Még a szárnyait próbálgatja, de jól halad a rádiós verseny győztese
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.19. 11:23 | Frissítve: 2016.11.19. 21:07
Debrecen – Új helyzetet teremtett Pinczés Mariann számára, hogy megnyerte a tehetségkutatót. Olyan világba csöppent, ami ismeretlen volt a számára.
Van aki az álmát kergeti egy életen át, mások pedig váratlanul, varázsütésre válnak egy olyan álom részeseivé, amiről nem is gondolták, hogy a sajátjuk lehet egyszer. A Debrecen Rádió FM95 és a Debrecen Televízió közös tehetségkutató versenyének rádiós kategóriáját Pinczés Mariann nyerte. A fiatal lány hirtelen egy olyan világban találta magát, ahol még csak a helyét keresi. Új kihívást adott neki a siker, és olyan kemény munkába kezdett, amiben a saját határaival kell megküzdenie.
Dehir.hu: Derült égből villámcsapás, leginkább így lehetne leírni mindazt, ami veled történt. Tényleg ennyire hirtelen és váratlan volt ez az egész?
Pinczés Mariann: Lényegében a semmiből csöppentem bele a rádiózásba. Soha nem foglalkoztam azzal, hogy ezen a területen dolgozzak, nem is gondolkoztam azon, hogy szeretném-e ezt csinálni. Jelenleg van állandó munkahelyem, egy étrendkiegészítőket gyártó cégnél vagyok, a kollégáim hívták fel a figyelmemet arra, hogy akár én is beszélhetnék a rádióban. Szerintük jó a hangom, szeretik hallani, ha megszólalok. A tehetségkutatóra is csak úgy jelentkeztem, hogy na jó, megpróbálom, aztán majd lesz valahogy, de meg sem fordult a fejemben, hogy nyerhetek. Kicsit úgy voltam vele, hogy inkább nem akarok nagy célokat kitűzni, talán meg akartam kímélni magamat a csalódástól.
Dehir.hu: A pályaválasztás általában nem véletlen események sora, de van úgy, hogy az ember egy hirtelen sugallat hatására hozza meg a döntést.
Pinczés Mariann: Nagyon csodálkoztam azon, hogy mások úgy gondolják, jó lehetnék. Amikor találkoztam a felhívással, kíváncsi lettem, mire vagyok képes, tudnám-e csinálni a rádiózást. Egyelőre ez még csak szárnypróbálgatás, de hiszek abban, hogy az élet szépen alakítja a sorsunkat.
Dehir.hu: Most már tudjuk, jó döntés volt, hogy jelentkeztél a tehetségkutató versenyre. Fel tudod idézni az első gondolatodat, amikor közölték veled, hogy te nyertél?
Pinczés Mariann: Nagyon meglepődtem. Amikor kimondták a harmadik helyezett nevét, akkor már az esélytelenek nyugalmával dőltem hátra, aztán jött a második helyezett, végül pedig engem hirdettek ki győztesnek – ekkor csak annyit tudtam mondani, hogy atyaúristen! Nagyon boldog voltam és nagyon meg voltam hatva, kicsit el is pityeredtem a díjátadón. Hozzá kell szoknom, hogy sokan fognak hallgatni, félelemmel teli izgalom, izgatottság van bennem emiatt.
Dehir.,hu: Már javában benne vagy a sűrűjében, hiszen reggelente a te hangodat is hallhatják a hallgatók. Bedobtak a mély vízbe.
Pinczés Mariann: Amennyire féltem tőle, annyira megszerettem, ebben nagyon sokat segít nekem az egyik műsorvezető, Balogh Vili. Sokat tanulok tőle. Kreatív munkának tartom a rádiózást, kicsit a pedagógiához hasonlítanám. Foglalkoztam korábban gyerekekkel, megjegyeztem, hogyha egy óra unalmas, akkor nagyon könnyen elveszítheti az ember a tanítványa érdeklődését, ezért nagyon fontos a figyelem fenntartása. Ezen is dolgozunk, hiszen a rádiós akkor igazán jó, ha érdekessé válik és leköti a hallgatóságát. Nagyon nagy kihívásnak tartom ezt az egészet, mindig próbálom nyugtatni magamat, ha éppen nem úgy sikerül a produkció, ahogyan én szeretném. Ilyenkor azt mondom, nyugi, van még idő fejlődni. Igyekszem a legjobb formámat hozni. A műsor közben az első fél óra mindig kicsit döcögős, nehéz, de úgy érzem, ahogy telik az idő, úgy lesz egyre könnyebb és kezdek egyre jobban belejönni.
Dehir.hu: Gondolom egyre magasabbra kerül a léc. Ezek még a kezdeti lépések, de biztosan tudod már, mire van szükséged a sikerhez. Szoktál például otthon is gyakorolni, sokat hallgatod vissza magadat?
Pinczés Mariann: Gyakran csinálom mostanában azt, hogy felveszem a hangomat, és visszahallgatom, amit csináltam.Sokat kísérletezek a hangommal, szeretem próbára tenni a képességeimet. Nagyon kritikus vagyok önmagammal szemben, ha valami hibát találok, addig mondom fel ugyanazt, amíg össze nem jön azt a hang, amit jónak tartok. Ha ez sikerült, sok gyakorlással próbálom teljesen magamévá tenni és tökéletesen használni. Fontos, hogy a hallgató szerint is jó legyen, amit mondok és ahogyan mondom, azért dolgozok, hogy hiteles legyek a számukra.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)