon. Tokióban, ahol élek, ritkán megy nulla fok alá a hőmérséklet, itt viszont megtapasztalhatom az igazi telet. Fantasztikusnak tartom, hogy minden magyar városnak, amelyekben jártam, más a látképe: Pécs más, mint Debrecen és Budapestet sem tudom mihez hasonlítani. Kecskeméten főleg templomtornyokat lehet látni. A japán városok sokszor hasonlóan néznek ki, fő különbségek inkább csak tájanként vannak például: egy északi város másabb, mint egy déli.

Dehir.hu: Mi hiányzik Japánból?

Nishi Yumika: Leginkább az ételek, főleg a tenger gyümölcsei, mert ezeket jobban szeretem, mint a húst. Nehéz őket beszerezni, mivel itt nincs tenger, ezért drágább is. A magyar ételek viszont nem annyira furcsák, mint ahogy azt a legtöbben gondolnák.

A kedvenc magyar fogásom a halászlé.